2009. augusztus 12., szerda

Vinnyi Puh

Nem is gondoltam volna, hogy volt szovjet rajzfilmváltozata a Micimackónak. Azt meg végképp, hogy tátott szájjal fogom végignézni, mint egy kisgyerek. Zseniális.

2009. augusztus 7., péntek

A "84-nél"

Azaz a 184-es folyamkilométernél.

Családunk régi barátai minden nyarukat a Tisza partján töltik, gyakorlatilag egy homokpadon, amely az áradás miatt évről évre változik. A nyári hónapokra sátrat állítanak fel, baldachinszerű szúnyoghálót akasztanak a fára, és a szúnyogmentes övezetben fekhelyet alakítanak ki (ők maguk egy kis csónakban alszanak - legalábbis korábban úgy volt), de rendelkezésre áll mosogató, tűzrakóhely (még szép), és több asztalt is körbe lehet ülni a váratlan és kevésbé váratlan vendégekkel.

Áram természetesen nincs - a világítást este a tűz és napelemes lámpák szolgáltatják, a hűtést műanyaghordók és nedves ruhák segítségével oldják meg. Semmiféle civilizációs vívmány nem hiányzik. A mobil ugyan hasznos, mielőtt kimegyünk, megkérdezzük, vigyünk-e valamit, kenyeret, innivalót?

Szabadság alatt többször is volt alkalmam ecsetet venni a kezembe, a legizgalmasabb élőben "plein air" dolgozni. A "84" pedig bővelkedik jobbnál jobb témákban. Sajnos csak két festményre volt időm, a másodikat így is később fejeztem be.


Kicsit megrokkant napernyő, autósülés, kempingasztal teteje falábakon, alatta tűzifa. Mindennek megvan a maga helye és szolgálata

A Tisza hozta-vitte ajándékait is munkába állítják, ki tudja miféle holmik alakulnak át székekké és asztalokká, virágtartókká. Az egyik fémhordóban burjánzik az oregánó.

Egy kiszuperált ejtőernyő tart árnyékot az egyik "étkező" fölé

Sokan járnak ki hozzájuk egy-egy délutánra, sőt, akár ott aludni is, a tiszai halászok, kajakosok integetnek a vízről, a méregdrága motorcsónakokból meg csak bámulnak a népek a napszemüvegük felett.

Azt hiszem, ez a hely - egyébként nem messze Szegedtől - a világ egyik legnyugodalmasabb pontja, aki egyszer is ott járt, nem panaszkodott, sőt, visszavágyik.