2010. december 28., kedd

Karácsonyi séták

Karácsonyi vásár a szegedi dóm előtt, brutál giccses óriásüstökössel

Mártélyra is kimentünk, de az egész víz alatt van, most nem lehetett csónakokat fotózni


A táj kárpótolt

Hódmezővásárhely ünnepi fényeivel nem tudtam betelni, Szeged, de még Pécs sem érhet a nyomába





2010. december 9., csütörtök

Apokalipszis-rajongók előnyben

Haladtam ezzel is, de még közel sincs kész. Csak látom az alagút végén a fényt

Tükörváros apokalipszise. Rajzórai termék, avagy ott sem hazudtolom meg magam. Hirtelen jött ötlet egyébként, egyszerűen ez lett belőle. A hétvégén elkezdtem olajban:



A képen van egy hiba (legalábbis egy, amiről biztosan tudok, mert azóta javítottam)

2010. december 5., vasárnap

Én, a katasztrófaturista

2004-ben eljutottam Olaszország legdélebbi pontjaira, és sok nagyon különleges élményben volt részem. Általában szóban mesélek róluk, amikor úgy hozza a társalgás, naplót - sajnos - nem vezettem arról az egy hónapról, pedig ha már akkoriban is blogoltam volna...

A különös az, hogy eddig kifejezetten nem is írtam azokról az élményekről (mármint novellát), pontosabban direkt azokról még nem, és festéskor sem jöttek elő. Pedig biztosan tudom, hogy a mai napig foglalkoztatnak azok a hetek. Aztán nem régiben az volt a feladat rajzórán, hogy készítsünk olyan képet, ami éjszakai, van rajta vízesés, tűz, barlang és hold. Belefogtam egy akvarellbe, aztán amíg arra vártam, hogy megszáradjon a felvitt réteg, nekiestem egy pasztellrajznak.


A július nagyon meleg délen, de még melegebb az augusztus, amikor jön a Sirokkó. Ötven fok - Szicília olyan, mintha megtapasztalnánk Afrikát. Más a levegő. A hegyek kopárak, az erdők óriásira nőtt medvetalp kaktuszokból és száraz cserjésekből állnak fák helyett. A városok déltől fél hatig egyszerűen alszanak, a másfél milliós Catania úgy kongott az ürességtől, amikor délután négykor odaértünk, mint álombéli elnéptelenedett sötét városok.

Több helyen is jártunk Szicíliában, és szerencsére nem volt mindegyik ilyen fullasztó, és amikor az egyik magyar lány "be akart még egyszer ugrani" Taorminába, hogy ott vegyen valamilyen szuvenírt, nem tiltakoztunk. Taormina az egyik legszebb hely a világon, mondom én ezt látatlanban, hiszen nem utaztam be a Földet.

Már késő délutánra járt, és a kocsiban ketten, akik már jártunk a városban, hiába mondtuk sofőrünknek, hogy képtelenség odafent parkolni, azért is megpróbálta. Persze végül, mint minden turista, a Taormina alatti parkolóházban kötöttünk ki, ahonnan buszjárat viszi fel a népeket a sziklára épült városba.

Tíz perces szuvenírválogatás után kiléptünk az utcára. Füstszag és pernye szállt a levegőben. Első gondolatom az volt, hogy talán valamelyik étteremben sütnek nagy elánnal szabad tűzön. Aztán amikor láttam a rendőröket, hogy a fölsőbb utcákból terelik lefelé az embereket, arra gondoltam: Úristen, kitört az Etna. (A vulkán a város szomszédságában van.) A füst még nagyobb lett, az emberek - tulajdonképpen egész ráérősen - megindultak a buszok felé. Társunk szólt, hogy asztmás, és egyre nagyobb a füst, úgyhogy sietősre fogtuk a dolgot.

Mire a parkolóházba értünk, az is tele volt füsttel, a szűk lejáróban egy örökkévalóságig tartott legurulni, sofőrünk, csakúgy, mint mi, gyakorlatlan volt a "csigaházban" vezetésben. Baj nélkül lejutottunk, és amikor kikanyarodtunk az autópályára, visszanéztünk Taorminára: az esti égbolt háttere előtt lángolt a fél hegyoldal.

Messinába mentünk, mert onnan volt kompjárat Reggióba, a csizma orrába, ahol a szállásunk volt. Út közben számlálatlanul jöttek a tűzoltók a szemközti sávban, és minden második kopár magaslat lángolt, kísérteties fénybe vonva az utat. Elértük az utolsó kompot, és amikor már a kontinensről láttunk rá a 4-5 km-re lévő szicíliai partszakaszra, kirajzolódtak az óriási tábortüzek. Aztán eleredt az eső, és mi némán utaztunk Reggióig.

Többé nem hiszem azt, hogy el lehet futni árvíz, tűzvész, vulkánkitörés, bármi más hasonló, hirtelen bekövetkező katasztrófa elől. Nincs hova futni, nincs hova elrejtőzni, egyszerűen senki nem elég gyors. Még járművel sem.

A rajz természetesen csalás, városokat nem láttunk lángolni, talán a holdnak sincs ilyen fénye (ráadásul aznap este borult volt az ég), de egy idő után már határozottan tudtam, melyik élményem alakítja a képet, átírva az eredetileg szabott feladatot (vízesés sincs rajta).

2010. november 28., vasárnap

Szombat este

Némi szervezetlenség ellenére megnyílt a kiállítás szombaton, nem voltak sokan, ami talán annak is köszönhető, hogy csak néhány nappal az esemény előtt dőlt el, hogy akkor pontosan mikor és hol. Ami azért egy kiállításnál nem utolsó szempont. Sajnos az is csak öt perccel a tervezett megnyitó időpont előtt derült ki, hogy nincs, aki konkrétan megnyitóbeszéddel készült volna, végül a pub tulajdonosa mondott néhány felvezető gondolatot (jól sikerült), aztán mi, festők, rajzolók (legalábbis, akik megjelentünk) bemutatkoztunk néhány mondat erejéig. Szerencsére az is kiállt, aki először nagyon ódzkodott tőle, hogy idegenek előtt megszólaljon. (Én ezt annyira kezdem megszokni, hogy rá kellett jönnöm, akár hosszabban is tudtam volna beszélni magamról, ami azért nem volt mindig így.)

Mindettől függetlenül köszönettel tartozom többeknek, így a hely tulajdonosainak és D.E. rajzostársnak, hogy a kiállítást lehetővé tették, illetőleg én is részt vehettem rajta.


A kiállítás anyaga változatos, jó értelemben vett amatőr, a csendéletektől kezdve az alakrajzokon át a portrékig, absztraktig, tájképekig minden van, amik mellett - még ha el is üt tőlük - elfér az én szürrealista mesevilágom.

A kiállítás után kikocsikáztam a vendégeink után Villányba, ittam egy teát a sajttálhoz meg a zsírosdeszkához (ez a nem absztinens sofőrök sanyarú sorsa); a szomszéd asztalnál már erősen felöntöttek a garatra, ezért néha alig hallottuk egymást a western kártyaparti közben.

2010. november 26., péntek

Idegilenesség

Néha azért érzem, hogy egy picit sűrű az élet úgy folynak egybe a hetek meg a napok mint ez a pár mondat hogy olvass el egy cikket javíts át egy másikat meg egy blogbejegyzést mert olyan ám a témája és kéne egy hírt megfogalmazni a salátába és a kiállításról is egy pár szót majd annak aki megnyitja és kéziratot kéne javítani másikat (és még mennyit) megírni plusz még fordítással haladni szépen lassan és egy csomó barátnak még el sem meséltem hogy mennyi minden történt velem mostanában és a hétvégén egyszerre két helyen kéne ott lenni és azt hittem nem fog menni erre úgy fest mégis bár ezúttal Villányban nem fogok inni csak sofőrködöm.

És közben elszomorítanak dolgok amik nagyban és kicsiben történnek miközben tehetetlen vagyok és a Napfény íze végén van az a monológ na az jár a fejemben és régen ki is írtam egy füzetbe amikor még nagyban gyűjtöttem az idézeteket és valahogy mindig tudtam hogy bármennyire is nem szeretnénk bármennyire is tagadjuk ránk is igaz.

És semmi sem számít valójában ezért élvezd ki azt ami most van mert ami ezután jön abban nem lesz köszönet ez meg egy másik idézet bár nem pontosan mindegy mert ez volt a lényege és nyilván közhelyes de ott abban a sci-fi sorozatban annyira jól jött ki egyébként egy klingon mondta mert végülis mindegy miféle szereplő szájába adod ha az ott működik kinevetni érte nem szabad azt akinek valamiért ez a jelenet mondott valamit. Ezt kéne észben tartanom amikor másokon mosolygok mit lehet szeretni bűnrossz irományokon főleg vámpírregényeken amikor ki tudja miféle blőd dolgok iránt rajongok magam is de vajon mondanak-e fontos dolgokat a vámpírregényekben ezt nem fogom megtudni soha mert el sem olvasom őket mert még azokat is csak lassanként veszem kézbe amik halmokban várakoznak hogy kinyissam végre a fedelüket.

Reggel a ködös útszakasz után Siklós fele kisütött a nap és milyen jó volt vajon ha ennél sokkal de sokkal rosszabb lesz tudok-e majd örülni ilyen részvéttelen jelenségnek mint a napsütés november végén mert ha nem meg kell tanulnom mert az azt jelenti valamilyen úton módon még mindig boldog vagyok.

2010. november 23., kedd

Kiállítás!

Pécs, Zsolnay V. u. 29. sz., Music Pub, 2010. november 27., 16.00. Csoportos kiállítás, melyre minden alkotó nevében én is szeretettel várom az érdeklődőket. (A képek kb. egy hónapig lesznek fent.)


2010. november 21., vasárnap

Kemény mag

Nagyon kéne egy olyan fantasztikus művészeti honlap, ami kizárólag ezzel foglalkozik, ami rendszeresen frissül, modern kinézetű, amin vannak külföldieknek szóló tartalmak a honi fantasztikumról (mert hogy más országokban ilyeneket már tettek fel a netre), ami nem köthető semmilyen kiadóhoz, érdekkörhöz, mert a szerkesztőgárda sokszínű. Nagyon kéne egy honlap, ami mindezekre legalább kísérletet tesz.

Nagyon kéne egy honlap, ami nem a semmiből indul, tehát megálmodóinak nem kell szerzők és cikkek iránt kuncsorognia, és ránézésre nem hal be mondjuk egy hónapon belül... És nagyon kéne egy honlap, amit nyugodt szívvel ajánlhatok akár minden olyan fantasztikumot nem ismerő embernek, akikben esetleg még kétkedés is van e művek iránt.

Ez mától nem álom.




Novemberi ez+az

Annyi mindenről akarok írni, de nem jutottam oda, úgyhogy jöjjön egy kis ez+az, mert már amúgy is rég volt. (A laptop billentyűzetén nem tudom behozni a csillagot, úgyhogy most csak bekezdésekkel tagolok.)

Kezdem a jövő heti kiállítással, ami, ha minden jól megy, szombaton nyílik egy pécsi vendéglátóipari egységben. (Rákerestem a neten, de nem találtam honlapot sajnos, úgyhogy még elkérem a címet, és felteszem ide). Nem tudom, az kedvező fogadtatásnak minősül-e, hogy további festményeket is kértek... A megnyitón is igyekszem ott lenni, kattintgatni, és tudósítani a hűséges blogolvasókat, meg persze az internetes archívumot.

Frenetikus fotók láttak napvilágot a készülő Jég és Tűz Dala sorozatból, én már alig várom. Lehet, a könyvet is újra kéne olvasni? Remélem, Martint megihleti a forgatás, és befejezi a történetet.

Ezúton is gratulálok ravesnek, amiért sikerült teljesítenie a vállalását, vagyis minden napra egy mesét! Azért nagy szó ez, mert én pl. arra is képtelen vagyok, hogy legalább naponta egyszer frissítsem a Postaládás blogomat. Pedig ez utóbbi csak fotóblog lenne, raves viszont meséket írt, Brada pedig rajzolt hozzá... Gratulálok, fiúk!

Tárgyalok. Élvezem. De azért felkészülni rá nem sétagalopp, és nagyon észnél kell lenni. Más élőben látni a vádlottakat és a tanúkat, mint a jegyzőkönyvben olvasni a vallomásokat, csak ajánlani tudom mindenkinek (főleg annak, aki írással kacérkodik), hogy menjen el nézőnek a bíróságra. A tárgyalások nyilvánosak; legfeljebb előzetesen tájékozódni ajánlatos, melyikre érdemes beülni, mert azért van, ami elmarad, vagy külső szemlélőként unalmasabb végigülni.

Remélem, a napokban megkapom az ÚG tiszteletpéldányomat, mármint ami a 17-es számot illeti, ugyanis a 16-osból még a mai napig nem kaptam meg a magamét... Hogy miért? Nos, ez majd egy másik bejegyzés témája lesz. Az is megér egy misét, vajh igaz-e, és ha igen, miért, hogy a 17-esből nem kerül a boltokba? Ha tényleg így van, csak megrendelni lehet, előnye, hogy olcsóbb, hátránya, hogy a valószínűleg eddig sem túl nagy számú olvasókhoz nem jut el az infó, hogy hahó, mostantól rendelés van, nem a boltban a megszokott helyen kutakodás! Onsai már reklámozta a kötetet, köszönjük.

Újabban ismét frissítem a deviantartos oldalamat, bár a képeket itt is láthattátok, a deven egyben hemzsegnek.

Valami zseniális könyvet olvasok, a szerző neve Temesi Ferenc, a műfaj pedig szótárregény(!), címe: A por. Nem csak porlódiaknak (szegedieknek, vagy Szegeden valaha pár évet lehúzott embereknek) tudnám meleg szívvel ajánlani, de azoknak is, akik szeretnének valami egészen különlegeset olvasni, bepillantani az 1800-as évek dél-vidékébe, ugyanakkor a '70-es évekbe is... Szüleim - mindketten Szegeden végeztek főiskolát, egyetemet - mindig is nosztalgiával viseltettek a város iránt, ám mire én egyetemre jártam ott, azok a bizonyos törzshelyek megváltoztak, bezártak. Magam nem vagyok egy nagy "buliarc", talán ez is tehet róla, hogy számomra ilyen legendák, mint a "Lófara" vagy a "Sárkány", nem alakultak ki (JATE Klub? Jaj.), de ezt a könyvet olvasva átérzem, miért szerették a szüleim (és Temesi Ferenc) Szegedet, és miért voltak tényleg ezek a leggondtalanabb éveik. De nem csak emiatt különleges, múltidéző olvasmány A por. Temesi humora és drámaérzéke félelmetes, a könyv szerkesztése  pedig egyszerűen zseniális. (Mint mondtam, szótárregényről van szó, tehát az egyes címszavak alatt anekdota szerű történéseket örökít meg, melyek szép lassan kirajzolják a szereplőket és a korszakokat). A nagy árvízzel kapcsolatos szócikkek különösen megrendítőek.

Hihetetlen ez a november, mintha felcserélték volna a szeptemberrel, de így utólag nem bánom, mert szeptemberben nem lett volna módom kirándulni, most viszont igen. Hamarosan több fotót is felteszek a blogra, mert voltunk Mártélyon, és a hétvégén Nemesvámoson, dagonyáztunk sárban, futott át előttünk sebesült vaddisznó az úton, és aprócska pókokat is megfigyeltem, amint a seggüket meresztik a szélbe, elrugaszkodásra készen.

2010. november 19., péntek

Kilóg

Ha minden jól megy, jövő héten Pécsett nyílik majd egy csoportos kiállítás, amin részt veszek két festménnyel:




Remélem, hogy a sok absztrakt ill. portré képek mellett nem csak én büntetem majd a közönséget effajta mesés-szürrealizmussal. (Megjegyzem, én előre szóltam az engem beszervezőnek a stílusomat illetően.) Részletek és tapasztalatok később.

2010. november 8., hétfő

Már megint utazom

Őszi hangulat rajzórán. Még nem vagyok vele teljesen kibékülve. Pasztell, kb. 50x60 cm

Készülő olajkép. Alul a vázlat el van rajzolva, és nem is biztos, hogy ez lesz rajta. A fák sincsenek még készen. 60x80 cm, farostlemezen
 
Séta a határban. Néha rám jön, hogy tájképet fessek, de furcsaság nélkül nem bírom ki. Akvarell, kb. 45x50 cm

2010. október 31., vasárnap

Őrségi emlékek

Őrségi textúrák
Fazekasság. Az egyiken én bénázok

Ablakválogatás




A magyarszombatfai vadászati kiállítás remeke, magaslesbe bújtatott pálesz. Az ötletet szerintem mindenki lopja el, és csináltasson ilyet piát kedvelő barátainak. Felhívnám a figyelmet a vadászokat szimbolizáló pohárkákra

Utálom a macskákat, de ha így néznek, levesznek a lábamról

2010. október 29., péntek

Egy régi rövid

A gyűjtögető című egypercesem olvasható az rpg.hu-n. (Gyanítom, így többen hozzáférnek majd, mint ahányan az Avana Arcképcsarnokot megvették, letöltötték a bookmaniáról - együttvéve.)

2010. október 23., szombat

Festmények, rajzok az elmúlt hónapokból


Gombaváros

Elmemély

Ködös ébredés

Vörös zúgó

Hajótöröttek
Játéklovacska ellenfényben, pasztell
 
Zárványok, pasztell