2008. június 26., csütörtök

Kész, feladtam

Talán túl sokat vártam tőle, talán túl sokan dicsérték, nagyon meleg szavakkal... Nehéz úgy olvasni egy regényt, hogy nem kedveltem meg/nem utáltam meg végletesen a főszereplőt, tehát nem is lettem kíváncsi rá, arra, hogy vajon mi lesz vele. A 178. oldalon tartva is csak mintha nyammognék a hűdepörgős cselekményen. Mert amúgy kellően az, és mégis, mintha nem történne semmi; a stílus pedig időnként fájóan szájbarágós, és hangulatgyilkos.

Nekem túl kevés benne az orosz jellegzetesség, amit viszont vártam volna. Kicsit többet egy-egy ruhadarab elnevezésének lábjegyzetes magyarázatánál, vagy általam ismeretlen orosz pop együttesek említésénél és dalszövegeik időnkénti beszúrásánál.

Holnap valami mást fogok levenni a polcról reggel.


Nincsenek megjegyzések: