2008. június 22., vasárnap

Festmény

Jó ideje nem volt valódi ecset a kezemben, csak a tablet tollegere. Pedig rengeteg vázlatom vár, hogy megfessem; másfél hete aztán végre nekiláttam és be is fejeztem egyet:


Veterán a parkban
akvarell, kb. 40x35 cm


Még mindig kétségbeesve próbálom megszokni az eltérést az agyamban látott elképzelés* és a végeredmény között... Nem arra gondolok, hogy út közben rendszerint átalakul a festmény, pl. rájövök, mit bír el a kép, és mit nem - hanem arra, mikor tisztán és élesen látom, tudom, hogy mit akarok, és mégsem lesz olyan. Részben mert nem vagyok elég gyakorlott (tehetséges), vagy valójában nem az az én stílusom, amilyenben lelki szemeim előtt megjelent.
Azt hiszem sosem fog sikerülni, hogy legalább megközelítőleg olyan legyen a kész kép, mint amilyennek megálmodtam. Az az egy szerencsém, hogy a néző nem tudja, milyen volt az "eredeti".



*A távoli jövőben talán kitalálnak egy herkentyűt, amely képes lesz megjeleníteni azt...

1 megjegyzés:

Bogart írta...

Ezt az érzést ismerem. De minél többet festessz , annál jobban közelit egymáshoz a két Mű .
:)))
Sok sikert ,mert érdemes folytatnod!