2011. január 12., szerda

A megérzés a valószínűség tudatalatti kalkulációja

Szóval múlt héten elmentünk a képekért a kiállítóhelyre, és az emeleten mondtuk a pultoscsajnak, hogy a képekért jöttünk (a falon lógtak), mire a pultoscsaj vállat vont, hogy egyrészt miközömnekemehhezassetommirővanszó, másrészt vigyétek. Úgyhogy fogtuk, és vittük, és azon gondolkodtam, hogy még jó, hogy nem más jelentkezett a festményeimért.

A helyszín maga egy koncertterem, bár a képek egészen védett helyen voltak, az egyik akvarell ki tudja mikor, de a földön landolt, és mire mi mentünk, egy széken hevert. Az üveglap középen elhasadt. Még jó, hogy ákcióssan vettem a Metróban, majd szerzek rá másikat. Mondtam az ismerősnek, hogy én biztos nem kiállítok itt többet, mire azt a választ kaptam, hogy nem is tudnék, mert a hely bezár, átköltöznek valahová. Erre én annyit mondtam, hogy ezt egyáltalán nem csodálom. (Szegény, lelkiismeret-furdalást kapott, és meg akarta téríteni a károm, de ez benne van a pakliban, sőt, valahol sejtettem, hogy erre elég nagy az esély).

1 megjegyzés:

onsai írta...

Jó a cím :)

Azért jó, hogy csak az üveg sérült meg, és a festmény nem.