2008. március 2., vasárnap

A nagy lebukások

Érdekes cikkeket közölt az index - egy-egy félreküldött e-mail vagy rossz helyre beírt komment, fórumos bejegyzés miatti - netes lebukásokról, ciki helyzetekről.

Figyelmetlenség és merő rosszindulat, vagy egyszerű emberi butaság mind közrejátszik benne; de azért abba is elég rémisztő belegondolni, hogy néhány kattintással szinte bárkiről bármit ki lehet deríteni. Néha elgondolkodom, vajon mennyi adatot adtam meg magamról a különféle netes felületeken? Nem túl sok ez? Ha valaki nagyon keres, könnyen talál rólam pl. fotót (még én magam is töltöttem fel ide, a blogba), vagy pl. megtudhatja, melyik városban élek, mivel foglalkozom...

Első látásra - szerintem - ez elég sok információ, de ha annyira zavarna, nem írnám ezt a blogot sem. Ha meg vállalom, hogy festegetek, írogatok, akkor talán nem is rossz dolog az, hogy elér, aki akar.*

Ám vannak emberek, akik elképesztő mennyiségű információt osztanak meg másokkal, szándékuk ellenére olyanokkal is, akiket nem is ismernek. Közben fel sem merül bennük(!), hogy akárki hozzájuk férhet anélkül, hogy bármi nyoma maradna, ki és mikor látogatott az adatlapjára, melyik fotót töltötte le stb. Szerintem nem egyedi eset, mikor egy országosan ismertté váló családi tragédiát megírnak a lapok, a blikk újságírói pedig nem átallnak iwiwről leszedett fotókat használni az ostoba cikkeikhez.** Nem csak ebből a meggondolásból nincs már egy ideje rólam, családi eseményekről bármilyen kép - csak pár festményem - az említett közösségi site-on (egyébként már az is elég kellemetlen, hogy látszik, ki mikor lépett be utoljára).
A myvipre és társaira regisztrálni meg egyenesen felesleges, minek ossza meg az ember újra és újra ugyanazokat a képeket és bemutatkozó szöveget? Mi köze van bárkinek is ahhoz, hogy valaki milyen tortát kapott a legutóbbi szülinapjára, kikkel volt bulizni szombat este, melyik volt a legklasszabb nyaralása stb.?
Szép kis elemzést lehetne írni, ki miért, milyen jellegű fotókat tesz fel magáról, ismerőseiről (ráadásul ezt nem is nagyon lehet befolyásolni, honnan tudjam, hogy a 400 visszaigazolt ismerősöm közül kinek az adatlapján szerepelek?), mennyiben van ennek társkereső jellege (egy rakás nő bikiniben pózol az iwiwes képein).*** Meglehetősen balga dolog szerintem telefonszámot megadni,**** amíg egy e-mail változtatható (persze, ez is kellemetlenséget jelenthet), addig a telefonszám már jóval macerásabb. Így is hívogatnak néha a vezetékesen mindenféle wellness szállodák, nem győzöm udvariasan melegebb éghajlatra küldeni őket. Ha nem muszáj, soha, sehol nem adom meg a mobilszámom. (A szpemekről meg az átkozott továbbküldős sz@rokról inkább nem is írok.) Ja, a Reader's Digest elől nincs menekvés.

Durva, de ha a SF-F közösség bloggerei "összefognának", elég gyorsan és könnyen kiderítenék, ki ír több nicken, mely oldalakat látogatja és milyen sűrűn. Tudom, dinamikus IP meg minden, de azért nem mindenkinek van, és akadnak olyan pancserek, akik még aznap, újabb bejelentkezés nélkül - más nicken - írogatnak vissza, jellemzően saját maguk védendő egy kialakuló flémben...***** Azokról meg nem is beszélve, akik ugyanazt az e-mailt használják (volt ilyen) a fikanick regisztrálására. A korábbi, más oldalakon tett megnyilatkozásokra egyszerű rákeresni, rendszerint úgyis ugyanazt az álláspontot szajkózzák, jobb esetben más szavakkal; az egyéniség mindig ott lapul a sorok közt. Egyáltalán nem kell számítógép zseninek lennie senkinek, hogy legalább azt nyomon tudja követni, hányan látogatják a blogját, milyen IP-kről, esetleg milyen keresőszóval találták meg, vagy milyen más oldalakról jutottak el hozzá.******

Azt hiszem, sokkal könnyebb lebukni, mint azt gondolnánk, és akit egyszer rajta kaptak, arról az Isten se mossa le a legközelebbi alkalommal, hogy ezúttal is sokadik nicken írogat... Ahhoz szörnyen tehetségesnek kell lenni, hogy más stílusban tudjon fogalmazni (még az is árulkodó lehet, ki mennyi szmájlit használ!), ugyanakkor ne legyen szembetűnően erőltetett. Aki gyanússá válik, azt előbb-utóbb "lenyomozzák."

Szerintem sokan kinövik ezt a fajta hozzáállást: sok nicket fenntartani, beszólogatni amúgy is időigényes feladat, miközben a netes álnév annyira nem takarja el azt, aki a monitor előtt ül.




*Pár hónapja az egyik F/SF kiadó - azóta már nem ott dologzó grafikusa - szeretett volna szervezni egy írói műhelyhez hasonló kört rajzolóknak, grafikusoknak, és mikor nekem is szólt, döbbenten írta, hogy egy rakás embert (hiába vannak fent mondjuk az art.rpg.hu-n, ha már nem működő e-mailre küldi az értesítést a rendszer - jut eszembe, nálam is így van) egyszerűen képtelenség elérni, akárhogy keres rájuk. Persze, ha nagyon kutakodik, akkor a kiadói kapcsolatokon keresztül megtalálhatja az ismertebb borítófestőket, de egy igazi külsős, sőt egy lehetséges, "utcáról betévedt" vevő hogyan fogja? Ja, és hazai viszonylatban nem éppen "noname" grafikusokról volt szó. (Amúgy a műhelyből nem lett semmi.)
**Egy ismerősömmel konkrétan történt ilyen.
***Na, hányan lépnek be rögtön iwiwre, és nézik végig a nő ismerőseim adatlapját? (Höhö...)
****Kis fantáziával igen könnyű bosszút állni, vagy csak egyszerűen megszívatni másokat pl. kényes, pikáns tartalmú oldalakra regisztrálni mások nevében, e-mailcímére átirányítani egy másik postafiókra érkező szpemeket... Akkor vajon mit kezdhetnének egy telefonszámmal?
*****Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne osszak meg egy mókás történetet. Az egyik fantasy irodalommal foglalkozó oldalon (nem az rpg.hu-n, csak mondom) csúnya flémbe keveredett egy srác, de mivel az ismerősei látták, hogy a dolog egyre gázabb, és egyébként is, ki az az őrült, aki támogatólag lép fel valaki mellett, aki már rég hamuvá égett, inkább bölcsen hallgattak. Borítékolható volt, hogy másodnicken szól majd hozzá az illető. Rafinált volt amúgy, mert ő fiú lévén, elterelésként lány "identitást" választott. A gond csak az volt, hogy a hozzászólásai alapján a srác haverjának megtetszett ez a "lány", a srác meg volt olyan szemét, hogy rábólintott az e-mailben kért randira. Amikor eljött a találka megbeszélt időpontja, ő kis késéssel megjelent a helyszínen, a haverja meg zavartan próbálta lerázni magáról, mondván, neki találkozója lesz itt valakivel... Végül bevallotta neki, hogy a lány nem létezik, és csak kihasználta az alkalmat, hogy megszívassa.
******A sokak által látogatott F-SF oldalakon igenis figyelik a moderátorok, ki honnan ír, és ha visszaél a regisztrációval, a kommunikációs lehetőségekkel, akkor egyáltalán ne sértődjön meg, ha egy idő után megelégelik az ámokfutást, és kirúgják. Számtalan példát lehetne mondani, és biztos mindenkinek az a bizonyos szerepjátékos oldal jut eszébe (könyörgöm, több ezer felhasználó regisztrált ott, nagyszámok törvénye, ugye...), de én mégis inkább arra a solaria.hu-s esetre emlékeztetnék, amikor egy tanárembernek szóltak be a diákjai, míg le nem buktak. Ha az IP nem is volt árulkodó, a netes szolgáltató már igen. Mert hogy nem csak ez deríthető ki, de az is, ki melyik városból ír, milyen böngészőt használ, mennyi ideig tartózkodott az oldalon, mekkora felbontással nézte azt...

Nincsenek megjegyzések: