2007. november 24., szombat

El Camino

Vannak dolgok az ember életében, amiről tudja, hogy akkor és ott jelentősége van, és minden úgy történik, ahogyan annak kell. Amikor racionális érvek helyett a megérzései vezetik, mégis megnyugvással tölti el a tudat, jól döntött, jól választott.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer terveim közt szerepel majd az El Camino. Az emberek általában azért járják végig, mert keresnek valamit. Spiritualitást. Istent. Önmagukat és helyüket a világban. Fura, de nem inogtam meg hitemben, miközben semmiféle egyházhoz nem tartozom; kiegyensúlyozott vagyok, soha még ennyire nem voltam az. Nincs elhúzódó alkotói válságom, ahogy a munkámban is jóval több kisebb siker ér, mint rossz élmény. Mégis, úgy érzem, itt és most jött el az idő, a lehetőség, hogy - woof oldalán - megtegyem az utat Santiago de Compostelába (és onnan további 100 km-t Fisterrába, az óceánig).

Főnökeim engedélyezték a hosszú, másfél hónapos szabadságot jövő nyáron, úgyhogy kezdődhetnek az igazi előkészületek: még hiányzó túraholmik beszerzése, az út megtervezése pontról pontra... és természetesen spórolni, spórolni, spórolni.

Nem lesz könnyű, ráadásul semmiféle edzésmódszer nincs, ami felkészítené a szervezetet az ilyen jellegű megerőltetésre. Minden fejben fog eldőlni.

Túrára fel!

1 megjegyzés:

onsai írta...

Ha nagyobbak a kölkeim, akkor én is megyek. (Bár teljesen egyedül szeretnék.)

annyira örülök neked!!!