2008. március 30., vasárnap

Na, én se vagyok a műsorszerkesztők álma, de ezt eddig is tudtam

Tegnap belenéztem ebbe a... kiválasztottas, Uri Geller keresi az utódát c. műsorba. Hát öööö. Hogy is mondják magyarul? Gagyi? Tragikus? Nézhetetlen? Röhejes?
Időnként A társulatra kattingattam, egy újabb "megasztár" műsor kevesebb reklámmal (höhö, hiszen közszolgálati), amibe, ha bevonják a nézőket (tudom, sms-küldés, bevétel, bla, bla, bla), szükségszerűen igazságtalan döntés születik. Biztos jó a csomagolás meg minden, de ha egyszer nincs szegénynek hangja? Legalább a versenytársak nem átallottak beszólni a meglehetősen fura közönségszavazás után, ezt pedig néha igen hiányoltam más, hasonló tehetségkutató műsorokból... Még jó, hogy a végső szót a zsűri mondja ki a "szétlövés után."
Na, visszakattint Uri Gellerre. Öhm. Úgy tűnik, a beszéd, színpadi mozgás, fellépés sem tartozik a versenyzők természetfeletti képességei közé, és néha nem tudom eldönteni, mit látok szegény Csányi Sándor arcán: van az a pénz, bakker, még húsz perc lehet hátra? Medveczky Ilonát meg nem is értem, miért hívták meg ebbe a műsorba? Na mindegy. Az egyik versenyző az alanyok kezére szorítja kezét, aztán elveszi, és megkérdi: - Mit éreztek az imént?
Mire azok összenéznek: - Hát, ööö semmit...
Visszaklikk társulatra. Az egyik zsűritag megjegyzi, hogy nehéz dolguk lesz kiválasztani, ki játssza Laborcot. Mire Alföldi: - Na, hát azért annyira nem...
Alföldit eddig is bírtam, na. Az egyik srác zseniálisan elénekli Júdás belépőjét a zseniális Jézus Krisztus Szupersztárból. Katarzis.
Visszaklikk kiválasztottakra. Reklám. Na tessék. Inkább elmegyek aludni. Mégis csak 23 km-t gyalogoltunk a Mecsekben (2 km-es eltévedéssel...), és kicsit elfáradtam. (:P)

Nincsenek megjegyzések: