2010. augusztus 24., kedd

Ha már Bradbury szerint is

Mi számít SF-nek? Pontosabban, modern, haladó szellemű SF-nek? Bár szakmámból adódóan lételemem a definiálás, a kérdésre választ adni jóformán lehetetlen. Ahány ember, annyi elképzelés, mi is a science-fiction. Arra most nem térek ki, vajon szükséges-e egyáltalán a kategorizálás.

Bradbury neve kétségtelenül fogalommá vált, szerintem ha megkérdezzük az utca emberét, a többség (már aki hallott róla) nagy valószínűséggel a "sci-fi író" opciót jelölné meg a képzeletbeli feladványon. Pedig lehet, hogy a válasz nem is helyes.

"Ray Bradbury tiltakozik az ellen, hogy munkásságát a tudományos-fantasztikus skatulyába szorítsák be. Saját megítélése szerint gazdag életművéből egyedül a Fahrenheit 451 számít sci-finek." - írják az sg.hu-n (angolul pedig itt, érdekes kommentekkel, bár inkább amerikai társadalmi reform és holdraszállás, illetőleg "Bradbury, a megkeseredett öregember" témában).

Az Agave kötetekben megjelent novelláit olvasva én is hasonlóra jutottam (mármint hogy nem SF), ugyanakkor érdekes, hogy a Marsbéli Krónikákról mintha Bradbury elfelejtkezne. Vagy éppen ellenkezőleg?*

Az SF tehát nem más, mint olyan irodalom, amelyben megjelenik a "science". De mivel "fiction" is, nem a mai kor, vagy nem feltétlenül a mai kor technikája, tudománya a lényeg, hanem a jelenlegi tendenciákból a jövőre nézve (jóslat?) levont logikus következtetések. A történet szempontjából a sci-fi elem nem húzható ki, anélkül nem működne az egész. Ugyanakkor ami igazán maradandóvá teheti ezt a "gyorsan romló"** irányzatot, ha nem pusztán az ötletre építünk, de élő, lüktető, "3D-s" karaktereket ábrázolunk. Mert ez utóbbiak hitetik el az olvasóval igazán, hogy a tudományos felvetés valóban lehetséges.

A sci-fi író legyen talán polihisztor, de legalábbis természettudományos érdeklődésű? Hendikeppel indul minden humán beállítottságú ember, ha SF-t szeretne írni? Vagy tegyünk nekik (nekem) "engedményt", mondván létezik társadalomtudomány is? És az űroperák? Klasszikusan sci-finek sorolják be, és mégis, egyre elterjedtebb a "space fantasy" kifejezés. És Bradbury? Most mondta az öreg maga is, hogy nem SF.

Ha elfogadjuk - nem is definícióként, de - egyfajta kritériumként a tudományosságot, akkor egyfelől szakítunk a hazánkban jelenleg is nagy számban íródó "retro-hangulatú" történetekkel, másfelől ingoványos ösvényre lépünk. Dalí mondta, abbahagyja a festést, ha azt fogják a képeire: "divatosak". A trendeket, különösen az SF nagy motorját, az angolszász piacot figyelni kell (kinek mennyire telik rá nem csak pénze, de ideje, energiája is), ám nem hiszem, hogy másolni, behódolni kell, vagy alávetni magunkat. (Sokan szerintem ettől tartanak, hogy majd "majmolunk", mint oly sokszor tettük, már eleve az űroperákkal is!). Miként lehet ezt elkerülni?

Közép-Európa mindig is sajátos miliőjű, sajátos helyzetű terület volt, és az is marad. Szerintem ez az egyik szál, amit fel kell fedeznünk (pl. ne írjunk csak amerikai, vagy általában globális problémákról). Szeretünk távoli vidékekre, sőt, űrbázisokra kalandozni, és bár egyre többen írnak hazai szereplőkről, úgy általában Európa jövőjéről pl. nem gondolkodunk. (És nem, nem a globális felmelegedésre gondolok).

Miért az "ingoványos" kifejezés? A már emlegetett időtállóság kérdése miatt. Ha a jóslat bejön, azért, ha meg nem, bájosan túlhaladottnak, ostobának tűnhet utólag. Mert az SF-írás mindenképp gondolkozás a távoli vagy a közeli jövőnkről. És mégis, Bradburynek szerintem sikerült, őt száz év múlva is olvasni fogják, íróként elégedettnek kellene lennie. De számomra nyilvánvaló, hogy ez a 90 éves öregember mélységesen szomorú, mert belátni kényszerül: az ő életében még mindig nem lépett ember a Marsra, és már valószínűleg nem is fogja megérni.

Ezért vagy SF író, Ray, bárhogy is tiltakozol.



*Azt mindenesetre Bradburynek is be kell látnia, hogy e történetek tették ismertté, és nem a "hagyományosak".
**Kánai András

6 megjegyzés:

adeptus írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
adeptus írta...

Régen definiáltuk már a science-fictiont. :) Általános érvényű definíciójáról nem tudok, meg aztán mást tart scifinek az író, a kiadó meg az olvasó, és persze utóbbi csoport tagjainak sem azonos a véleménye.

Amennyiben az SF-et a spekulatív fikció rövidítésének tekintjük, senki sem fogja elvitatni Bradburytől az SF-író címet.

Európa jövőjéhez. Talán többen úgy vannak vele, hogy az ötletek nem kívánságra jönnek, nem feltétlenül az ihleti meg az írót, amit magánemberként fontos kérdésnek tart. De ez bizonyára másként van minden írónál.

Jud írta...

DefiniálTUK? kit értesz a többesszám alatt? Igen, a spekulatív elnevezést tudom, de ha science-nél akarok maradni, akkor az szerintem feltétlenül szűkebb kategória. És épp ez az, hogy senki sem vitatja el Bradburytől az SF-író címet, csak ő maga. :D

SF definíciót egyébként Sárdiék készítettek, szerintem valahol olvasható is a neten, most nem kerestem rá.

A témafelvetés: hát igen, kit mi érint meg, jó lenne egy elemzést látni arról, hogy az utóbbi öt évben milyen ötleteket dolgoztak fel pl. az angolszász és a magyar szerzők. Érdekes összevetés lehetne belőle. (És a megvalósítással ne foglalkozzunk, csak a témafelvetéssel.)

adeptus írta...

A többes szám alatt a magyar scifikedvelő társadalmat értem. Időnként szokás definiálni, ez majdnem olyan népszerű foglalatosság bizonyos körökben, mint a kritika tarthatatlan állapotáról keseregni más körökben. Átfedések persze lehetnek.

Andras Kanai írta...

A scifi azért romlik gyorsan, mert minden zsánernél modernebb, szélsebesen reagál a pillanatnyi állapotokra. Érdekes megfigyelni például, hogy az 1990 előtti sci-fi regények nagy része a kétpólusú világrend problémáival foglalkozik. Ebből a szempontból kivételek azok a művek, amelyek időtálló témájúak, pl. a Végjáték is ilyen. A másik a leírt technológia kérdése: ezért nem üt akkorát a Neuromancer most, mint megjelenésekor.
Európa: ez szerintem is fontos téma, hirtelen László Zoli kitűnő novellája, a Százezer Armstrong jut eszembe.

fairylona írta...

A magyar sci-fi életben mindenki azt tartja sci-finek, amit saját maga a legjobban szeret, vagy amit írni tud.