2010. október 20., szerda

Regényíró vannabík egymás közt

Regényt írni luxus.

Mindenki, aki erre vetemedik, szembesül az időnkénti hullámvölggyel: minek is írom, minek is szenvedek vele, miközben annyi más témát szeretnék inkább megírni, ráadásul egy rétegirodalmi regénykéziratot eladni - főleg most - a lehetetlennel ér fel. Nem mintha esélyem volna novellákat elpasszolni mindenféle, sokszor a megszűnés határán billegő, alacsony olvasottságú fantasztikus magazinoknak, de akkor is, novellákat előbb lehoznak, mint kiadnak egy regényt.


És miért is lennék én más, mint az a többezer másik honfitársam (riválisom?), aki regényt ír e pillanatban is? Nem csak fantasztikusat, és azon agyal, hogy híres író lesz/megváltja a világot/elmondhatja magáról, hogy ő... ő író/etc. És aztán, amikor kiadta magából őt valószínűleg roppantul szórakoztató történetét, jön a pofára esés, hogy nem kell. Mert nem jó, mert elsőkönyves vagy, mert kész anyagi csőd ezt kiadni, mert ilyet nem olvasnak az emberek stb., stb., stb. Vagy csak egyszerűen nem is válaszolnak.

A csalódott népek egy része a magánkiadáshoz fordul, a másik pedig megnyit egy újabb dokumentumot a Wordben.

Ám ha kiadják...

Ha kiadják, az lesz az egyetlen dobásod. Vagy bejön, vagy nem. Ha előbbi, akkor többé már nincs rajtad az elsőkönyvesek bélyege, a kiadók már potenciális szerzőként tekintenek rád, ám ha utóbbi, lehet a következő kéziratod maga az irodalmi mérföldkő, reménytelenül elveszik.

Na, ezért ne félj kidobni akár egymillió leütést. A regényírás luxus, mondtam már?

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

kösz :)

raves

Chelloveck írta...

Azt kell csinálni, hogy miután kész a második, na azt kell beküldeni. Az irodalmi mérföldkövet. Az elsőt meg elrakni emlékbe.

Névtelen írta...

Chelloveck: na ezt értesd meg azzal, aki még csak az első kéziratnál tart. És az sem biztos, hogy a második, vagy a harmadik már elég jó. :) Sajnos, vagy szerencsére, ez nem mérhető egzaktan, az egymillió karakter hozzávetőleges, ráadásul kijön belőle kb. másfél-két regény.

J

Nihil írta...

Tad Williams aszonta, hogy mindenki irjon olyat, amit szeretne olvasni(!), mert ha nem jelenne meg a kiadás, akkor sem alkotott olyat, ami nem tetszik neki.
Brandon Sanderson meg most kezdett bele élete ciklusába, tucatnyi regény után.
Azért jó lenne megjelenni... nem azért, mert akkor haj de hires lennék. Nem azért, mert akkor babérkoszorút kapna az ember. Nem is azért, mert akkor lenne annyi pénzem, hogy délig fel sem kellene kelnem, mert ezek mind ostoba hivságok, amik úgysem valósulnak meg. Inkább azért, hogy az a regény fent legyen a polcon, le lehessen kapni szeles esténként, és belemerülni. Hogy elmeséljünk egy mesét, ami talán régi, de mégis tudunk valamit hozzáadni, új szemszögből bemutatni az eredetit, ami talán megváltoztatja a régihez való viszonyunkat, de legalábbis kellemes perceket okoz, és nem csak nekünk. Én nem hajtok mérföldkőre, ellenben ösvénymenti jópofa kavicsokra igen (melyeket jó elrakni emlékbe). :D
PS.: Nem, hosszú i nincs a billentyűzetemen, mielőtt valaki kérdené.

onsai írta...

Itt igazából a bekategorizálás, ami nyomasztó. Van pár külföldi szerző, akinek az első könyve feledhető, míg a későbbiek jók.

Nihil írta...

onsai: igen, ebben igazad van. :( Nagyon sok olyan külföldi szerző van, akinek az első műve feledhető, jóval több, mint aki már az első művével nagyot dobbantott.