Ha valaki eddig azt kérdezte, milyen volt a Hungarocon, annak kicsit lemondóan kifejtettem, hogy maroknyi ember mászkált a művház és a koli tengelyén, utóbbiból sokan ki sem mozdultak, attól függően, hogy pl. Ammerúnia világát fejlesztették, mások meg épp ellenkezőleg, Szlovákiában kirándultak, és amúgy cherubionos író házitalálkozót tartottak.
Páran beültek - pl. éééén - valami Nemere előadásra, amiben az író kifejtette, miként éli majd túl az emberiség a soron következő jégkorszakot. Bekukkantottunk valami írósuliba is (ebből lett mára hangzatos nevű Literátorműhely, bár létszámilag nem hogy nőtt, inkább csökkent az érdeklődés), ketten ültek bent rajta, és szorgalmasan jegyzeteltek, mialatt Vásárhelyi Lajos a szovjet-orosz sci-fi írókról beszélt. (Számomra kicsit bölcsészesen lilán-zölden).
Kesernyés ízzel a nyelvén jött el az ember Salgótarjánból, mert azt látta, hogy néhány író és lelkes sci-fi rajongó (akik általában maguk is kacérkodnak az írással) találkozója volt ez, jó harminc fővel... Mintha már csak az egész világon ennyien maradtak volna, akiket érdekel az irányzat, és ennél fogva valamennyien csodabogarak...
Nem is mentem a Conra jó négy évig. Talán nem is baj, mert igazán csak a tavalyi találkozó után hallottam híreket, hogy így meg úgy milyen fain volt, és jövőre is ott lesznek meg minden. Rávettem woofot, hogy kukkantsunk be mi is, bár őt egyáltalán nem a Con vonzotta, hanem a Tarján körüli hegyek, ennek megfelelően pénteken egy előadást sem láttunk, hanem tettünk egy 9 km-es kerülőt az erdőben.
A remek túra végén Salgótarján látképe tárult elénk a "Kálvária-dombról", melynek stációi stílusosan betonból valók, így illeszkedve igazán a város... khm, ipari-szocreál jellegéhez
A művház homlokzatán egyetlen szerény plakát hirdette csupán, hogy mi zajlik odabent; mikor leértünk a térre, és beültünk a Café Frei-be egy pofa búzaserre, valami vallásos zenekar hangolt néhány méterrel odébb. Sci-fi rajongók nyomokban sem tünedeztek fel. Naná, ahogy sejtettem, már a koliban készülődött a tábortüzezés, és kezdődött az Avana közgyűlés...
Isteni sütik
A Cafe Frei-ben hamar rájöttünk, hogy nem a sör az igazi, hanem a sütemények. Miután frenetikus és egyben váratlan gasztronómiai élményünk véget ért, a koliba vettük az irányt. Csatlakoztunk szs-ékhez, aztán véletlen belebotlottunk a hűvös udvarra kitelepedett közgyűlésbe. Zavartan visszafordultunk, és lementünk sörért a közeli abc-be, és most már bátrabban, gyöngyöző, zöld üvegekkel kezünkben caplattunk át az egyesület tagságának sorain.
Sörreklámot kellett volna forgatni: alighogy a tűzrakóhelyhez értünk, utánunk szállingózott jó pár ember a közgyűlésről...
Gyűlik a csapat. Szélesi körbejárt a fényképezőgépével, és mindenkinek a szemébe villantott, dokumentálandó a jelenlévőket. Egyszer még hálásak leszünk neki, komolyan (:D)
Mikor vége lett a közgyűlésnek, szs összefogta a másnapi fellépőket, és felmentünk az egyik szobába próbálni. Azaz mi néztük, míg Corpus és lnpeters a szöveggel birkózott. A darabot, amit a másnapi díjkiosztó előtt terveztek előadni, még áprilisban írtam egy angol nyelvű pályázatra. Szs pedig kitalálta, hogy színre viszi a Con-on, hamár SF.
Hallani egy általad írt szöveget furcsa és jó érzés egyszerre. Látni, hogy jé, egész jól működik, nagy élmény, sőt, a cseppet sem humoros téma ellenére rengeteg poén van benne, amit a színészek "találnak fel". Jókat nevettünk, jobban élveztem, mint később magát az előadást (talán mert én is izgultam, akárcsak a szereplők, akinek nem lehetek elég hálás.) Az viszont kétségtelen, hogy ha legközelebb drámaírásra adom a fejem holmi pályázat ürügyén, nem csak elolvastatni, de lehetőség szerint "előadatni" is fogom. Ja, és csag tanácsa is nagyon bejött, miszerint ne adjak instrukciókat a színészeknek. Tényleg nem kell, elég találékonyak, és olyan ötleteik támadtak, amikre én álmomban sem gondoltam volna.
Amennyire más a leírt szöveg és az élőszóban hangzó, annyira más IRL az ember is, aki a netes nickje mögött rejtőzik, többekben igen kellemesen csalódtunk (azt hiszem, kölcsönösen).
Sajna péntek este nem tudtunk sokáig maradni a tábortűz mellett, mivel úgy éreztem, bujkál bennem valami. Visszataxiztunk a város másik végén lévő szállásunkra. Másnap hallottunk, hogy a népek hajnaltájt gitárkísérettel énekeltek szovjet katonadalokat...
Szombat délelőtt a sürgősségi ügyeleten nyitottunk, úgyhogy a túra elmaradt, sőt, majdnem hazautaztunk, végül némi gyógyszernek köszönhetően magamhoz tértem, és délben ismét a művházban találtuk magunkat. Sajna lnpeters Utópia előadásáról lemaradtam, elszaladtunk hát ebédelni, és közben Hannáék is befutottak.

Hanna - a Literátorműhely sikerprogramjára - az előadására készül. Nagyon sokan beültek rá, és szerintem még publikált íróknak is mondott újat a szerkesztésről, kiadókkal való együttműködésről
Szélesi egy fakocka rejtvényével bíbelődik
Képregénykiállítás a nagyteremben, nagyon vegyes képekkel...
Cicaman is the solution
Megilletődött ómagyarok a pódiumon. Beszereztem egy dedikált példányt a kötetükből (és szs Prónjából), de az előadásukra nem maradtam, Hannáékkal a Cafe Freiben sütizünk
Még egy olvasópróba az előadás előtt. Szegény Corpus nagyon izgult, nem irigyeltem. Az előadáson mégis ő tűnt nyugodtabbnak
Corpus immár a gépben, előtte a szövegkönyv
"Maga lát ebben a vacakban bármit is?"
Előadás - a vége felé. Tényleg volt, akinek - döbbenetemre, örömömre és megkönnyebbülésemre egyaránt - tetszett a darab. Szinte kedvet kaptam, hogy a jövő évire is írjak egyet... :gonosz kacaj:
Jöhetett az értékelés, a színpadon Sárdi Margit. Szombaton csak a pályázatok nyerteseit hirdették ki, a konkrét bírálatról másnap folytattak eszmecserét
Moskát Anita nyerte a Preyer-díjat,
ezúton is gratulálok!
Hackett pedig a Zsoldost az Isten gépeiért (ez nem volt meglepetés, világ igazságtalansága lett volna, ha nem így alakul, csak láttunk mi már érdekes dolgokat a Zsoldos-díj körül), Szélesi a novella kategóriában nyert (azt nem olvastam)
Mókamesterek híján kicsit lájtos-dumálós-csöndesebb tábortüzezés volt szombat este, Szélesi helyett én vakuztam a padon sorakozó írók arcába, nem is örültek neki, ezúton is elnézést. Majd meg fagytam, fújt a szél, és ezen az iszonyúan füstölő tábortűz (az előző esti zuháré miatt nedves maradt a fa), woof polárfölsője, szs sála és pokróca sem segített egy idő után.
Hangulat
Másnap délelőtt bekukkantottunk a "jósok-e a sci-fi írók" vitaműsorra, ami időnként elkalandozott. Egy idő után kimentem dumálni onsai-al, én anno csak átfutottam a kerekasztal-beszélgetést kiváltó HVG cikket, ami a jövőt kérte számon az SF művelőin, úgyhogy annyira nem kötött le a téma.
A bírálatok megtárgyalására visszaültünk, miután dedikáltattam a
Hunyadit
Bán Janival (úgy tűnt, felcsillant a szeme a könyv láttán). Mások rakat regénnyel felszerelkezve érkeztek, hogy elkapjanak mindenféle László Zoltánokat és Brandon Hacketteket, talán jövőre én is cipekedek, ha nem leszünk úton éppen két hete, és az egész helyett csak a fél országon át kell megutaztatnom a könyveket.
Az egyik Zsoldos-díjra jelölt szerző (a kimondhatatlanul megjegyezhetetlen nevű U. C. Summersgoal), azt hiszem, kicsit elkenődött a bírálat hallatán, miszerint műve nem is SF, hanem fantasy. Nemere
Időrabló regényéről elég fogfájósan szólt csak a zsűri, annál többet Dörnyeiéről és természetesen a győztesről.
Mondtak pár dolgot, amikkel nem értek egyet, pl. Mandics szerint gyakorlatilag csak az a novella jó, ami az emberiség globális dolgaival foglalkozik, és egy templom megépítése nem elég nagy durranás (vajon hány nagyszerű Bradbury novellát szórhatnánk ki így?); vagy hogy miért kell minden áron pontozni a novellákat? Balfrásznak részben igaza van, amikor azt mondja, pontozás helyett sorrendet kell felállítani. Szerinte rangsorolható az akár 70 novellából álló pályázati anyag is, amit én viszont kétlek (70-ből mondjuk 60 egyformán szar, a maradék tízből 5-6 darab jobb a közepesnél, és a fennmaradó maradandóbb élmény, s innentől kezdve ezek között kellene sorrendet felállítani).
Na de, mindegy, ez csak szőrszálhasogatás. Hazafelé szs elvitt minket Pestig (szintén köszönet), s velünk onsait és Sárdi Margitot, szóba kerültek lehetséges Con helyszínek és rpg-s kritikák, Dreamworldös leendő regények és a "hogyan igazodjunk el Budapest autóstérképén?" témaköre.
Akit még részletesebben érdekelnek a történtek, ajánlom figyelmébe s
zs twitterét, aki pedig elég merész, megnézheti videón többek közt a
darabomat is. (Később a szövege is elérhető lesz elvileg a scifi.hu-n, abban látható igazán, mire nem volt lehetőség, és mit hoztak ki belőle a szereplők és a rendező: Csupor Béla, Pete László és Szabó Sándor.)
ÁPDÉT: íme a
szövegkönyv.