2008. május 12., hétfő

Hétvégi beszámoló

Günzer roséja még mindig málnaillatú, Malatinszky kúriája viszi a pálmát, hiába van látványos Látványpincéje Wunderlichnak; arra is rájöttünk, hogy legközelebb a Polgárnál kell kezdeni, nem pedig ott befejezni (ja, kacagó gerléket tartanak az udvarban, amik rendkívüli dramaturgiai érzékkel megáldva mindig akkor huhorásztak és kuncogtak, amikor kellett). Az egyik legjobb vadpörköltet A Hordóban kapni, egyébként meg mindenki toljon még egy Mosolygó Rétest, vagy kérje elvitelre (csak kár, hogy a csokis-meggyes mindig elfogy, mire rám kerül a sor), mielőtt felül az utolsó vonatra!

Iggggeeeen, máááár megint Villányban voltunk, ezúttal Hanna, Zsolt és Levin társaságában. Bang!-eztünk és aranyat is ástunk, babot termesztettünk, vasárnap délután az erkélyre mind untalan beszálló, ostoba galambokra lődöztünk locsolóval. Ja, ez utóbbi már nem egy szürreálisan hangzó kártyajáték, hanem véres (vizes) valóság.*


Ha pedig Éger-völgy, akkor a könnyű, erdei séta végállomása Teca Mama Vendéglője.
Az ösvények mentén már fonnyadnak a medvehagymák, és egyre kevésbé érezni az átható, nyálelválasztást beindító hagymaszagot, de azért Hanna még egy jó csokorra valót szedett belőlük. Eltűnésükkel a Mecsek újra Mecsek, s nem Tündérerdő, ahogy én hívom ilyenkor, tavasszal.

Holnaptól pedig jöhet a munka, mert első a szórakozás!



* A fegyver hatásos, a dögök eddig nem tértek vissza, főleg, hogy egy igazzzy sorozatlövést eresztettem meg az egyikre, ami ijedtében hirtelen azt sem tudta, merre meneküljön. Ostobák, mondom.

Nincsenek megjegyzések: