2009. március 30., hétfő

Még jó, hogy egy köpésre van tőlünk a Mecsek

Kihasználtuk a szombati jó időt, és kemény 12 km-t gyalogoltunk az erdőben. Vicc, de izomlázam van, bár nem annyira vészes. Két nagy zacskó medvehagymát szedtünk (pontosabban a levelét), le is fagyasztottuk, hogy jusson későbbre is. Az út végén az orfűi Muskátli étteremben ütöttük el az időt. Természetesen medvehagymás kajákat ettünk. A medvehagyma krémleves teljesen spenótos jellegű és kinézetű volt, de a pincér kérdésünkre azt mondta, nincs benne spenót. Azóta találtam receptet a neten, abban van, szóval a fene tudja. Azért roppantul ízlett, és jól esett a gyaloglás után, hipp-hopp bepusziltuk a másodikfélével együtt (ilyen medvehagymás-tojásos töltelékes hústekercset ettünk).

Jövő héten Medvehagyma Napok!




Az a sok zöld, na az mind medvehagyma!


2009. március 20., péntek

Egy regény első oldalára

"- Uram, a késemért jöttem.
- Hol hagyta?
- Valami matrózban."



Nem, nem teszek közzé semmiféle részletet, én nem vagyok olyan bátor, mint mások (itt meg itt), egyébként is, amit közzé tehetnék, khm, na mindegy, hagyjuk. Na de ettől még lehet elmélkedni, milyen is egy ütős kezdés, vágjunk a közepébe, vagy bontsuk ki a történetet lassan, lineárisan?

Most, hogy újraolvasom A Gyűrűk Urát, meg kell vallanom, az első ötven oldalt ugyanúgy átugrottam, mint mikor először fogtam a kezembe. Hidegen hagy a Megye fiktív közigazgatási rendszere, sőt, a tündenyelv sem érdekel, míg mások éppen az efféle részleteken szeretnek elcsámcsogni. Mégis, a regény tényleges kezdete, Bilbó születésnapi partija szerintem zseniális, és a trilógiát ismerve nem is illene hozzá másféle felütés.

Minden idők egyik legjobb regénykezdését Forsythe követte el Az ördög alternatívájában, ami viszont, azt hiszem, se nem közepébe vágás, se nem unalmas szürke helyzet, ahonnan majd eljutunk A-ból B-be.

A jó kezdés azért kell, hogy torkon ragadja az olvasót, a jó befejezés pedig azért, hogy később ismét elővegye. (Bár az is igaz, hogy szerettem Kerouac budipapírra írt Útonjának utolsó bekezdését, na nem azért, mert vége lett a regénynek, hanem mert egyszerűen csodálatos, de a mai napig nem vettem rá magam, hogy újraolvassam az egész könyvet.)

Gárdonyi Láthatatlan emberének első oldalán néhány rövid bekezdés található, mégis nagy hatással volt rám, imádtam, képzeletbeli dobogóm első fokára kívánkozik.

Nem hiszem, hogy a kezdésnek rögtön a közepébe kell vágnia, és azt sem, hogy egy egyszerű, átlátható, később fokozatosan kibontható helyzetből kell kiindulni. Van egy harmadik út, ami még nem maga a cselekmény és nem is leírás egy helyzetről, helyszínről vagy főbb szereplőről.

Bejönnek a prológusok, mint pl. Martinnál, amikor olyan karaktereket és történéseket mutat be az első néhány oldalon, akikre, amikre később legfeljebb távoli utalás történik, mégis megalapozza a hangulatot, előrevetít valamit.

A hazai fantasztikus irodalomban ritkán találkozunk keretes megoldással, pedig nagyszerűen működhet és rengeteg pluszt adhat az alaptörténethez (pl. Bán Mór Hunyadijában).

