A hosszú hétvégén Nemesvámosban jártunk, mely Veszprém mellett fekszik, alig tíz km-re. Ha valaki szeretne arra kirándulni, annak tudok ajánlani egy kiváló szálláslehetőséget, olcsón, akár üdülési csekkel is lehet fizetni, de minderről majd egy képes beszámolóban - hamarosan.
***
Kis híja van már csak, és kész a Camino naplócskám, aki nem fárad le kellően jelen blogtól, annak ajánlom majd a fotókat és az uncsi beszámolókat, napi lebontásban.
***
Vannak újabb pingálmányok, íme:
Baszk bácsik Orióban (egy caminós fotót hívtam segítségül)
Tehénistálló a Mecsekben. Festeni nem volt idő a túra során, úgyhogy fotót készítettem, és azt hívtam segítségül
***
Néha elmegy a kedvem nekem is attól, hogy további képeket töltsek fel egy bizonyos art oldalra, de azt hiszem, inkább tüntetőleg ilyeneket fogok feltenni, mint a fentebb is láthatók, direkt nem digitálisat, direkt nem fentezit. Megfigyeltem, hogy az emberek azt hiszik, minél realistább valami, annál művészibb, hiába nem szól semmiről a kép, nekik elég a felszín.
***
Befuccsolt a nagyüzemi guppitenyésztés, az összes kishal kipurcant valamiféle rejtélyes betegség miatt. A fura az, hogy míg éltek, hamar árvák lettek, mert egy akváriummal arrébb kedves kannibál szüleik is megmurdáltak. Azt hiszem, nem bennem volt a hiba. Tanulság: guppit legközelebb másutt veszek.
A megnyomorgatott dánió viszont jól van, vidáman úszkál, kergetőzik (ez a dániók szokása, ha nincs fajtárs, a méla neonhalakat vonja be) és eszik annak ellenére, hogy nem tudja mozdítani az állkapcsát. Volt egy sejtésem, hogy megmarad; a guppikat máris túlélte.
A megnyomorgatott dánió viszont jól van, vidáman úszkál, kergetőzik (ez a dániók szokása, ha nincs fajtárs, a méla neonhalakat vonja be) és eszik annak ellenére, hogy nem tudja mozdítani az állkapcsát. Volt egy sejtésem, hogy megmarad; a guppikat máris túlélte.
***
Bele-beleolvasgatva semota aspergeres blogjába, arra kellett rájönnöm, hogy Elisabeth Moon Lou Arrendale-je kicsit idealizált autista, sőt, talán a többi autista szereplője is az. Valójában ők is ugyanolyan kicsinyesek és kirekesztők, önhittek és ostobák tudnak lenni mint mi, neurotipikusok.
4 beleszólogatás:
Na most ez oktondinak tűnhet - ha így van, elnézést -, de az "ugyanolyan emberek, mint mi" kitétel bizony erre is vonatkozik. :)
Egy vak, fekete, ázsiai, meleg, autista, mittomén mégmi ugyanakkora eséllyel lehet jó ember, mint ordas nagy pöcs, és ugyanúgy tud beskatulyázni, mint egy, a saját mércénk szerint átlagember.
Egy Martin Luther King Jr. nevezetű emberke említette egy híres beszédében, hogy van egy álma, ami szerint az embereket nem a bőrszínük, hanem a személyük alapján ítélik meg (oké, ez most pontatlan). Ebben bizony az is benne van, hogy az ember ezektől függetlenül akármilyen lehet.
Egyébként érdekes ez, mert az ember hajlamos, hogy előbb a külsőségeket negatív irányban ítélje meg (azaz: tart a másságtól, és ez valamilyen szinten természetünk része), aztán kompenzáljon (azaz: ilyenkor már szégyelli, hogy tartott a másságtól, és sokszor igyekszik tagadni), majd az egész lassan helyrekerül.
Ha megfigyeled, az indiánoknál volt az "evil savage" kép (kereszteletlen gaz pogány), amit később felváltott a "noble savage" (a természettel harmóniában élő, nemes, kompromisszumokat nem ismerő ember), de már ez is túlhaladottnak számít. Most pl. az arabokat "terrorista fanatikusoknak" szokás tartani, de kíváncsi vagyok, hogy ez hogyan fog alakulni.
Ja, és egy autista rokona persze, hogy idealizál - oké, ez nem 100%, hogy így legyen, de olyan 98%.
Így hirtelen ez jutott eszembe.
(Mivel az ilyen kényes témákat a neten előszeretettel értik félre, ezért megemlítem, hogy nem volt semmi mögöttes szándékom, arra az esetre, ha valaki többet látna bele, a flame-et elkerülendő. <3)
azt hiszem, félreérthetően fogalmaztam, vagy nem tudom, de nem egészen értem, mit értettél ez alatt:
"Na most ez oktondinak tűnhet - ha így van, elnézést -, de az "ugyanolyan emberek, mint mi" kitétel bizony erre is vonatkozik. :)"
"ugyanolyan emberek, mint mi" kitételben a "mi" = a nem autista emberek halmazával.
Lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett, csak úgy tűnt, mintha meglepődtél volna azon, hogy "ők is ugyanolyan kicsinyesek és kirekesztők, önhittek és ostobák tudnak lenni mint mi, neurotipikusok."
Erre is írtam azt, amit. Igazából annak kapcsán jutott eszembe, hogy körülöttem is tapasztalom, hogy az ember hajlamos a két véglet között ingadozni, nevezetesen idealizálni vagy démonizálni, eltolni a negatív vagy a pozitív irányba egy általánosítás alapján.
De persze lehet, hogy ugyanarról beszélünk, viszont a fentieket ettől függetlenül érdemesnek éreztem megemlíteni (akkor már azért, hogy megemlítetted, mert én is hasonló véleményen vagyok, mint amire te jutottál), így semmiképpen nem akarok mást belelátni, vagy félremagyarázni a hozzászólásod.
Amúgy a "mi" bármi lehet, ami "mi". Nem autisták, magyarok, fantasy-olvasók, bármi, ami metszetet alkot. Nem "mi" közé tartozik pl. a "férfiak", "szegediek", etc. Egy ember számára a "mi" mindig az, amibe egy tulajdonsága alapján beletartozik.
De félek, hogy:
a) ez már nagyon elvontnak tűnik itt
b) ehhez most nagyon csütörtök van
c) a neten keresztül sok minden elvész, és itt sok mindent félre lehet érteni.
Szóval az ez esetben felmerülő félreértésekért ez úton sorry. :(
semmi gond, felszállt az agyamról a köd :D
meglepődni? nem is tudom, talán tényleg meglepődtem, mert nem tudatosult bennem ennek a lehetősége.
Megjegyzés küldése