2009. június 16., kedd

Elkészült!

Begépeltem a naplót (cenzúrázva), feltöltöttem, képeket és linkeket illesztettem be, igyekeztem összefoglalni, mi a Camino, és egy kis gasztrobejegyzésre is telt (utóbbit csak degesz esetén ajánlom).

Tehát szigorúan akit érdekel, a CAMINONAPLÓM elérhető. Majdnem egy év kellett hozzá.

2009. június 8., hétfő

Távolról indít

A hétvégén vendégül láttuk Anngelt, Brainoizt és Tapsit, és mivel egyikünk sem viseltet ellenérzésekkel a borok iránt, egyértelmű volt a szombati program. Dicséretesen korán keltünk, pedig előző éjjel hajnali kettőig dumáltunk és melegítettünk a másnapi Villány-látogatásra, sebtiben legyártottunk majdnem húsz szendvicset, majd kivonatoztunk. (Valamiért egyre rövidebbnek tűnik a Villány-Pécs távolság, pedig a menetidő is ugyanaz.)

Odafele Palkonyánál leszálltunk, beiktatva egy néhány kilométeres, könnyű sétát Villányig. Láttunk bohókás kukacokat, virágportól megszédült lepképket és kékfadongókat, cifra- és sárgacsigákat, tömegesen öngyilkos hernyókat és miniatűr békákat. És persze rengeteg szép vadvirágot, ami egyből kiváltotta a kattingató ösztönt, úgyhogy Tapsival úton útfélen megálltunk fényképezni.



Palkonya felé menet



Villánykövesden meglepetésünkre nyitva találtuk a Tiffán Pincét (eddig nem mindig tudtunk beülni, általában egy mogorva néni takarította az előző napi buli romjait, és ha nem minimum tíz fővel állított be valaki, ellentmondást nem tűrően közölte, hogy zárva vannak).



A villánykövesdi pincesor


Elfogyasztottunk egy üveg chardonnay barrique-ot, lefotóztuk a pohárban fejjel lefelé, aranyszínben tündöklő pincesort.

Kicsit még fújt a szél és az ég is borús volt, de már kezdett nagyon meleg lenni. Mire a Bock Pincészethez értünk Villányban, kisütött a nap.


Igen, ő tényleg fel akart ülni arra a motorra

Anngel a Göntéri hárslevelűt választotta, amit feltett szándékom egyszer nekem is megkóstolni, de az édes borokat én jobb szeretem a végére hagyni, a Bock meg valahogy mindig a bortúra elején kerül sorra. Mi a sajttál mellé olaszrizlinget és rosét ittunk. Hoztak házi kenyeret is, amiben a kettévágott diók aprócska agyacskáknak tűntek; tartóztattam magam, úgyhogy a saját gépemmel nem, csak Tapsiéval fotóztam le a pohár szélére kiülő párát, úgyhogy az itt látható kép egy korábbi látogatáskor készült:





Ez viszont most készült, sajttál

A következő pince Günzer Tamásé volt, most már minden villányi látogatásunkkor beiktatjuk, egyrészt családias a hangulat miatt, másrészt itt kapható a kedvenc borom, a Cabler. Ami, mint kiderült elfogyott, legközelebb jövőre ihatunk belőle, ami már nyilván másmilyen lesz...

Az ét/itallap mellé berakták a Pécsi Borozó nevű ingyenlapot, benne tesztekkel és öt mondatos elemzésekkel, pontszámokkal. És még mielőtt azt hinnénk, kizárólag gyümölcsök, füstölt sajtok, esetleg virágok illatát lehet felfedezni egy borban, nem, kérem, volt itt "parasztudvar annak minden szagával". (Ha valaki tudja, küldje már át annak a borász bullshit generátornak a linkjét, nagyon megköszönném!) Ám mégis a "Távolról indít..." kezdetű, értő elemzés volt a legemlékezetesebb, szálló igévé is vált, és a nap folyamán többször el lehetett sütni - nem csak borokra értve persze (hazafelé a vonaton megegyeztünk, hogy e címmel írunk bejegyzést a hétvégéről).


A Günzer-borok sokféleségéről

Mivel a csapatban hárman is foglalkozunk írással, alkotással, a témák óhatatlanul e körül keringtek; ezúttal sem váltottuk meg a hazai F-SF irodalmi és képzőművészeti életet, valamint az is újra megfogalmazódott bennem, hogy a legjobb kívül maradni a fősodráson. Nem mintha olyan nagyon bele tudnék kerülni a közepébe.

A Günzer Pincészet után - ahol szintén nagyon szolidan ittunk, inkább az ízeket élvezve - beugrottunk a rétesezőbe, onnan pedig a Gál Pincébe vezetett az út. A srác már ismerősként üdvözöl minket, az utóbbi időben mindig itt fejeztük be a villányi látogatásokat. Érdemes is a végére hagyni az édes borkülönlegességeket.

Gyors telefonos segítséggel kiderítettem, mikor is megy az utolsó vonat Pécsre. A járat a szokásosnál jóval nyugodtabb volt, ezúttal nem futottunk bele részeg embertömegekbe, pedig általános megfigyeléseink szerint Palkonyán üvegpohárral és butykossal a kezükben nyugdíjas klubok szokak felszállni, és végiggajdolják az utat; de találkoztunk már öntudatlan bölcsészekkel, jogász-, és orvostanhallgatókkal is (utóbbiak különösen azért mókásak, mert ittasan szakmáznak, és majdhogynem megoperálták egymást a vonaton).

Annyira nem ütött ki minket a mértékletesen fogyasztott bor és a meleg délután, hogy este még simán bepusziltunk némi csilisbabot, és leöblítettük vörösborral.

Másnap a délutáni hazautazásig maradt egy kis idő városnézni. A sétatéren ettünk-ittunk az álmos zsibbadtsággal nyitó fabódéknál, amik a most zajló POSZT miatt vannak kint.




Látkép az időszakosan nyitva tartó Kultúrparkból, ahová véletlenül tévedtünk be


Kultúrpark


Színpadi látványterv