2008. május 26., hétfő

Májusi ez+az

Az indexen meg a solarián is olvastam a hírt, miszerint a Katolikus Egyház (vagy legalábbis annak bizonyos körei) elfogadhatónak, a vallással összeegyeztethetőnek tartják a földönkívüliek létezését, azt, hogy valaki hisz az idegen, értelmes lények létezésében.
Én meg mosolyogtam, hogy ez eddig (vagy még most is?) problémát okoz többeknek, holott nekem, bár szintén hiszek Istenben, mégsem gond reálisan, logikusan belátni, hogy miért is ne lehetne értelmes élet a Földön kívül. Amúgy is túl sokszor hittük már magunkat kiválasztottnak, kezdve azzal, hogy a Nap kering a Föld körül. Aztán rájöttem, hol van a kutya elásva.
Mindenféle vallási tételek figyelmen kívül hagyásával - saját értékrendem szerint élve - hiszek egy felsőbbrendű lényben, melyet az egyszerűség kedvéért Istennek hívok; elfogadom mindenhatóságát, és nem látom szükségét olyan kérdéseket feltenni, mint pl. volt-e megváltás, volt-e egyáltalán eredendő bűn és mindehhez hogyan kapcsolódhat esetlegesen értelmes földönkívüliek léte, valamiféle vallásos meggyőződése, megváltása stb. Az egyik hitbéli, s ennélfogva bizonyíthatatlan, utóbbi tudományos, ám mindeddig bizonyítatlan kérdés.
Természetesen megértem azokat, akik valamely egyház elvei mentén hisznek - alighanem ugyanabban - az Istenben, s ezért mégis fontosnak tartják tisztázni az esetleges ellentmondásokat. Mindig emlékeztetem magam, hogy csak más az elképzelésük Róla és a világról, és ez mindaddig nem baj, amíg nem akarják másokra erőltetni, amíg nem akarják azt belém sulykolni, hogy az általuk követett út az egyetlen és igaz. De ez már másfelé visz.

***

Jól látom, több hazai SF szerzőt felháborított ez a Shayren-dolog? (:D) Ugyan, gyerekek, szerintem mókás az a magabiztosság, amivel lerohanják a leendő olvasókat, meg úgy a médiát általában... De ugyanakkor igazatok is van, mikor nem az irigység szól belőletek, hanem az aggódás: ha az a könyv tényleg menthetetlenül rossz, akkor rettenetesen sokat árt az SF-nek (és a F-nek is). Amúgy beleolvastam a szegedi Tescóban. Hát. Lehet tippelni, mit veszek a könyvre szánt bő 3000 Ft-omból, a Shayrent, vagy az Éjszakai őrséget...

***

A Mokka és a Napló emberiesség elleni bűntett. Grrr.

***

Azt tudtam, hogy az egyetemi baráti körből kikkel marad meg a kapcsolat. Csak azt nem sejtettem, hogy majd' mindenki ilyen rettentő gyorsan eltűnik, és még arra sem veszi a fáradságot, hogy iwiwen megírja, férjhez ment. Így, legalább utólag. Pedig az illetőt - kimondani is döbbenet - kilenc éve ismerem, és ha nem is volt egy mély barátság, és nem is mentem volna el az esküvőre, legalább ennyit vártam volna tőle. És nem csak én.
Az azonban ennél jobban fájt, mikor msn-en keresztül érzékeltem, hogy a régi-régi nagy barátnőm, még az első városból, nem szívesen mesél, nem szívesen beszél velem. Pedig nincs harag a háttérben. Egyszerűen túl messze vagyok neki, és valószínűleg olyan tévképzete alakulhatott ki, miszerint sikeresebb vagyok, mint ő, s ez nyilván frusztrálja...
Időnként küldök egy nagy mi van velem e-mailt a régi barátoknak. Tízből egy ember ír vissza, másik kettő meg csak akkor keres, ha valamiben kizárólag én tudok segíteni neki. Elhatároztam, hogy többé nem küldök efféle beszámolókat. Nincs értelme. Ha ők nem érzik úgy, tartoznak ennyivel, akkor én minek legyek még mindig nyitott? Amikor mindannyiunknak vannak új barátságai, akikkel remekül kijövünk?
Jönnek-mennek az emberek, de vannak, akiket túl nehéz elengedni, és az eltávolodásuk, a megváltozásuk legalább annyira fáj, mint egy szerelmi bánat. És az iwiw sem hoz vissza/közelebb senkit.

***

Kedves tanársegéd barátom túl van a phd védésen. Nem is akárhogy. Irtózatos meló lehetett számára az előző három-négy év, nem csak a többszáz oldalas dolgozat megírása, hanem mindaz, amit még mellette el kellett végeznie: német nyelven előadásokat tartani, egyetemi órák, vizsgáztatás, publikációk és lótifuti a tanszéken... Szóval minden elismerésem. Belőle bizonyosan professzor lesz, csak ember tudjon maradni azon a karon. (Ha valaki évente többezer hallgatót kénytelen vizsgáztatni, nehéz megőriznie objektivitását, pártatlanságát és méltányos hozzáállását a sokadik, flegmán beállító bunkóci után. De ez is már egy másik téma, ami ugyancsak messzire visz.)

***

Szinte mindent megvettünk már a Caminora, apró-cseprő dolgok maradtak főleg; júniusban tartunk főpróbát, mikor összerakjuk a zsákot, és irány a Mecsek.

***

Valamit még akartam, azt hiszem. De kiment a fejemből. Egyébként is, ki olvassa ezt végig rajtam kívül? :D

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

én csak a tanársegédes részt nem olvastam végig...

de a caminosat igen. holnap még vásárolok 1-2 dolgot én is, aztán csütörtökön főpróba a SJPP - Roncesvalles útvonalon :D

csag

Jud írta...

csag, vigyél tollat és füzetet, el ne felejtsd lejegyezni látomásaid :D

adeptus írta...

Roncesvalles... Szerepelni fog a következő novellámban.

fairylona írta...

Igy van ez. Van, aki eltunik az eletunkbol, de jonnek a helyere masok. Jobbak, fontosabbak. Neha sajnalatos, de ez van.

Ördögasszony írta...

Én is olvastam! :jelentkezik: :)
Az eltűnőseket hagyd a csudába, vannak sztem még körülötted bőven, akikkel megéri foglalkoznod - kezdve a vúf nevűekkel... ;)

Zelfel írta...

Én elolvastam! :-) Még innen külföldről is. Erika:)