2008. május 29., csütörtök

George

Szegény Bush állandó élcelődés tárgya, s nekem pedig, mint távoli külső szemlélő számára kissé úgy tűnik, őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt mintha annyira ostoba volna, hogy fel sem fogja, hogy speciel ő az elnök, és ennek megfelelően kéne legalább néha viselkedni. Helyette inkább rátesz egy lapáttal és produkálja magát az újságíróknak. A világ meg derül.
Rengeteg kép van a neten, amikor valami mókás pillanatot kaptak el a fotósok, vagy az istenadta nép csinál viccet belőle. Asszem, azt a képet mindenki ismeri, amikor Bush különböző arcai mellé különféle főemlősök pofáit montázsolták, a vicsorgó orángutántól kezdve a bárgyún vigyorgó plüssmajommal bezárólag.
Ezt gyöngyszemet Bürokrata blogjáról nyíló linken találtam, ni:



(Bruti, ezért még számolunk :D)

2008. május 28., szerda

Reggeli séta

Ma gyalog jöttem be a melóhelyre, és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen minden reggel így kellene tennem, függetlenül a Caminora való készüléstől. Kellemes, 35-40 perces séta, ráadásul hamarabb beérek, mintha tömegközlekednék; az egyetlen hátulütője a forgalom, a zaj és a kosz, mivel az út sajnos nem éppen zöldövezeti részen megy keresztül. De hát ez van, ezt kell szeretni; ugyanis sokkal, de sokkal jobb, mint a nyár közeledtével izzadó emberhordák tömegében kapaszkodót keresi a buszon. Asszem, megspórolom a júniusi bérletet, azon az összegen már úgyis könyveket vettem a hét elején...
Most már csak azt kéne elsajátítani, hogy gyaloglás közben is tudjak olvasni; de sajnos parázok, hogy oszlopnak megyek, miközben gondolatban Lukanyenko "éjjeli őrével" üldözöm a moszkvai vámpírokat...