2009. április 5., vasárnap

Egy igazán szép napunk

Nem akartunk egész nap egy helyben lenni, ezért busszal kimentünk Abaligetre, hogy onnan sétikáljunk vissza Orfűre, ahol - láttuk a buszból - javában folytak a Medvehagyma Napok előkészületei. Ha már a lovaskocsikat, melyekkel a népeket viszik az erdőbe hagymát szedni, úgysem kapjuk el, mi a sétát kihasználva gyűjtünk magunk.

Leszálltunk a buszról, még hűvös volt a reggel (8 óra múlhatott csak), az abaligeti tavacskákban nyifogtak(!) a békák, és mókásan evickéltek elgémberedett tagjaikkal, mint akik újból tanulnak úszni.



Béka, szép reggeli fényben


A legviccesebb kétség kívül ez a tag volt köztük


Közben a többiek "lelkesen" ünnepelték a tavaszt



Bár a hóvirágok ideje már lejárt, a medvehagymák virágzása meg még odébb van, azért mindig akad valami fehér színű apróság, ami tündérerdővé varázsolja a Mecseket. Azt senki ne kérdezze, miféle növények lehetnek ezek. Múltkor belelapoztam a térképünkben található ismertetőbe, amiben olyan növényekről olvashattam, mint a lónyelvű csodabogyó, barázdált és pusztai csenkesz, méhbagó, fénylő zsoltina, baranyai peremizs vagy éppen a jerikói lonc. Most komolyan, ki tudja ezeket megjegyezni és beazonosítani? Na jó, a csodabogyót tudom. A medvehagyma pedig nem tévesztendő össze a harangvirággal. Ha bizonytalanok lennénk, csak el kell tépni a levelet és megszagolni. Ha hagymaszaga van, akkor biztosan nem harangvirág. Némileg egyszerűbb, mintha gombát szednénk.

Egy-kettőre odaértünk Orfűre (Abaligettől 3 km), a tó felett már messziről hallatszott a hangosítás (gasztronómiai és más előadások is voltak ám), azonban medvehagymát szinte nem is láttunk, épp csak annyit téptünk le, amennyit nyomban elrágcsáltunk, gondosan előkészített szatyrainkat sem tudtuk volna megtölteni velük.


Rinocérosz-fa


Reggeli idill


Pedig gyűjthettünk volna medvehagymát, ha nagyon akarunk, épp akkor értünk Orfűre, mikor visszaért az erdőből a lovaskocsik első fordulója, csak olyan sokan szálltak fel, nem is jutott mindenkinek hely, hogy inkább úgy döntöttünk, úgyis van otthon elég a fagyasztóban, irány a skanzen és a kézműves udvar. Később persze, mikor láttuk, hogy hozzák-viszik a népeket, mi is kimentünk, de épp akkor fejezték be a hajtók a dolgot, szóval szégyenszemre tényleg nem nyílt alkalmunk medvehagymát szedni...


Ezekben a kemencékben sültek a jóféle medvehagymás lepények, tekercsek, pogácsák és más egyebek


Olyan kecskesajtokat ettünk, hogy uhh, szinte újra a Caminón éreztem magam, mikor festivóba botlottunk Grandas de Salimében (erről majd egy másik blogban, hamarosan). Annak volt ilyen hangulata, családias rendezvény étellel, itallal, kézműves vásárral, jókedvvel. Jegyezzétek meg Karácodfa nevét, mi biztosan kimegyünk a Gergely Kecskefarmra. A Medvehagyma Napokon ízelítőt kaphattunk az ott készülő, sajna nem túl olcsó sajtokból és mangalica, kecskehúsból készült kolbászokból.


Kecskesajtok


És kecske, mangalica kolbászok. Volt a két hús ill. mangalicazsír keverékéből álló is


A medvehagyma azért kapta ezt a nevet, mert állítólag a medvék, téli álmukból előbújva vadfokhagymát, azaz medvehagymát esznek először. Ennek megfelelően igazi meglepetés várta az érkezőket a hátsó udvarban, egy igazi medve, akit valószínűleg a Pécsi Állatkertből hozhattak át a kétnapos rendezvényre.
Nagyon barátságos volt (nem mintha bárki is benyúlkált volna hozzá. Rég láttam medvét élőben, ilyen közel pedig még sosem, tényleg megérinthettem volna, ha nem tart vissza az a böhöm nagy feje és a villanypásztor.


