2007. október 24., szerda

Olvasmányok

Vészesen sok pénzt kéne költenem könyvekre. Kezdve mondjuk a Joanne Harris összessel. Most éppen az Urak és Játékosok van terítéken, és csak csupa jót tudnék róla mondani: iszonyatosan jó karakterek és infócsepegtetés, folytonosan fenntartott feszültség. Ugyanígy voltam a Csokoládéval (a film is jó, de aki olvasta a könyvet, az úgy érezheti, kiherélt, hiányos történetet kapott, ami csak a felszínt kapargatja).

Beagle novelláskötetét (Tükörbirodalmak) nem szereztem még be, valamelyik nap már majdnem leemeltem a polcról, aztán egy leárazott művészettörténeti könyvet vettem meg.

El kéne kezdenem Steven Erikson regényfolyamát is, bár van egy sanda gyanúm, hogy nem fog tetszeni. Legalábbis Martin után elég nehéz bármilyen "hard" fantasyt kézbe venni.

Aztán ott vannak még a honi SF újabb kiadványai, Hackett A Poszthumán döntése és László Zoltán Keringés c. regénye. Hackettől még nem olvastam semmit, kivéve egy régi Cherubion antológiában az Én, a halhatatlant. Arra emlékszem, hogy több, abban szereplő rémes novellához képest jó volt, csak zavart, hogy úgy szétszabdalták a kötetben. László Zolitól a Nagatét kezdtem el olvasni, de nem tetszett, pedig az alapötlet, a leírások jók voltak erőteljes képekkel, azonban a könyv 1/4-edének elolvasása után sem éreztem úgy, hogy bármelyik szereplő sorsa érdekelne, egyszerűen nem fogott meg (a női szereplő ábrázolását meg egészen gyengének tartottam). Mégis úgy vagyok mindkét szerzővel, hogy nem az első regényük, a kiadók felé is pozitív előítéletem van (nem egy szerkesztetlen elsőváltozatot kap a pénzéért cserébe az ember), ugyanakkor e két regény fokmérője lehet a jelenlegi SF szintjének. Ennyi erővel persze olvashatnám Kasztovszky GRIN-jét, de a könyvről látott pozitív hangvételű kritikák annyira semmilyenek voltak, hogy nem érzek rá késztetést, hogy megvegyem.

A környezetemben asszem rajtam kívül szinte már mindenki olvasta a Csodaidőket. Legutóbb nem láttam belőle a könyvesboltban, és egyelőre megpróbálom valakitől kölcsönkérni. Rorimack ritkán méltat egy hazai SF könyvet (igaz, a Nagate kapcsán is így volt), és másoktól is csupa jót hallottam róla, csak nehogy úgy járjak, hogy a nagy elvárások után majd nem tetszik. (Arra pedig különösen kíváncsi leszek, miként végződik, valóban egyszerűen abbamarad-e a cselekmény?)

Hamarosan megjelenik a DV Erato novelláskötete is, onsai két írását már ismerem belőle; a könyvnek ott a helye a virtuális bevásárlókosaramban.

Woof kapott egy dedikált példányt - de ezt már emlegettem - a Tinta Klub Pirakadatra várva c. novelláskötetéből, egyszer belekukkantottam, háááááát, elég vegyesnek tűnt, de majd megnézem azt is közelebbről.

3 megjegyzés:

Bejja írta...

én a helyedben megindulnék bankot rabolni. annyi talán elég lenne:)

Drótsáska írta...

Le mertem volna fogadni, hogy a Csokoládé benne lesz, ugye. :semmi:

Jud írta...

az a könyv veszélyes abból a szempontból, hogy az embernek majd kicsordul a nyála, mikor az édességekről ír... :D:D