2008. március 6., csütörtök

Márciusi ez meg az

Mecseki képeslapok. A mostani rossz idő ellenére azért itt a tavasz. A medvehagymák kezdenek előbújni a lelapult, fakó avarszőnyeg alól; el is rágcsáltunk párat a hétvégi túrán (a szendvicseket kiválóan fel lehet tuningolni vele). Még pár hét, és az egész erdőt kellemes, nyálcsorgató, de szolid hagymaillat lengi majd be... Zavarba hoztunk egy mókuspárt; az egyikük elmenekült, a másik méltatlankodva ugrabugrált egyik ágról a másikra, de nem mert lejönni, amíg ott álltunk a fától úgy öt méterre. A bokrok alatti hóvirágtengerbe ibolya, és a fene tudja, még miféle vadvirág vegyül. (Fotók később. Talán.)

*

Dajdaj. Másfél hét múlva irány Villány! Ráadásul egy nagyobb társasággal... A csapatot ismerve klassz kis berúgásnak nézünk elébe, höhö. (Élménybeszámoló később. Talán. Fotók nélkül.)

*

Szakmai. Úgy fest, mégis csak sikerül befejezni a tanulmányt a leadás határideje előtt. Pedig kedden már azt mondtam, majd jövőre nekifutok. De egy évet nem akarok várni az újabb pályázatig, úgyhogy megembereltem magam. És tessék, még erre a blogbejegyzésre is futja az időmből!

*

310.000 karakter. Ennyi van meg a regényből. Most - a tanulmány miatt is - félretettem, illetve újraolvasom az eddigieket, mielőtt megint elmerülnék benne. Jól mondta Kosztolányi: egy regény megírásához folyamatos ihletettség kell.
Mindenki maga oldja meg, hogy tartja fenn ezt az állapotot. Azt hiszem, én szeretek rápihenni, gondolkodni, mielőtt monitorra vetem a történetet. Végül is, anno a sportversenyeken működött a dolog: egy-másfél nap kihagyás után már alig vártam, hogy ismét vízre szálljak.

*

Előítélet. A solarián láttam, ketten is a lilli.hu-t választották, hogy könyv formában láthassák SF írásaikat. Sajnos fenntartásokkal kezelem az ilyen jellegű kiadást. Valahogy... nem tartom igazi megjelenésnek. Annyi fantasztikus könyvvel foglalkozó kiadó van ebben a csöppnyi országban, szerkesztővel, korrektorral, borítófestővel felszerelkezve. Miért nem próbálták meg azoknál? Ráadásul nem ez az első publikációjuk. Vagy... megtették, és elutasították őket? Én biztos nem fogom olvasni e könyveket, és ezen az ismeretség sem változtat. (Amúgy is viszi a pálmát a Hyperion, szóval a helyzet a szokásos: sok jó külföldi után nehéz magyar könyvnek bizalmat szavazni. Főleg ha az nem is rendes kiadónál jelenik meg.)

*

Adósság. Most már tényleg kellene írnom egy "mi van velem e-mailt" a régi barátoknak. Lehet, hogy ez az utolsó. Épp a minap gondoltam rá, hogy elkopott sok nagy barátság! És vajon a címzettek közül hányan fognak visszajelezni? Azt hiszem, nem sokan. Illetve mindig azok, akiktől a legkevésbé várnám.

2 megjegyzés:

Zelfel írta...

Szia!

Én valahogy lemaradtam a blogodról, s ami fura, tudod, hogy találtam rá? Vagyis inkább az előző blogodra (onnan meg ide). A neten rákerestem magamra, s kiadta a te blogodat is. :-)

Hát, Budapesttel nem értek egyet, Szerintem szép, nem érzem hogy rohadna. Nem mondom, hogy javul, de semmivel sem rosszabb, mint Pécs. Pécs sem sokat változott, minden ugyanaz maradt. Most meg itt lenne a lehetőség az EKF miatt, s ott is csak káosz van. S nehogy azt higgyük, hogy külföldön jobb a helyzet. Itt Olaszországban iszonyatos szemetelés van. A közlekedésről nem is beszélve.
De egyet értek, igen a fejben dől el, hogy viselkedünk. Na meg a nevelésben, s leginkább ott. De az ilyet nem lehet ilyen röviden kifejteni. :-))

Most már olvasni foglak, üdv Szardíniáról! Egykori Reggios lakótársad. :)

Névtelen írta...

Szépen haladsz a regénnyel! Ügyes vagy, remélem, hamar látom a polcokon! :D

onsai