2010. július 11., vasárnap

Van, ami csak gyakorlás kérdése

Hosszú idő után ismét sportversenyen vettem részt, és nem csak mint néző. A gyilkos 800 m-es futásban (asszem olyan 9-10 indulóból) elcsíptem egy harmadik helyet a hétvégi "céges" sporttalálkozón, ellenben nem váltam üstökössé a sziluettlövészet egén. 5, 10, 15 és 20 m-re lévő, néhány centi átmérőjű fém malackákat és csibéket kellett lelődözni (először nem is láttam őket a fűben), az eredmény szégyenletes, még azzal együtt is, hogy kettőt hiába találtam el, hiába hallottam, hogy pengett a fém, nem dőltek el. (Ragaszkodtak az életükhöz, a kis rohadékok.)

A futás viszont kárpótolt, pedig éppen hogy csak be tudtam melegíteni és ráhangolódni a rajtra. A legutóbbi érmemet szerintem kajakban ülve nyertem évekkel ezelőtt, úgyhogy roppant mód örülök az eredménynek.


A frenetikus, balatoni pancsizással egybekötött hétvége főbb tanulságai:

- a karaokee (így kell írni?) vetélkedő ciki, de ha egyszerre sokan tombolunk az Afrikára (egyesek fűszoknyában, parókában), minden más megye csapata irigyli az egységet, és irigykedve morcog/boldogan csatlakozna;
- a versenyhelyzet felfedi az emberek valódi arcát, avagy intelligenciát és sportszerűséget nem osztanak a diplomával;
- a legnagyobb melegben sem érzek leküzdhetetlen vágyat a strandolásra;
- a vuvuzela egy szál magában is brutálisan szól, főleg, ha reggel hétkor fújja a folyosón a kolléga (:D).


Home made üdvözlőlap Keszthelyről

Nincsenek megjegyzések: