2010. június 13., vasárnap

Szájban zömök

"Illatban némi szagos radír
és fűrészpor vegyül
a meggyszörp és a
cseresznyeszedés illataival."


Vannak sorozatok, amiket nem győzünk várni, és már az is milyen kínos, ha egy hetet kell kibírni a következő részig. Hát még, ha egy évet!

Elmondhatom, hogy hagyományt teremtettünk a történet szereplőivel: Tapsival, Brainoizzal és Anngellel, a csapathoz pedig Bepe is csatlakozott. Wooffal előzőleg beszereztük A BIBLIÁ-t, nevezzük csak forgatókönyvnek, ahonnan a fenti idézet is származik. (És persze a mostani, meg a tavalyi bejegyzés címe.)


A sztori kicsit lassan kezdődött (borászosan távolról indított): a pécsi állomáson a bzmot bevárta a 20 perces késéssel érkező pesti IC-t (villányi - mohácsi - átszállás rulez, máskor Ceglédnél nem vár meg a pesti vonat). Aztán kinézetét meghazudtolva rekord sebességgel zakatolt Villányig (csoda, hogy a csotrogány nem esett szét Szőkédnél, amikor egy utas behúzta a vészféket, mert elfelejtett leszállni - a vicces pedig az, hogy egy perccel előtte idéztük fel Tapsinak, hogy jártunk a Caminón a kiutazáskor).

Villányba érve felkapaszkodtunk egy dűlőúton, fotózunk némi virágot, és sötét, lepukkant présházakat, melyek a majdan visszavonulást tervező, csak írásnak élő dark fantasy írók számára némi átalakítással otthonul (elefántcsonttoronyként) szolgálhatnak.


Wallpaper for free


Villányi csendélet háztáji rakétával és lámpás kariatidával


A Polgár Pincészet udvara. Az ember azt mondaná, ej, de kiülnék oda egy pohár rozéval. Hát, nem kiültünk?

Az első jelenetet a Polgár Pincészetben forgattuk. A kacagógerlék sikerrel helyettesítették a nevetőgépet, mialatt mi megváltottuk a világot, a könyvkiadást és úgy általában a fantasztikus irodalmi életet. Ehelyt arra a megállapításra jutottam, hogy nem csak a jogászok tudnak szakmázni, ha egynél több dr. ül az asztalnál, hanem éppúgy a fordítók is. A különbség leginkább az lehet, hogy az egyik esetben a kívülálló egyáltalán nem élvezni a témát, a másiknál viszont nem beszélnek kizárólag terminus technikusokban.

Polgárt Bock fellépése követte (láttuk egyébként őt magát is), ahol a kánikulai meleget vízpermetfújó ventillátorokkal enyhítették. A hűvös ott létet sajttál és további két üveg rozé, valamint rajnai rizling vendégszereplése egészítette ki, úgyhogy a nap még ütősebb volt, amikor a pincesor felé vettük az irányt. Szerintem túl is játszotta, de mindegy, elnéztük neki a minijúliust a korábbi hetek borongós időszaka után.


Elcsöppenő nyár (pózol a Bock rozé)


A pincesor


Immár szokásos állomásunk a Günzer Pincészet, ahol a többiek irsai szőlőpálinkával nyitottak, (én ilyesmivel nem élek), lásd a mellékelt ábra:


Majd főként rozéval és Cablerrel folytattuk. Ilyen hőségben senki sem kívánta a testes vöröseket, a frissítő rozék és fehérek kelendőbbek voltak, még ha a borvidék nem is ezekről híres.


Napfényben fürdő Günzer-borok


Fehérbort fest a Cabler - fotó by Woof


A Gál Pince hűvösében aztán ittunk vöröset és édeset, penész-pillanatragasztóval szerencsepénzt hagytunk a téglafalon, akár a hollywoodi hírességek tenyérnyomot a placcon.

Egy ilyen napon persze elhangzik sok-sok minden, visszaadhatatlan poénok és anekdoták, amelyeket sajnos a producer utólag kivágatott, a rendezői változat közreadása pedig - mindenki jól felfogott érdekében - nem várható.



Csodáltunk gót gyertyatartókat is


Gál Pince. Valódi díszlet


A kiváló villányi vasútállomásról is sikerült néhány pillanatot elhozni, köszönhetően annak, hogy kicsit benéztem az elvirán a vonatindulást, holott akkor még egy korty sem volt bennem.


Villánynak is vannak ilyen klassz elhagyatott részei, ahol akár egy posztapokaliptikus sci-fit is le lehetne forgatni


Lökd ide a... bort! A vonatra szánt itóka elfogyott a váróteremben, aminek egyébként külön házirendje is van. Mármint a váróteremnek és nem a bornak. Bár, ha akarom, annak is van. Mindegy, az első pont azzal kezdődik, hogy tilos ittasan tartózkodni odabent


Az utolsó vonattal jöttünk haza, de nem egyenesen, még bementünk a Sétatérre zenét hallgatni, folytatni a világmegváltást, és megetetni a szúnyogok nem szűnő hadát.

Egy baj volt csupán ezzel a nappal: az, hogy véget ért. A sorozat viszont biztosan folytatódik jövőre, itt, a blogkettőn!

2 megjegyzés:

raves írta...

:)

A Polgár pincészetnén szállásolódtunk el nászúton! Hejj, de visszamegyek én még egyszer Villányba!

Jud írta...

Csak egyszer???? :D