Úgyhogy inkább csak fotóztam őnagyságát


Nagyon mosolygós maci volt, főleg, amikor mézet kapott


Ülőhely bőven akadt, de sokan inkább leheveredtek a fűbe napozni, aludni, élvezni az áprilisi nyarat. Ittunk magyarhertelendi házisört, ezúttal nem a kávés, tízujjatmegnyalós barna változatot, de ez is igen jó volt, és medvehagymás lepényt ettünk hozzá. Ha még arról a fél rúd házikolbászról is tudtam volna, ami woof hátizsákjában lapult! Így viszont később, hazaindulás előtt került rá sor.


Nagy Bandó András egész álló nap rendületlenül dedikált, mindenkitől megkérdezte, "kinek szabad írnom?", egy percre sem ült le. Később még egy tévéstáb is készített vele interjút, akiknek szintén a rendelkezésére állt. A standon medvehagymával foglalkozó könyvek éppúgy pihentek, mint regények.



Dedikáció



A már említett kemencékben sültek a jobbnál jobb finomságok, itt éppen medvehagymás csigák, avagy tekercsek, melyeket Marika néni vitt be a büfére, de azért sebtében elmagyarázta a készítés módját az érdeklődőknek (akik persze ott helyben szerettek volna venni belőle, nem pedig a büfében sorban állni érte). Egyébként ez volt az egyetlen "gond", hipp-hopp elkapkodták az emberek a frissen sült ételeket, akár ilyen egyszerűbb lepényekről volt szó, akár a szomszédban álló, és a rendezvényben részt vállaló Muskátli Étterem szakácsa állította elő.

Marika néni a csodás medvehagymás tekercsekkel. Mikor a kemencéhez lépett, úgy fotóztuk vagy négyen, mint valami sztárt. És tulajdonképpen az is volt

Kora délután hazaindultunk, a Volán volt olyan jófej, és több buszt is mozgósított, mint egyébként, úgyhogy nem várt kényelemben utaztunk vissza Pécsre (és ezúttal nem is robbant le a szerpentinek és utasok terhelte járgány a városban). Amennyire nem találkoztunk medvehagymával az Abaliget-Orfű vonalon, most, az út mentén csak úgy ragyogott a szinte megszakítások nélküli, buja, smaragdzöld szőnyeg a fák alatt. Bámultam ki a busz ablakán, és tudtam, hogy erre a képre és erre a szép napra mindig emlékezni fogok.

A medvehagyma védett növény a nyugati országokban, nálunk még bátran lehet szedni. (Vicc, de az ország más tájain akár 500 Ft-ot is elkérnek egy csokorért, mi ingyen jutunk hozzá). Remélem, ez sosem fog megváltozni. Megyek is, kiolvasztok egy kicsit belőle.

2009. április 1., szerda

Megjelenés

Már valahonnan, valahogyan beszerezhető az Avana Arcképcsarnok újabb száma, melynek témája a globális felmelegedés. Én két novellával képviseltetem magam benne. Eredetileg a Galaktika Hőhatár pályázatára írtam három rövid történetet, és mivel ott max. 6000 karakter lehetett a terjedelem, a rövidségük ennek köszönhető.

Mivel ők csak nem akartak eredményt hirdetni, beküldtem a novellákat az Avanának is (ha már azonos volt a pályázatuk témája), a háromból pedig kiválasztottak kettőt (A gyűjtögető; Kiti-Kiti haragja).

Tartalomjegyzéket sajnos nem találtam a neten, csak a korábbi solariás hírt az eredményhirdetésről, eszerint

Jakab R. József: Dühödt vizek
Sümegi Attila: Zsákmány
Szökrönyös László: A tizenötödik

az AVANA tagok írásai közül pedig

Maruzs Éva: Tájkép hajnalban
Bolyki Tamás: Osztálykirándulás

című novelláit olvashatjátok az enyémeken kívül.

Ja, a borító szerintem is fényévekkel jobb, mint az előző ACS-é volt. ;)