2008. január 25., péntek

"Honnan tudod olvasás nélkül, melyik jó, melyik nem?"

Tette fel a kérdést Hackett onsai blogján egy kissé furán fogalmazó júzer kommentjére. És tényleg, honnan tudjuk, hogy valamely regény tetszeni fog, vagy sem? Mi alapján döntünk, megveszünk-e egy könyvet, vagy nem?

(Persze behatárolhat a téma, de most csak a kis hazánkban magyarul megjelenő SF és F kiadványoknál maradva: úgy érzem, túlkínálat van, miközben angolul olvasó ismerősök szerint egy csomó remek külföldi mű nem jelenik meg nálunk.)

Persze biztos vagyok benne, egy rakás jó könyvet nem veszek meg, vagy azért, mert nem is tudok róluk, vagy mert egyszerűen nem érdekel. Olvasás nélkül tényleg nem lehet a szó szoros értelmében tudni, jó-e valami, vagy nem, de sejteni, azt már inkább. És ez nekem - őszintén szólva - elég. (Úgysem tudnám megvenni az összes, hazánkban megjelenő könyvet, úgyhogy inkább kóstolgatok.)

Mi befolyásol?

A borító. Tudom, tudom, sose ítélj meg egy könyvet a külseje után (pl. a Zsoldos P. könyvek borítói egyszerűen siralmasak, a mostanság újra kiadott regényeké különösen, a régieket legalább körbelengi egyfajta mókás-nosztalgikus-SF báj.) De. Akkor is. Van olyan könyv (sok), amivel én nem szállnék buszra.

A szerző. Talán ezzel kellett volna kezdenem. Ha már korábban olvastam tőle, hallottam felőle, netán személyesen is ismerem, vagy legalább a netről, a döntés könnyebb. Ha nem ismerem, akkor jön az igazi utánajárás, feltéve, ha érdekesnek tűnik a dolog.

A cím. De most komolyan, egy jó cím sokat elárulhat a mű komolyságát, igényességét illetően; lehet, hogy egyszerűen csak hatásvadász, korábbi, ismert kiadványokra hajaz... Persze, nagyon be lehet ezzel fürödni, de azért a többi mellett ez is orientálhat.

Fülszöveg, részlet. Fülszöveget írni baromi nehéz, és a spoilerkedés miatt félve olvasok bele; általában akkor szoktam ezekre hagyatkozni, ha különösebb meggyőző infó nem áll rendelkezésemre, mégis érdekel a könyv valami más okból. A Kelly Link kötetet pl. így szereztem be: a fülszöveg és az elbeszélések címe fogott meg. A könyvet eredetileg Hanna ajánlotta, de Hanna nagyon sok mindent ajánl... (:D) (Amúgy a fülszövegben szerintem remekül kijön, ha valami szokásos sablon F/SF, ötlettelen kalandozások sora.)
Újabban belekukkantok a különféle honlapokra felrakott részletekbe - ami különösen a magyar szerzőknél lehet érdekes -, de azt hiszem, nem jön be a monitorról olvasás. (Általában nem megyek sokra velük azért sem, mivel roppantul zavar, hogy olykor valahonnan a közepéből ragadnak ki egy jelenetet.)

Ismerősök ajánlgatják. Azt hiszem, ez mindenkire nagy hatással van, hiszen csak az ízlést kell "egyeztetni", kinek az értékítéletében bízik meg az ember. (Ja, ez nem egyenlő azzal, ha ismerősök ajánlgatják ismerőseik műveit, kérésre.)

Sorozat része. Kiadják a többi részét is? Ha mind megjelent, akkor talán elkezdek beruházni rá: a többi változóra is tekintettel, esetleg megkockáztatom az első részt. De nem szoktam rá a féltéglákra. Sorozatokra jóval nehezebben vesznek rá, a trilógiákat meg egyenesen fenntartásokkal kezelem. Az a tévképzetem(?) van, hogy a szerző biztos valami roppant nagy ívű történetben gondolkodott, de valahogy nem vagyok benne biztos, tényleg el akarok én abban mélyedni. És ha ráunok félúton? Nagyon meg kell győzni hozzá, no. (Főleg Martin után.)

Szerepjáték-irodalom. Ezt a fantasy-hez hozzátapadt izét. Kerülöm. Messziről.

