2008. június 11., szerda

Júniusi ez meg az

Akartam írni két bejegyzést, az egyiket már megint az gaz kritikárul, a köpppködésről és sárdobálásról, a másikat meg a Zsoldos-díj ellillisítéséről, de aztán nem szóltam hozzá, ráadásul sezlony és Hackett többé-kevésbé leírta, amit én is gondoltam. Úgyhogy szokás szerint csak a partvonalról kiabálnék befelé, miközben részt venni nem akarok a játékban.

***

Pécsett ismét POSZT, jó volna legalább a belvárosig eljutni valamelyik este. Az időjárás legyen kegyes hozzánk, legalább annyira, mint tegnap.

***

Ugyanis tegnap túráztunk, bográcsoltunk és sárkányhajóztunk(!) a kollégákkal, lévén szabadnapunk volt a cég fennállásának örömére. Nem futottunk akkora dagonyába Éger-völgy és Orfű között, mint amekkorára számítottam (én voltam a túravezető, szerencsémre a jelek szépen fel voltak föstve, szóval kicsi volt az esély, hogy elveszejtsem a társaságot a Mecsekben); viszont valami barom kivágott egy rakás fát, és nem takarította el az ösvényről, úgyhogy jó két-háromszáz méteren át bújócskáztunk az ágak-bogak közt. Attól tartottam, hogy az út jóval hosszabb ideig járhatatlan, és akkor kerülni kell vagy ne adj' Isten visszafordulni.
Na de, evezés. Egyszer már ültem sárkányhajóban, majdnem tíz éve(!), Németországban. Akkor 25 km-t eveztünk a szépséges Elbán. Most úgy éreztem magam, mint egy futam előtt laza kantáron körbefuttatott versenyló, alig vártam, hogy evezőt fogjak a kezembe, és húzzuk! (Nyolc évig kajakoztam. Azt hiszem, számomra kicsit másféle élmény hajóközelben lenni, a tó illatát, iszapszagát érezni, belemeríteni a lapátot a vízbe...) Persze azért más zömében olyan emberekkel evezni, akik jószerivel akkor fogtak életükben először evezőt. Egy óra alatt így is viszonylag jól belejöttünk.
A dobos kollégának viszont beígértük, hogy bedobjuk a vízbe: némileg nagyobb ritmusérzékkel kellett volna diktálnia az ütemet; a velünk tartó két hozzáértő meg a parton elmagyarázhatta volna, hogyan is kéne úgy nagyjából evezni, nem pedig akkor, mikor már a hajóban ültünk a tó közepén...
A vicc az, hogy kedvet kaptam a sárkányhajózáshoz, még a végén újra vízközelbe kerülök. Ráadásul embereket keresnek, mivel amatőr versenyekre is eljárogatnak. Meglátjuk...

***

Hétfőn szakmai elismerést kaptam egy tanulmányomra.

***

SF novellát írok - azaz egyszer már megírtam, de a szöveget kidobtam, csak pár szereplő neve és az alapötlet maradt meg. Ami azonban kezd átalakulni; meglepetésemre most először jön elő belőlem a szakma. És miért is ne? Én a joghoz értek (már amennyire öt év egyetem és két év gyakorlat után érteni lehet hozzá, höhö), nem valamely reáltudományhoz, amit ugyebár általában véve hangoztatnak, ha SF írásról van szó (amellett, hogy a jó sci-fi író legyen polihisztor...).
Érdekes kísérlet lesz, én mindenesetre élvezem.

***

Hát ez meg röhej.

***

Hosszú idő után ismét ecsetet fogtam a kezembe, és nekikezdtem egy akvarellfestménynek. A héten remélem, kész lesz, ha a festék sem fogy el, és az ecset sem válik használhatatlanul kopottá... Akkor pedig feltöltöm ide is, art-ra is. Emellett egy alternatív borítóképet is készítek, amely már régóta motoszkál bennem, de egyelőre nem árulom el, miről van szó.

***

Hihetetlen, de Villánytól is meg lehet csömörleni; szó mi szó, sokat jártunk arra az utóbbi két hónapban. Legközelebb ősszel vagyok hajlandó kimenni. Talán.

***

Most egyszerre kéne Caminoval kapcsolatos dolgokat és az új fényképezőgépünk (imádom) leírását olvasnom. Már rettenetesen várom az utat, pedig biztos meg fogok szakadni.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

egyet se felj, ha mar az uton vagy sokkal kevesbe felelmetes

csak csag

... innen a nagy spanyol semmi kozepebol :)