2008. március 17., hétfő

De jó volna négy nappal öregebbnek lenni

Utálok várni. Most nem, nem a postai sorbanállásra gondolok, olyankor van nálam könyv, ami leköt, és kizárom a külvilágot. Nem, ez másféle várakozás. Nem a "mikor kerül már rám a sor"-jellegű, mindennapi idegroham, hanem amely kevéssé türelem, mint inkább kényszerű kivárás kérdése. Az a fajta várakozás, amelynek puszta ténye ott motoszkál az agyamban, és időnként felszínre tör. Olyankor az ember már-már körmét rágva azt gondolja, de jó volna egy nappal vagy egy héttel öregebbnek lenni, attól függően, mikor jön el végre a kérdéses időpont. Amikor kiderül, okosabb lett-e a dolgát illetően, és lezárhatja az ügyet, vagy csak elkezdődött/folytatódik tovább valami - ki tudja, hogyan. Én jobb szeretném az előbbit.


Nincsenek megjegyzések: