Túléltem

A célkitűzés (tisztes helytállás) többé-kevésbé sikerült, hat méter felett löktem, amivel erős középmezőnyben végeztem, az első három környékén olyan 8-9 métereket dobáltak... Aztán mentem vissza ping-pongolni, hát persze, hogy úgy beállt a karom, mint a faék, egy amúgy valószínűleg nyerhető meccset, mondhatni, elengedtem. Pedig a második szett egész szorosra sikeredett. A mérleg végül öt meccsből két nyert; az elsőt egyébként éppen az ellen a volt NB 1-es játékos ellen játszottam, aki később az egész mókát megnyerte (11-1, 11-4). Mikor odaálltunk az asztalhoz, észrevételezte, hogy ez a labda más, én meg csak pislogtam, mert marhára éreztem ám a különbséget.

Később egy vihar elmosta a délutáni focimeccseket, és még a sportcsarnok is beázott; de legalább lehűlt a levegő, és nem ájultak el még többen. Volt esti buli, meg sok szurkolás, és úgy alakult, hogy egy tollaslabda meccs erejéig is beálltam, mert szeretek kikapni. (:D)

Jól éreztem magam, csak nagyon elfáradtam, ráadásul lehet, hogy beteg leszek, most még lappang a kis szemét. Időnként rázúdítom a halálos fegyvert (Aspirin C) több-kevesebb sikerrel.