2008. január 12., szombat

Elmélkedés

Anyám szerint olyan képeket (is) kéne festenem, amiket - úgymond - szívesen vesznek meg az emberek, nem olyanokat, amikkel nem lehet együtt élni. Erre közöltem vele, hogy nekem nem megy a "teszkósztájl", és amúgy is, főleg azon múlik, vásárolnak-e képet ismeretlen festőtől, hogy mennyire adja áron alul a munkáit.*



Mivel nem a festésből élek, megtehetem, hogy nem "kurvulok" el, azt festek az amúgy egyre drágább szabadidőmben, amit csak akarok. Persze direkt elképzelés, megrendelés nincs kizárva, de ha olyan jön ki belőlem, mint ez itt fent**, akkor olyan. És ha ez valakit - ha csak néhány másodpercre is - szembesít a világ sötétebbik oldalával, akkor jól végeztem a dolgom.



*Persze, ha valaki befektetésnek vesz műtárgyat, az más kategória, és nem is tőlem fog venni képet, höhö.
**Még nem adtam neki címet, bár több is felmerült bennem, mialatt készült. Majd kitalálom. Vagy kommentben adnak ötletet a bátrabbak.

6 megjegyzés:

Marco írta...

Nekem baromira tetszik (ez is).
Hogyé' adod?

Rorimack írta...

Van ember, aki nem tenne ilyet ki a falra?

Jol nez ez ki, nincs vele baj, de nevet adj neki! (Lent?)

csag írta...

hümmm... én lehet nem tenném ki a falamra, mert van vagy pár másik képe Judnak amit kitennék, viszont azoknak a szinvilága eléggé elüt ettől. :)

csilla írta...

Szerintem minden képeddel együtt lehet élni, csak ügyelni kell arra, hogy megfelelő színűre fessük a falat :)
(Ha pedig a ház vége-valahára készen lesz, és tényleg, és lakhatunk is benne, akkor megajándékozom magunkat még egy Lőrinczyvel. A cseresznye a hab tetején. :))

Marco írta...

Ezaz. Én is addig vennék, amíg óccsó ;-)

Jud írta...

drágák vagytok, köszönöm:)

(címet meg még mindig nem találtam :D)