2007. november 26., hétfő

Három év mérlege

A mai nappal kiléptem a Delta Műhelyből.

Három évig voltam tag, gyakorlatilag a megalakulásától fogva. Ezalatt rengeteget tanultam az írásról, különösen az első fél évben, mikor Hanna feladatokat írt ki, és még jutott ideje ellenőrizni, véleményezni.
Ebben az időszakban - talán túlságosan is tömény mennyiségben - jutottunk hozzá az írástechnikai anyagokhoz. Utóbbiak hatására volt egy időszak, hogy leblokkoltam, azon járt az eszem, vajon milyen hibákat vétek írás közben, amit a NAGY OSC szerint jobb elkerülni?
De utólag belátom, ez is a tanulási folyamat része, szükségem volt rá, hogy megtanuljam helyén kezelni az írás szakmai részét, hogy a szabály nem minden: ha már ismerem, felrúghatom; eltérhetek az általánostól, ha van rá okom.

Persze ezt kimondani nagyon egyszerű, jól megvalósítani már annál nehezebb.

A műhelyben kitartást is tanultam, de legfőképpen azt, hogy a kis fércműveim nem váltják meg a világot, és hogy milyen sok fokozat létezik az első vázlat és a befejezett szöveg között. Talán ez utóbbi nem is létezik, csak egy pont, amin túl már azt mondja az ember, eddig jutottam, többre nem vagyok képes, mindent elmondtam, amit és ahogy bírtam.
Ma már azt is tudom, ettől még nem lesz jó valami, és helyesebb egy-egy írást pihentetni, jobb időkre eltenni, hogy friss, tanultabb fővel vegye elő az ember, amikor már tényleg meg tudja írni azt, amit addig talán csak sejtett.

Ez azt is jelenti, hogy türelemmel kell viseltetni, miközben mindenki csak úgy ontja magából a jobbnál jobb(?) novellákat, míg én sorra hagyom ki a pályázatokat, újak írása helyett korábbi novellákat dolgozgatok át akár másfél éven keresztül. Három év alatt kb. tíz-tizenkét novellát írtam, amik általában megjárták a műhelyt. Ebből mindössze eggyel vagyok igazán elégedett; nincs azok között, amelyek megjelentek.

A műhely mások elfogadásáról is szólt, egyrészt arról, hogy mennyire különböznek a vélemények, ami valakinek tetszik, a másiknak nem; és idővel megtanultam értékelni, felismerni mások munkáiban a jót.

Megtanultam fogadni a kritikát.

Az írás mellett emberi oldala is volt ennek a három évnek. Szerencsésnek tartom magam, mert olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek hasonló az érdeklődése az enyémhez; hosszabb-rövidebb ideig tartó barátságok is kialakultak, és talán életre szóló is. Szerencsésnek tartom magam, mert sokat tanulhattam az emberi természetről, irigységről és törtetésről, arról, hogy mindig voltak, vannak és lesznek, akiknek legfőképp az számít, hogy mielőbb megjelenjenek.

Miért is hagyom el a műhelyt, hiszen oly sokat adott?

Tavasz óta érett bennem az elhatározás, több okból is.
Zavart, hogy a levlista gyakran leült, nagyon úgy tűnt, halódik az egész. A régi tagok egy része egyszerűen nem fejlődött, sokan nem küldtek be semmit, sem kritikát, sem novellát. Aztán bevezettük, amit a scriptóriumokban is: havi feladatot kell teljesíteni, aki nem vesz részt benne, repül.
Megírogattam a magam kis kritikáit, miközben úgy éreztem, újra és újra ugyanazokat a hibákat rovom fel. Megint túl sok lett a rossz írás, miközben folyton nógatni kellett az új tagokat, hogy ugyan olvassák már el az írástechnikai anyagokat, essenek túl a keresztségen.

Ráuntam az efféle "veszekedésekre", ráadásul alig volt időm új novellát írni, miközben a régiek is ott "porosodtak" a vinyón, átírásra várva... A műhely többé nem jelentette az ihlet és kedv forrását, napi rutinná - a levelesláda ellenőrzésévé - vált. Olykor persze mentek elmés viták valamely írással (ritkán rpg-vel) kapcsolatosan, de érdemit a saját írói fejlődésem - és mondhatni "művészi világlátás" - szempontjából egyre kevéssé adott.

Azért nem léptem ki már akkor, mert többeket nagyon kedveltem (ez a mai napig így van). Ráadásul jött az írókörös honlap ötlete, meg a havi feladat kiírás, amiben Hanna - idő híján - nem folyt bele igazán. Leginkább onsai tartotta egyben a csapatot, és talán több segítséget is adhattam volna neki ebben. Nyár végére aztán jött a nagy pofára esés, mikor egyesek szemesültek a kirúgás tényével, és addigra a honlap is kezdett alakulni. A műhely új erőre kapott, ősszel pedig hirtelen megugrott a létszám.

A nyár vége azonban mást is hozott: Levin önszántából elvállalta a regényem szerkesztését, amit gyakorlatilag az elejétől fogva újraírok. Novellaírásra még annyira sem jut időm és kedvem, mint korábban, a regényre akartam koncentrálni. Mi maradt? Kritika írás mások novelláira, meg néha egy-egy ismertető (amiket inkább az rpg.hu-ra akartam elküldeni), meg veszekedés az értetlenebbjével, mit tart a műhely belső kritikának. Kezdtem eltávolodni az egésztől, amihez talán az is hozzájárult, hogy a legutóbbi műhelyes találkozóra nem tudtam elmenni.

Fél gőzzel már nem akartam csinálni, főleg, hogy többet vett el, mint amennyit kaptam.

Úgy érzem, a három év alatt műhelyen kívül is megteremtődtek azok a csatornák, amelyek révén véleményeket kérhetek - adott esetben autentikusabbat, szigorúbbat, pontosabbat a műhelyes kritikáknál -, és amelyeken keresztül engem is megtalál, aki akar.

Talán ez is az írói fejlődés(?) egy szakasza, hogy most új utak keresésére van szükségem, vagy csak pusztán amiatt alakult így, mert mostanság tudatosan kezdem magam kivonni a netes fórumokból és közösségekből.

Végeredményben megérte a Delta Műhely tagja lenni, sőt azt hiszem, jókor voltam jó helyen, és ennél többet nem kívánhatnék.

3 megjegyzés:

MailMan írta...

Öröm volt három hosszú (bár utólag rövidnek tűnő) éven át veled dolgozni, köszönök minden segítséget. Sajnálom, hogy elmész, de megértelek - remélem, azért elérhető maradsz. Nagyon sok sikert kívánok a jövőben, és kívánom, hogy idővel elérd az összes célodat!

Farewell,
Máté

Jud írta...

Máté, én köszönöm és viszont kívánom!

Annyira nem tűnök el, meg lehet majd találni:)

mergenc írta...

nocsak-nocsak
:)