2010. szeptember 28., kedd

Én így ismertem

Mondataid lassanként eltűnnek a kezdőlapról. De mindaz, amit eddig írtál és rajzoltál nekünk, megmarad - és nem csak - az internet kongó adatlabirintusában. Már jóval azelőtt véleményezted a kollégák és a kezdők, autodidakta műkedvelők munkáit, hogy én egyáltalán rábukkantam volna erre a galériára, és te  - másokkal ellentétben - sosem untad meg: a rajz és a rajzról szóló vita volt az életed, és vasárnap is te voltál az első, aki az újakhoz hozzászólt. Mert nem csak az érdekelt, te mivel töltöd meg azt a bizonyos fehér vásznat. És mi mind hálásak lehetünk, amiért így, a neten keresztül, önzetlenül elmondtad, amit gondolsz.

Azt hittem, sosem lesz okom bánni, hogy egy ideje csak felületesen nézelődtem ott; hogy már nem töltöttem fel semmit. Hogy sosem írtam a fórumon, és mindig más dolgom volt - pedig hívtál -, ha találkozót szerveztetek.

Tévedtem.



Zsilvölgyi Csaba
Hídfő Teaház

2010. szeptember 27., hétfő

Vasárnapi ivók

Az idei bordalfesztivált sajnos elmosta az eső, de azért mi nagy bátran besétáltunk a városba. A Széchenyi tér felé közeledve meg is ijedtünk, hogy nem csak színpadot, de borstandot sem találunk. Azért akadtak nyitva tartó helyőrségek a hideg, szürke idő ellenére is. A sok üres standot pedig birtokba vették az eső elől menedéket kereső emberek.

A rosszidő legnagyobb előnye, hogy tülekedés nélkül hozzájuthattunk a nedűhöz, attól sem kellett tartani, hogy kilökik a poharat a kezünkből. Utóbbiak woof hátizsákjából kerültek elő (egy "Borfalu", és egy "Budai Borfesztivál" feliratú, a "készlet" többi darabja az évek során nem ment át a törésteszten).


Erdélyben készült, ponyvára nyomtatott fotók paravánlabirintusában ténferegtem, pohárral a kezemben, míg woof az egyik stand alatt várt. Öregember portréja a képen, aztán ugyanő fogja portréját a képen, végül még egy kép a képben. Mosolyognak, vagy csak egykedvűen tűrnek; az egyik sorozat végén összetákolt fakereszthez támasztott fotó. Varázsütésre szólal meg a harang a tér aljában.


Az eső békésen áztatja az új kövezetet, kíváncsi leszek, hogy bírja majd a telet. A fények egyre szebbek. Eszünk két mosolygó rétest, aztán ez a stand is bezár. Először Radónál iszunk (chardonnay-t és cirfandlit), aztán egy szekszárdi pincét "választunk" (merlot-t és kadarkát), az eladók fagyoskodnak és villany híján néhány gyertyával világítanak. Meleget nem ádnak.


Őket Polgár követi (portugieser és egy cuveé), majd végül az utolsó helyőrséghez fordulunk, a Bocknál bőkezűen mért Royal-t és Ermitage-t is iszunk.




A két nő a legkitartóbb vendégek szerencséjére hiába telefonál a főnöknek, egyelőre nem jönnek értük. A tér lassan kiürül, a stand előtt azonban még tessék-lássék elborozgatnak a vasárnapi ivók.

2010. szeptember 23., csütörtök

Gyümölcsök

Olyan jó érzés látni, amikor valakinek beérik a hosszú, hosszú éveken át tartó munkája, a mérhetetlen energia és tanítva tanulás, egyszóval, Hanna, ünnepeld meg ezt a megjelenést (is), mert nagyon megérdemelted!

Az írás olyan, mint egy nagy fa. Van sok ága, útvesztője, levele és virága, de a gyümölcseiben az a jó, hogy nem egyszerre érnek be, hanem az élet "adagolja", ezért aztán sosem unjuk meg a várakozást. Sok-sok finomságot kívánok még!

Álomfilm

Még ha igen nagy valószínűséggel az Eredet, mint egy óriási buborék, elpukkan a logika tűhegyén, akkor is, szerintem iszonyú jó film, amolyan moziban-nézős-látványos és okos-rafinált-de-jól-követhető egyszerre. Nekem való.


Az alapötlet egyébként egyáltalán nem eget s földet rengető, ráadásul sok mindenben a Mátrixra hajaz. Csak annál sokkal, de sokkal, de sokkal jobb. (Belegondolok, ha az nem lett volna, az Eredet még nagyobbat szólna). A másik erénye: megmutatja, hogy az űrcsatározás a filmvásznon sem egyenlő a sci-fivel. Többet nem írok, mert gyanítom, sokkal több okosságot leírtak már előttem erről a filmről, és én csak megkésve néztem meg. De aki még nem tette, az is menjen el.

2010. szeptember 10., péntek

Füves puszta? Szántó? Mocsár? Erdőség? Vagy már állt ott néhány ház?

Lakhelyünk százötven éve - google.maps jelleggel.


Ápdét1: elvileg működnie kéne, mert helyesen van belinkelve, viszont, ha továbbra sem hozza be, úgy az elérési útvonal a következő:

http://www.archivportal.hu/

Majd baloldalt a "II. Katonai felmérés térképei" bannerre, vagy mifenére kell kattintani. Így legalábbis nálam, Firefox alatt működik.

Ápdét2: most megint nem működik, úgyhogy szerintem a levéltárnál lesz a hiba. Majd nézzétek meg később.

2010. szeptember 8., szerda

Nosztalgia

Ritkán tévézek, mostanság meg különösen, de ha országúti kerékpár megy az EuroSporton, az rendszerint oda szokott szögezni. Én a közvetítést sem unom, Sipos János és Knézy Jenő informatív, szórakoztató műsorrá teszi az egyébként sokszor nem túl pörgős eseményeket. (Főleg, ha a mezőny a Mezetán teker keresztül, és órákon át semmi sincs, csak olajfák és olajfák). Persze sosem mutatják az egész etapot (5-6 óra...), amit most különösen sajnálok. Vasárnap a La Vuelta - a spanyol körverseny - részben azon a szakaszon megy majd, ahol két éve gyalogoltunk:



Santillana, Cóbreces; Comillas és San Vicente, ahol van egy szépséges híd, tuti ott fog átmenni a mezőny; aztán jön a nem véletlenül dél-amerikai hangulatú Colombres, a szép Llanes Az emlékezet kockáival; az útvonal Ribadeselláig nagyjából azonos. Sajna, a közvetítést 16.45-kor kezdik, a leglassabb beosztás szerint is már javában túl lesznek a caminós részeken. Na de majd jövőre. (És nem a tévében.)

2010. szeptember 5., vasárnap

Horgok

Az Isten lelke fúj a Maty-éri pálya felett, alig néhányan merítik lapátjukat a tükörbe, a szél csak fent kap bele hajukba és a lendítésbe. Két eső közt fülledt a lég, láthatatlan fagylaltként olvad a céltoronyról a stégekre, szaga sem cukor, vagy virágillat, helyette nedves kenyérgalacsiné terjeng - pedig a túlparton ül horgász hozzám legközelebb -, ám ennyi is elég, a szagemlék horgán gyerekké változom.

Egy másik tükör partján ülünk, bőrünkre nehezedik a túlérett nyár, formázom az apró galacsint - ebben nagyon jó vagyok -, ilyenkor még kevésbé félek a horogtól, óvatosan nyomom rá, ujjam nem érinti a fémet, mintha legalábbis tűzforró lenne, a mélyben buta törpeharcsák várakoznak, Apa, ugye, leszeded nekem róla, ha kifogtam?