2007. november 6., kedd

Becsüld meg magad!

Az emberek jó része - természetesen - nem lát börtönt* életében, még a bírák, ügyészek közül sem mindenki. Az átlagembertől pedig nem egyszer hallani: minek költeni azokra a mocskos gazemberekre, ne az én pénzemből fizessék a gyilkosok, tolvajok napi ellátását (átlag napi 5000 Ft/fogvatartott), akik kedvükre tespednek tévét nézve a cellájukban, míg a tisztességes népek gürcölnek a betevőért, és - az elítéltekkel ellentétben - korántsem biztos, hogy minden napra jut meleg éltel az asztalra...

A Budapesti Fegyház és Börtönbe, a "Gyűjtőbe" szerveztek szakmai kirándulást a Pécsi Egyetemen, páran fiatal kollégák becsatlakoztunk az ügyészségről.
Amint belépünk a kapun, az intézmény szigorú rendszabályai természetesen ránk is vonatkoznak: nem viheted be a mobilod, a fémtárgyakat ki kell tenned az asztalra, mikor átmész az érzékelős kapun; kísérettel mész mindenhová, előtted, mögötted zsiliprendszerrel zárják, nyitják a vasrácsos kapukat. Még örülsz is, hogy van valami közted és az elítéltek közt. Általában. Mert akik itt csücsülnek, többségében "nehéz fiúk".

A bv nem állatkert, de azért látni őket, kezükben felmosó meg vödör; mások a gyengélkedő előtt várakoznak; fütyülnek, mikor észrevesznek minket, lányokat - némelyik közel tíz éve hűsöl -, míg az őrök be nem zavarják őket a cellákba.

Az épület siralmas állapotban van, 1894 óta áll. Eredetileg is annak szánták, ami ma is, de jóval kevesebb létszámmal. Alig néhány négyzetméteren 3-4 ember is összezsúfolódik, és hiába a tévé, hiába a meleg étel, meg a fürdés, meg bármi, öt-hat-hét-tíz évre össze vagy zárva másokkal, akiket adott esetben utálsz. Nincs magánéleted. Havonta egyszer egy órát beszélhetsz a kintiekkel, már ha van kivel. Meg ha a rabkeresményed engedi, telefonálhatsz.

Megérdemlik, de a tévét én ugyan nem sajnálom tőlük.

Az egyik szárny teljesen üres, alkalmatlan elítéltek fogvatartására. Felújításra nincs pénz, mostanság filmeket forgatnak benne; tavaly, '56 apropója miatt is, már időpontokat kellett adnia a bv intézetnek, hogy melyik stáb mikor jöhet.
A falon egy vörös csík fut végig szemmagasságban.
- A Painkiller című film díszletéhez tartozik - mondja idegenvezetőnk, az intézet egyik jogvégzett tisztje. - A forgatócsoportok kifestenek egy-egy cellát, attól függ, milyen színre van szükségük. Ez a mi kis filmgyárunk.

A filmgyáron túl a komplexum egyetlen, 21. századi részlegét csupán hétfőnként használják az ország különböző intézményeiből érkező és tovább szállítandó elítéltek gyűjtésére, biztonságos átadására. A hét többi napján kikapcsolják a fűtést.

A több méter magas, szögesdróttal megfejelt kerítésen belül van az IMEI, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet is. A vezetője szerint jogellenesen, hiszen nem börtönről, hanem kórházról van szó. Kik a betegek? A száraz jogi meghatározás helyett prózában: elmeháborodottak, akik megöltek (vagy megpróbáltak megölni) másokat, és ha egyébként normálisak volnának, szabadságvesztést kapnának.

A kapu itt is zsilipes megoldású, az egyes körleteket zárják; a szürkés rabruhát barna egyenholmi váltja, az őrök kékjét pedig fehérszínű nővérhacukák. Az intézmény vezetője hosszúra nyúlóan ecseteli az intézmény nehéz helyzetét (arra van csak pénz, hogy évente egyszer kifessenek; 100 férőhelyre 311 beteg jut; az épület eredetileg nem kórháznak épült, a cellákból fehér csempés, többágyas, zsúfolt kórtermek lettek).

A körletekben aztán áprodott cigarettafüst és öregszag fogad. Ahogy érzékelik jelenlétünket, mind több, dülöngélő ember-kísértet bújik elő a kórtermek mélyéről. Tiszta tekintetet nem igen látni, megbámulnak minket, mialatt lopva belesünk a kórtermekbe.
- ... játékokat vesz a takarításért kapott keresményéből, a látogatóknak örömmel mutogatja őket - mondja az intézménvezető, de az említett beteggel nem találkozunk.
Sokuk idős már, akad, aki 17 éve van bent. Akit gyógyultnak ítélnek, elhagyja az épületet, de nem mindenkit vár vissza a család, ha egyáltalán él valakije.
Kifelé menet látom, ahogy a nővér elnyomja a cigarettáját a pultnál, melyen a dohányzást tiltó tábla függ.

***

Becsüld meg magad, becsüld meg, hogy kint vagy.



*Köznyelvi értelemben használva. Ha a szakmai kifejezést nézem, akkor ez a "középsúlyos" szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozat.

4 megjegyzés:

sayed írta...

Jud, Te talán pontosan tudod ki mondta ezt és hogy van az idézet pontosan, engem anno nagyon elgondolkoztatott. A lényege az volt, hogy minden nemzet kulturális és társadalmi fejlettségének jellemzője az a mód és hozzáállás, ahogy a bűnözőivel bánik.

Jud írta...

sayed: köszönöm :)

ez a gondolat mindig eszembe jut, ha a hazai börtönviszonyok szóba kerülnek.

Kötéltáncos írta...

Nem értek egyet azokkal, akik szerint nem érdemelnek semmit (kenyéren és vizen túl) a fogvatartottak.

De kérve kérlek, azért ne felejtsd el, hogy ők mind tettek valamit azért, hogy odakerüljenek!

Köszönöm!

(A kórházi ápoltak is egész nap a kórházban vannak, de a napi ellátásuk nem kerül annyiba, mint a börtönlakóké...)

Jud írta...

"De kérve kérlek, azért ne felejtsd el, hogy ők mind tettek valamit azért, hogy odakerüljenek!"

eszem ágában sincs menteni bármelyiküket is!