De hiába áll rendelkezésre annyi fogás egy jó kezdéshez, személy szerint örülök, ha novellában sikerült leírnom az első mondatot, amiről tudom, hogy na, ez biztosan a helyén marad. Regénynél ez nagyon más, és hajlamos vagyok abba a hibába esni, hogy egyszerre túl sok információval árasztom el szegény olvasót. Vajon megoldás, ha szürke helyzetet választok, vagy prológust írok?

Egyszóval kíváncsi lennék nem csak a nyers első oldal szövegére, de arra is, hogyan alakul ki a kezdés, miért azt választja az író, amit?

2009. március 8., vasárnap

Azok a legendás filmcímek

Most őszintén, tegyétek a kezetek a szívetekre, hány filmet néztetek végig a Film+ csatornán? Olvadás? Látta valaki az Olvadást? Vírusbosszú? Na? Nem ismerős? Vagy esetleg a Segal-filmcímre emlékeztető Tomboló tűz? Zabolátlan tűz?

Kész időjárás-jelentést nézhetünk a csatornán, előfordul Jégvihar, Trópusi atomvihar, sima Atomvihar, Halálvihar, de az egyik kedvencem, mármint címre, a Szikrázó vihar 2 - Tomboló égbolt. Ez utóbbiban az az igazán döbbenetes, hogy a 2-es sorszámot viseli, vagyis volt első része...

Más címeket nem bonyolítanak ennyire agyon, a sztori nagy valószínűséggel úgyis életveszélybe került emberekről szól, úgyhogy legyen a film címe simán csak Életveszély. Na jó, ennek van tartozéka is: A Hádész-faktor! Ez is jellemző egyébként, a kényszeres és még a főcímnél is röhejesebb alcím használata.

Bejött a Törésvonal és az Ősrobbanás, mármint nem néztem meg őket, csak olyan mókásan beszédesek ezek is. Az ítélet napja viszont túlságosan hétköznapi, amire már senki sem kapja fel a fejét, főleg, hogy 2000-ben sem teljesült Nosztradamusz jóslata, gondolhatták a 2012 - Ha eljő a világvége készítői.

De a legjobb, ami nálam mindent vitt, nem más, mint...
...a Rottweiler - A halálkutya!

Villányi Szoborpark

Ígértem fotókat a februári, szoborparkos látogatásunkról. A park Villány felett, a hegyen található, modern és klasszikus, sőt, még "fantasztikus" szobor is ki van állítva, a szabad ég alatt. Bagó pénz a belépő (bár nem sok értelmét látom, hogy beszedik, mint valami parkolódíjat, mivel nincs körbekerítve a hely). Úgy évente érdemes kilátogatni, külföldi és hazai szobrászok járnak ide vissza, hogy helyben faragják a sziklákat. Egyes szobrokon még látszik, hogy félbe maradt, másutt csak a követ választotta ki a művész, ki tudja, mit álmodva belé.














2009. március 6., péntek

A Gyűrűk Ura, újra

Kitalálam, hogy leírást akarok tanulni, és inkább a jó öreg Tolkien történethez fordultam, semmint újra elolvassam Miéville Perdidó pályaudvarát, az ugyanis túlságosan kegyetlen, amitől önmagában még lehetne jó, újra olvasásra esélyes könyv, de a mai napig zavar benne valami.

Szóval A Gyűrűk Ura. Most is nagyon tetszik, egy rakás dologra nem emlékeztem, és értékelek olyan részeket, amiket mások egyszerűen átugranak, hozzáteszem, teljesen érthető módon. Igen, szegény beLSDzett Bombadil Tomára gondolok. Úgy néz ki, végre tényleg elválnak útjai a hobbitoktól, de utoljára azt tanácsolta a sírbuckák manóinak fogságába esett Frodóéknak, hogy rohangáljanak egy kicsit a napon a zöld domboldalon - anyaszült meztelenül -, mert akkor hamar felmelegednek. Én meg vigyorogtam - a buszon ülve -, és eszembe jutott egy Pink Floyd szám szövege: "The lunatic is on the grass..."

Vajon manapság milyen gyorsan húzná ki egy szerkesztő Bombadil kábszeres epizódját?