2010. december 18., szombat

Decemberi ez+az

Észre sem vettem, hogy átléptem az 500. bejegyzést, ez az 507. Ilyen rég blogolok? (Plusz a régi freeblogos bejegyzéseket ide sem számoltam.)

***

Nem csak a cikkírásban kell rutint szerezni (eljutottam oda, hogy csak elkezdeni nehéz), hanem inkább a szerkesztésben.  Eddig is sejtettem, hogy nem leányálom mások kéziratait olvasni, javítani, főleg, hogy utána még diplomatának is kell lenni. 

***

Egy kis képes beszámoló, amikor még nem volt hó Pécsett, csak a forralt bor kívánós hideg:


Ünnepi fények a Széchenyi téren

Felhívnám a figyelmet a csillagtalan, már-már apokaliptikusan gót fekete égre. A megvilágított épületek olyanok, mintha üvegből készültek volna

Töltik a forralt borunkat a Radónál
***

Végül nem fejeztem be a két olajképet, azt hiszem, jövő évre marad, ellenben megírtam két novellát és három cikket (ápdét: négyet). Előbbiek sorsa, mint mindig, bizonytalan, utóbbiak jövőre olvashatók lesznek az SFmagon. Eddig a borítókról szóló értekezésem érhető el, az lfg.hu-n pedig egy kritikaféleség a Random képregénymagazinról. Ez itt a reklám helye, ha eddig valaki még nem bukkant rájuk.

***

Nézem ezeket a tehetségkutató műsorokat a tévében. Azaz, nem nézem, csak most a hétvégén a döntőket. Tegnap volt a megasztár, és nagyon nem éreztem azt az átütő gigasztárságot, amit minden egyes értékelésnél marhára hangsúlyozott a zsűri, egészen addig, amíg színpadra nem lépett Ruzsa Magdi, és le nem énekelte az összes mindenkit a színpadról, beleértve Mester Tamást. Beleértve a mai zikszfaktor hármasdöntő résztvevőit, még ha Takács Nikolasra is azt mondom, amit Ruzsa Magdira: Európa nem a megfelelő országában születtek, és nem a megfelelő országban lettek ismertek. 

***

Idén nem kaptam agybajt a karácsonyi ajándékvásárláskor, talán mert eléggé leredukáltam a dolgot, és jóval előbb el is kezdtem a nézelődést, mint a korábbi években (volt, hogy szó szerint előtte való nap tudtam csak vásárolni). A legjobb az a megoldás, hogy egy család - mivel mindenkinek megvan mindene - egy nagy doboz társasjátékot vesznek, és azzal játszanak Karácsonykor. Persze, ha valakinek fontos a meglepi, az ajándékozás öröme, legyen az bármilyen jelentéktelen, haszontalan holmi, annak ezt a megoldást nem ajánlom. Én azért kipróbálnám, ha nem vétózta volna meg a család.

Nincsenek megjegyzések: