2010. december 9., csütörtök

Félreértések vígjátéka

Nem szólok be, mert. Nem. Inkább. Leteszem. A. Klaviatúrát. Megállom. Igen. Nem szólok be, és bele. Mert nincs értelme. És mert... mert ez olyan kispályás lenne. És utólag tuti megbánnám. Csak most zavar, hogy egyesek azt hiszik, hogy..., holott nem az van, hanem az, hogy...

És olyan ironikus, hogy én tudok valamit, amit ő(k) nem, hasonlóan ahhoz, amikor Toby véghezvitte a TB-reformot, de a republikánusok csak úgy egyeztek bele, ha nem adja hozzá a nevét, vagy valahogy így. (Ezért minden idők legjobb sorozata Az elnök emberei, mert egy csomó dologról eszembe jut egy-egy jelenete.)

Egyébként ma majdnem meghaltam, szerintem ezért vagyok ilyen csapongó. Úgyhogy inkább visszatérek a megkezdett novella fölé, ahelyett, hogy ostoba honlapokat böngésznék.

Nincsenek megjegyzések: