2011. január 30., vasárnap

Az elhantolt kutya a szerkesztők udvarában I.

Mostanában sok kommentben felmerült, és magam is több beszélgetést folytattam abban a témában, hogy vajon melyik megjelenésnek van nagyobb értéke (szigorúan a fantasztikus zsáneren belül maradva), sőt, van-e egyáltalán presztízse az e-booknak és a sima netre feltöltésnek. Ezzel szorosan összefügg a szerkesztők szigorúsága vagy engedékenysége; a hazai novellatermés minősége, a tehetséges szerzők fejlődőképessége, a tisztes iparosok azon törekvése, hogy ne adják alább egy bizonyos színvonalnál.

Minden tíz írásból nyolcat elutasítunk, mondja Bepe, az Lfg.hu főszerkesztője. Az SFmagon meghirdetett - netes körökben egyedülállóan még honort is kínáló - kvázi pályázati lehetőségen sem rózsásabb a helyzet. Nagyon valószínű, hogy lesznek hónapok, amikor magyar szerzőtől nem lesz kint novella. Az ÚG főszerkesztő Jobbágy Tibor szerint pedig "az olvasóknak 3-4 évet kellene várni egy-egy kötetre, mire összegyűlik a megfelelő számú  írás." Mármint az olyan minőségi, ami adott esetben a külföldi kortárs SF-F-vel is összehasonlítva megállná a helyét. Sokan mondják - de ez már egyéni ízlés kérdése is -, hogy valójában az egyes "hagyományos" magazinokban megjelentek között, sem pedig a zsánerben ismertebb  "e-magazinokban" (pl. Lfg, Solaria, Karcolat) közölt írások között nincs minőségi különbség. (Sokszor a személyi átfedések miatt sem). Itt is, ott is előfordulhatnak kiugróan jó novellák, míg a többség természetszerűleg középszerű, vagy az alatti. Azt, ami igazán rossz, elvileg egyik, nagyobb múltú, de legalábbis több éve töretlenül működő honlap sem közli le, ezek a novellák kerülnek aztán a szerző saját blogjára, vagy előszűrés nélkül működő, önmagukat amatőr művészeti portálként definiáló site-okra.

Korábban az Lfg (Rpg.hu) mellett működött több írókör, melyek mára feloszlottak, tagjaik pedig már "nem termelnek" időről időre a közepesnél jobb színvonalú novellákat az említett honlapra. Közülük, akik a mai napig írnak, jórészt ennek köszönhetik olvasóközönségüket, de ha megjelenésről van szó, akkor érthető módon a papír alapú magazinok, antológiák felé fordulnak. Valahogy mindenkiben benne van, hogy jól hangzik, ha ilyen-olyan folyóiratban jelent meg, még akkor is, ha az mára már megszerezhetetlenné vált vagy megszűnt. Papír alapon megjelenni még mindig nagyobb presztízs, még akkor is, ha a kiadványt fele, vagy akár negyed annyian olvassák csupán, mintha az írását beküldené valamelyik honlapra. (Béka találó mondását átalakítva: akad író, akiknek publikációja van, és akad, akinek olvasói).
 
Sci-fi novellák esetén ez a törekvés még abból a szempontból érthető is, hogy 500 pld-os határ felett jelölhetővé válik a Zsoldosra. Ha jövőre beindul a KIMTE fantasy díja, és a netes megjelenéseket teljes mértékben kizárják a jelölhetőség köréből, akkor az szintén nem fog kedvezni az e-megjelenésnek. (Bár, ha nem akarják saját maguk alatt vágni a fát, akkor valamiképp az e-könyveket is engedik nevezni, mint ahogy erre, bár még semmiféle szabályt nem munkáltak ki, már történt utalás).

Jelenleg tehát mindenki inkább arra hajt, hogy papír alapú publikációja legyen. El nem tudom képzelni, mekkora mennyiségű kéziratot kap a Roham vagy a Galaktika, sőt, az ÚG, különösen az Avana Arcképcsarnok megszűnése után. Ezeken kívül magyar szerző - kivéve, ha Mágust ír, ez esetben a Delta Vision is lehetőség - két kiadóhoz fordulhat, a Tuanhoz és a DV-Cherubionhoz. Minden más, pl. az Agave, Ulpius-ház, már túlmutat a szűk zsáneren (egy kissé más liga). Ha az említetteken kívül egyik sem jön be valakinek, a netes megjelenést oly módon próbálja elodázni, megkerülni, kivédeni, hogy a print on demandhoz vagy más kéziratnyomdához fordul. A produktum, a jobbára könyvformájú, szerkesztetlen, minősíthetetlen kézirat azt az illúziót keltheti - különösen az önértékelési problémákkal küzdő szerzőben -, hogy most aztán író lett. (A pofára esés ezután jön, amikor kiderül, hogy a kutya nem veszi a kötetet).

Az e-book még a jövő kérdése lesz, hová fog beilleszkedni, átveszi-e a presztízshatalmat a papír alapú megjelenéstől, emelve a sima netes közzététel elismertségét is, vagy épp ellenkezőleg. Próbálkozások mindenesetre már most is vannak: az amúgy sima netes publikációkat e-könyvbe rendezik, megrendelhetővé, fizetőssé teszik. Ezzel azt a köztes "presztízsszintet" igyekeznek megteremteni (ha már a papír alapú lehetőségek beszűkülnek), hogy a résztvevők majdan beírhatják a bibliográfiába, hogy pl. XY e-antológia, ami nyilvánvalóan jobban hangzik, mintha csupán valamelyik zsánerbeli honlapra mutató linket tenne bele.

A hívószó az e-book elterjedése esetén az "antológia" lesz. Azt sugallja, hogy nem netre kiböffentett írásról van szó, hanem valamiről, amit látott szerkesztő, többek együttműködéséből jött létre, egyszóval volt valami rendező elv a háttérben. Ezzel nincs is semmi baj, sőt, éppen az ilyen úttörő kezdeményezések alapozhatják meg a zsáner túlélését az e-book világában. Azt kiválasztani azonban, hogy az egyes e-megjelenések között melyik jó, ugyanúgy nehéz és kaotikus lesz, mint jelenleg a papír alapú megjelenések esetén.

Alighanem azért is van a mai napig nagyobb presztízse a folyóiratoknak, fanzinoknak, időszakos válogatásoknak, mert a szerzők szeretik elmondani magukról, hogy együtt dolgoztak egy szerkesztővel, aminek az eredménye - ha honor nem is jár vele -, egy kinyomtatott tiszteletpéldány, borítóval, címmel, tartalomjegyzékkel. Ezt lehet mutogatni a családnak is, a nagyit egyébként is nehezebb az internet elé ültetni, hogy nézd, ez itt az én novellám, ha rákattintasz. (Na, az e-book - és a generációváltás - ezt az esetet is szépen lassan ki fogja iktatni).

Második rész

Nincsenek megjegyzések: