2010. május 1., szombat

Életem egyik legjobb döntése

Nem igazán terveztem erről írni, mivel alapvetően személyes okok vezettek el odáig, hogy március idusán egyik napról a másikra életmódot váltottam egy fülakkupunktúrával is foglalkozó természetgyógyász tanácsára.

A természetgyógyászat mindig valamiféle hókusz-pókusznak tűnt számomra, beleértve a Reiki energiázást is, emlékszem, egy családtagomat diszlexiával "kezelt" úgy egy természetgyógyász, hogy a csukott szemmel ücsörgő, valamiféle meditatív zenét hallgató emberek háta mögött körbejárt, és időnként furcsa mozdulatokat tett a fejük felett. Én kint vártam, ezt utólag mesélték, de arra is emlékszem, hogy egy házaspár egy csípőficamos, járni alig tudó lányt is hozott oda a rendelőbe, és én - gyerekként - arra gondoltam: "Istenem, de jó, hogy nem én vagyok ő! És hogy vajon mit tud tenni ezzel egy... egy nem orvos?"

És mit tud tenni ezzel egy orvos? Mert hogy csípőficammal össze nem hasonlítható, sok apró, bosszantó kellemetlenséggel sem tudnak mit kezdeni, pedig én aztán tényleg nagyon, nagyon sokáig hittem benne, ha beteg leszek, és gyógyszert írnak fel, akkor rendbe jövök tőle. Néha. Amikor amúgy is meggyógyulnál magadtól. Máskülönben találgatnak, és passzolgatnak a különféle szakorvosok, gyógyszert írnak fel diagnózis nélkül, végül kínodban megnézed neten a tüneteket, és vagy hipochonder leszel, vagy nem.

Ez a poszt nem kiáltvány az orvosok ellen, és nem reklám a természetgyógyászatnak sem. Mindenki egyéni dolga, hogyan próbál javítani az életminőségén, én most csak arról fogok írni, mire jutottam az utóbbi, mindössze másfél hónap alatt. Mert valójában pofon egyszerű az egész, tényleg azon múlik szinte minden, hogy mit viszel be. (És igen, a holisztikus szemléletben is van valami, a sok apróság mind ugyanarra vezethető vissza, amit valahogy mindig is sejtettem; és megfordítva: megoldásnak sem elég a helyi tünetkezelés a hasztalan, ellenben még oly romboló hatású antibiotikumokkal.)

A fent írt idő alatt, tehát másfél hónap alatt nem ettem húst, most pénteken natúr csirkemellre vetemedtem sok-sok friss salátával. Nem vagyok vega, sőt, nagy húsevő (voltam), korábban nem múlt el nap, hogy ne ettem volna legalább valami szalámit. (Tehát szendvicset). El sem tudtam képzelni a napot hús nélkül. Mára a zsíros, szaftos pörkölt meg sem fordul a fejemben, és nem is kívánom. Tulajdonképpen elvagyok még a natúr csirke nélkül is, de ha hetente, kéthetente egyszer - most már - lehet, miért ne? Finom, és nincs húsundorom.

Ugyanennyi ideje nem eszem édességet. Én, a nagy édesszájú, bármennyi csokit meg tudnék enni, most is, sőt, hogy tanulok (ergo itthon ülök a fenekemen), annál jobban kínoz a nassolhatnék. De ez az új életmód nem tűri a cukrot, még édesgyümölcsök formájában sem. Úgyhogy rászoktam a megengedett grapefruitra, amit azelőtt meg nem kóstoltam volna. Bármikor bármennyit meg tudnék enni belőle. (A savanyú almát nem szerettem meg, ezt csak lereszelve, fahéjjal vagyok hajlandó fogyasztani, viszont így szívesen. Egyébként érdekes, hogy éppen a savanyú gyümölcsök nem savasítanak.)

Ez a két dolog jelenti a méregtelenítés (bűvszó: lúgosítás) vázát. No hús, no cukor. A harmadik pillér (látszik, hogy EU-joggal is kínozom magam) a sok-sok folyadék. Először alig ment le napi 2 liter. Mára simán megiszom 4-et is, feloldva bennük a "4 sót".* Szomjas vagyok, ha nem ihatok rendszeresen (erre azt szokták kérdezni, hogy de hát folyton rohangálhatsz a budira, nem? Nem, már nem igazán, a szervezet hozzászokik a folyadékhoz).

Jó-jó, kérdezed ezután, de akkor mi a francot eszel?
Zöldségeket. Főleg. Húst szójával helyettesítem. Elhagytam a péksüteményeket, ha kenyér, akkor kapható teljes kiőrlésű tönköly, még olyan is (bioboltban és olcsóbban!), amiben nincs élesztő.** Reggelente lágytojás, pirítós, növénypástétom (valami fenomenálisak), tökmagolajjal., néha egy kis olajos hal, ha van hozzá kedvem. (A tökmagolajat szintén ajánlom, ízletes és egészséges, én teljesen rászoktam). Vannak ételreceptek, még a neten is - én speciel ebből a szakácskönyvből szoktam főzőcskézni. Potom pénzért beszerezhető.

Ekkor jön az újabb megjegyzés: de hát lefogytál! Te már így is vékony voltál, nem lenne szabad tovább koplalnod!

Nem koplalok. Nem éhezem. Napi négyszer-ötször eszem, csak nem terhelem meg a gyomrom semmivel. Estére is bekajálok, és mégsem telek el (mostanában ketten megeszünk egy avokádót, leturmixolva, só, bors, fokhagyma, tökmagolaj, pár csepp citromlé, rákenjük pirítósra), tökéletesen jól lakom. Hogy lement a felesleg (azért volt)? Hogy vesztettem úgy 3-4 kilót? Igen, így van, kb. most vagyok "versenysúlyban", mint amikor napi kétszer edzettem tinikoromban.

Mi a döbbenet? Az, hogy azokat az edzéseket simán bírnám. A meló mellett. Nem érzek fáradtságot, levertséget, sőt, még álmosságot sem napközben. Hányszor volt ilyen, már azt hisszük, a napi 8 óra güri után természetes, hogy úgy esünk haza és ledöglünk a tévé elé, természetesen ilyenkor eszünk, iszunk, aztán órák múlva felkecmergünk, hogy egy gyors fürdést követően beessünk az ágyba. Kénytelen lettem programokat csinálni magamnak délután, egyszer sem éreztem úgy, hogy "áh, nincs kedvem elmenni angolra, rajzra, mert, mert mert". Bringával járok munkába, vagy gyalog, ez napi 7 km, előbbi esetén 20+20 perc, utóbbi esetben 45+45 perc mozgás. És rájöttem, hogy ez a normális.

Környezetem olykor döbbenettel áll ezek előtt, részben mert féltenek a fogyás miatt (egyébként nem vagyok csont és bőr), részben nem tudják hová tenni, hogy lehet meglenni hús, meg cukor meg ilyenek nélkül, és miként pótolni az abban lévő mindenféléket (azért a vegák is elvannak valahogy), de közben ők is szembesülnek azzal, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb, kisimultabb lettem.

Hogy néha nehéz-e? Nehéz. Főleg, ha bent ülsz az étteremben a barátaiddal a salátád, párolt zöldségek vagy a sült halad felett, és nézed, ahogy tömik magukba a süteményeket. Ilyenkor megszagolom őket (nem a barátokat, a sütiket), és megállapítom, hogy biztos finomak, de nem eszem belőlük.***

Azelőtt soha nem diétáztam, soha nem követtem fix étrendet, és nem is terveztem, nem volt rá szükségem. Őszintén sajnáltam a fogyókúrázókat, önsanyargatókat, mert olyan vékonyak szerettek volna lenni, mint én. Most megkaptam a magam diétáját, és azt kell mondjam, cseppet sem olyan fájdalmas, mint amivel képesek kínozni magukat az emberek, hogy megszabaduljanak a kilóktól. Amik aztán idővel mindig visszakapaszkodtak rájuk. (Ebben nyilatkozni nem tudok, de elvileg ez az életmód tartós fogyást eredményez koplalás nélkül. A nehézség kétség kívül abban áll, hogy ne azt edd, vagy összességében jóval kisebb arányban,**** mint amit korábban.)

Rájöttem, hogy akkor könnyebb fegyelmezni magad, ha tudod, mi a célod, és hogy látod, mit tudsz elérni vele. Arra szoktam gondolni, ettem épp elég süteményt, és majd, egyszer, hónapok, esetleg egy év múlva, talán megint megeszek - pár hetente egyet-egyet. Az, hogy jól vagyok, hogy friss vagyok, hogy nem kell azon filóznom, jaj, lesz-e elég energiám és kedvem erre vagy arra, mert biztosan tudom, hogy lesz, nekem mindent megér.



*Nem kell így rendelni, gyógyszertárban is összeállítják potom összegért.
**Erről megoszlanak az álláspontok, hogy szabad-e enni élesztő tartalmú kenyeret, vagy nem. Én eszem.
***Alkoholfogyasztás nem javallott, mert savasít, viszont naponta 2 deci vörösbor engedélyezett. Nem, nem gyűjthető össze hétvégére. (:D)
****Azt mondják, jelenleg 80%-ban eszünk savasító, és 20 %-ban lúgosító ételeket. Az egészséges éppen a fordítottja volna. Ez pedig durva, elnézve a boltok kínálatát, az éttermekét, a főzőműsorok receptjeit. Mindenben van tejtermék, tojás, cukor, cukor, cukor és cukor. Utóbbi nem váltható ki édesítőszerrel, aki azt hiszi, az aszpartammal jobban jár, nagyot téved. A másik ellenség: az ízfokozó. Minden teli van vele, megnézem az összetevőket szinte bármilyen termék csomagolásán, és már pakolom is vissza a polcra. Az enyhébb, ám valódi ízekre egyszerűen vissza kell állni. Még akkor is, ha valamivel drágább, ugyanakkor, mivel otthon főzök, megspórolom a mindennapi menü árát. Úgyhogy az is tévhit, hogy ez az életmód annyival drágább lenne. Ja, és még egy pozitív hozadéka van: ha nem csak egy ember áll át erre a méregtelenítésre, hanem a család többi tagja is, rövidesen az asztalnál találják magukat közösen, reggel, délben, este.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

szia,

egy keresztkattintással kerültem ide véletlenül, és a fenti pozitívumokhoz csak annyit tennék hozzá, hogy ez a savasítás-lúgosítás dolog olyan mítosz, amit később szégyenkezve igyekszünk feledni, mint a testkontroll és az vércsoport-diéta.
Divat, érték és tudomány nélkül - mert a mi csodálatosan tervezett vesénk ezerszer nagyobb kihívásokra is fel van készülve, mint hogy bort iszunk / savanyú uborkát eszünk... ha ilyen hitványak lennénk, Darwin már rég benyújtotta volna a számlát.
Ettől függetlenül a zöldségevés jó, de nem ezért. A savasítás mítosz meg érdemes archiválni, szerintem.

cels.

Jud írta...

celsior, üdv!

Felőlem nevezzük akár lúgosításnak, akár méregtelenítésnek, akár zöldségkúrának, diétának etc., ha jobban érzem magam tőle, mint azoktól az ételektől, életmódtól, mint amit korábban folytattam, akkor az számomra nagyon is kézzelfogható eredmény, mintsem mítosznak tekintsem.
Más diétát soha életemben nem próbáltam, így azokról nem tudok mit mondani, abban viszont biztos vagyok, hogy amit érzek, nem placebó.
Abban pedig nem lennék biztos - elnézve a rossz táplálkozásnak köszönhető, társadalmi szinten jelentkező következményeket -, hogy Darwin nem nyújtotta be máris a számlát. ;)