Melyik kiadó adta ki? Höhö. Nos ejgen. Általában lehet tudni, vajon melyik kiadónál foglalkoznak olyasmivel, mint szerkesztés, korrektúra, tördelés... Milyen típusú kiadványokat jelentet meg, igényesebbet? Szutyok ponyvát? Hány korábbi kiadványuk nem tetszett korábban? Ne adj' Isten, magánkiadásról van szó? Nevesincs kiadóról?

A kritikák, díjak. Na ezekkel is jól be lehet fürödni, pl. a remekjó Pörgés után elolvastam az rpg.hu-n megjelent ismertetőt. Mintha két külön könyvről szólt volna... Máskor meg nagyon dícsértek valamit, ráadásul olyan kritikus, aki főleg hazai szerzőket nem szokott, és nekem meg nem jött be a mű. Szóval ezek fenntartásokkal kezelendők, valamelyest ismerni kell a kritikus ízlését; érdemes több véleményt is bevárni. Azt is megfigyeltem, ha egy kritika átlagosra sikeredik, vagy egyszerűen nem derül ki belőle, jó-e vagy inkább rossz a könyv, akkor hajlamos vagyok azt gondolni, átlagos, középszerű munkáról írt, éppen ezért nem is fog érdekelni.
Díjak. Csak és kizárólag a külföldi művek esetén bír számomra némi meggyőző erővel, ha valami pl. Hugo, World Fantasy díjat kapott. Hazai viszonylatban önmagában nem győz meg a Zsoldos-díj meg a nem tudom milyen külföldi bátorításdíj. De ezt már más fórumon kifejtettem.

Szándékosan nem írtam a reklámról. Zavar, ha egy könyvet állandóan a képembe tartanak, ezt vedd meg, mert ez bestseller! Hidegen hagynak a plakátok, a reklámfilmek, a könyvesboltban főhelyre kiállítás, meg az olyan "burkolt" felhívások, mint amikor egy tv műsor játékblokkjában a nyeremény egy könyv volt, és minden reggel elharsogták a címét meg a szerzőt, valamint azt, hogy bestseller. Naná.

Persze, lehet, nem mindenki ennyire előítéletes, mint én, de sajnos túl sok rossz került a kezembe. (Olvastam őket, onnan tudom, hogy rosszak. Újabb és újabb kísérletet tenni meg nincs kedvem. Gondolom, érthető.)

5 megjegyzés:

sezlony írta...

A fülszöveg nem annyira mérvadó. A Cherubionnál pl. bármilyen regénynek tudnak hamisítatlan űropera-fülszöveget írni :)

Chelloveck Watson Péter írta...

"egy kissé furán fogalmazó júzer..."
Hehehe. A diplomatikus fogalmazás magasiskolája! :D

Névtelen írta...

Én is ezen vigyorogtam. Meglepődtem, hogy húsz fölött van.

Érdekes poszt volt, Jud. Én kissé másként veszek könyvet. Általában kölcsönkérem vagy könyvtárból kiveszem, és aztán ha tetszett megveszem. A másik út, hogy valami annyira felkelti az érdeklődésemet (akár egy negatív kritika, akár, hogy megismertem a szerzőt), hogy megveszem látatlanul. Ha jó, megtartom, ha nem tetszik, havernál vagy a községi könyvtárban landol.

onsai

Névtelen írta...

Helló!

Egyetértek a fentiekkel, igaz, ezek elsősorban a reményt táplálják leginkább, hogy az adott könyv tényleg jó lesz.
A címbeli kérdésem egyébként az említett júzer sajátos válogatási elveinek és különös ízlésvilágának megértését próbálta elősegíteni. A válaszától azonban még inkább összezavarodtam.:-)

Hackett

Jud írta...

sezlony: de még mindig marad a borító probléma :D:D

Chelloveck: pedig az nem erősségem :D

onsai: vagy csak hazudott az életkorát illetően...
a kölcsönkérés nálam nem nagyon működik, a negatív vagy a semmilyen kritika meg inkább eltántorít.

Hackett: ezen a dolgon már egy ideje gondolkodtam, hogy megfogalmazom, csak a te kérdésed indította el; a júzer válaszai tényleg összezavarják az embert, bár a skizofréniásan én olyan jót derültem :D :gonosz: :nagyon: