2011. január 3., hétfő

Olvassatok (hallgassatok) híres beszédeket!

"Kricsik és musik a raviban kaphatók."*


Néhány hónappal ezelőtt voltam egy konferencián nyelvészek adtak elő jogászoknak, és a végén még a hóhért is akasztották: a nyelvészek előzőleg anonimizált vádiratokat, ítéleteket, más határozatokat kaptak, hogy ahol csak tudnak - szigorúan nyelvi szempontból - kössenek bele a hivatalos iratokba.

Én végig nagyon jól szórakoztam, mert bár nagyon sok minden nem volt újdonság, az előadók szépen beszéltek és összeszedetten. Csak az elsőnél aggódtam egy kicsit, mert történeti bevezetőt is kaptunk, de összességében érdekes volt az is.

Rég ültem végig egy huzamban ennyi előadást, és előtört belőlem a nebuló, volt a kezem ügyében egy papírdarab meg egy toll (eredetileg az érkező meghívottakat huzigáltam a listán), úgyhogy mindenki okulására lejegyeztem pár dolgot.

Mivel a jogászoknak elvileg tudniuk kéne előadni, megszólalni, elmondták a szónoki beszéd általános "képletét". /Ez persze számunkra csak részben használható, hiszen a vádbeszéd speciális szónoki beszéd (vannak kötelező elemei és ezek sorrendje is alapvetően kötött)./

Bevezetéssel indítunk (mi mással), az unalmas kezdést azonban ki kell védeni. Néhány tipp, mit lehet/érdemes használni: kulcsmondat, személyes élmény/állásfoglalás, példa, idézet (én ezzel szoktam élni), költői kérdés, ellentmondásos állítás, statisztikai adat, humor (lásd amerikai filmek, az elnök beszédei, a vállalatvezető beszédei, esküvői köszöntők stb., mindig valamilyen személyes poént fűznek bele, csak vigyázni kell, nehogy ne nevessenek a jelenlévők).

A bevezetést követi a narráció, az előzmények előadása, az ügy, a téma kibontása, ahol lehetőség van kitérésekre (kapcsolódó gondolatokra). A beszéd folyamatosan "emelkedik", a csúcspont a narráció utolsó harmadába essen (ezt nevezték "ballisztikus ívnek").

Befejezés: a tételmondatok kiemelése, összegzés, a téma tágabb perspektívából szemlélése.
A beszéd érzelmi mozgósítás. Azonosulást, átélést kíván, ezért aztán aki a papírt a kezében szorongatja és nem tud/nem mer elrugaszkodni tőle, hanem csak felolvassa, kevésbé számíthat arra, hogy sikeresen meggyőzi a hallgatóságát. Pedig bizonyára szép, kerek mondatokat fogalmazott, és ha a közönség olvasná, szem nem maradna szárazon. A szabad előadásmódban nincs felolvasás, emiatt szóról szóra előadni sem lehet, de a nyelvész (és a retorika) azt tanácsolja, inkább hezitáljon valaki, inkább töredezzen egy-egy mondat, nyelvtani egyeztetés, mint hogy monoton felolvasásba fulladjon az egész.

A szöveg kohézióját visszatérő elemekkel lehet megteremteni, pl. ismétlődő, ugyanúgy kezdődő sorok,** keretes szerkesztés. A köznyelvi kiejtési normát ajánlják, tehát tájszólással előadni nem mindig szerencsés. Hibás, amikor latin szavakat latinosan ejtünk, vagy amikor "visszaangolosítunk" (ki hogy mondaná pl. a "projekt"-et?), érdemes figyelni továbbá a magánhangzók harmóniájára. A magyar nyelv egy külföldi számára mekegésnek tűnik a sok e betű miatt, ezért a vegyes hangrendű szavaknál javallott a mély hangrendű toldalékokat alkalmazni (pl. férfinak); vagy más módon kiváltani a sok e-t (pl. csend - csönd). Nem ejtünk külön minden betűt (mondja - "mongya"), ugyanakkor az utolsó szótagok elnyelése hiba. Nem ejtjük a h-t a juh, cseh, méh szavak esetén. A hangsúlyt mindig az első szótagra kell helyezni; jelző alkalmazásakor (pl. piros alma) a jelzőt, személyneveknél a vezetéknevet kell "megnyomni". Az éneklő hanglejtés (amitől nekem borsódzik a hátam, lásd unalmas iskolai ünnepségek) kerülendő.

Ezt követően részletes elemzést kaptunk a tipikus hivatali stílus borzalmairól, a "felboncolásra került" különösen ütött. Azt hiszem, hivatali nyelvben szeretjük használni a "figyelemmel arra", "vonatkozó(lag)", "mindazonáltal", "kapcsolatos" szavakat. Az egyik nyelvész szemöldöke a "gyógytartam" szó láttán szaladt fel   /valamilyen erőszakos személy elleni bűncselekménnyel kapcsolatos (:D) iratban látta/. Szerinte ilyen szó nincs (megjegyzem, a blogspot primitív szerkesztőfelülete nem jelzi, míg azt a szót, hogy blogspot, igen :D). A gyógytartam egyébként nem jogászi kreáció, mi csak átvettük az igazságügyi orvosszakértői véleményekből. Persze, ha a szó hibás, ez még nem mentség.

Szóba került az újságírás, a nyelvészek nagy problémának látják, hogy a sajtóban pongyolán fogalmaznak, olykor szlenges kifejezéseket használnak. (Legutóbb az aljadék hírportálok egyikén olvastam egy egyébként korrekt elemzésnek tűnő cikket, amit azzal az utolsó mondattal vágtak agyon, hogy "... törvény szar." Kérem. Ezt így, egymás között nyugodtan. De főoldalon, vezércikkben, miközben komolynak szánják?). A nyelvészek szerint az emberek - mivel a sajtóból tájékozódnak - már nem lehetnek benne biztosak, hogy amit ott olvasnak, egyáltalán helyesen van-e írva. Olyan feladatot adni a kisiskolásnak, hogy keressen ly-j betűs szavakat egy újságcikkben, valószínűleg már nem is érdemes. (És ez "csak" nyelvhelyesség, hol van ettől még az, hogy fogalmazzunk magyarul, legyünk tisztában a szavak jelentésével...)

Hogy mindezeket miért érdemes minimálisan ismerni? Egyrészt nem tudhatjuk, mikor kell esetleg előadnunk (írótábor? :D), másrészt előfordulhat, hogy fantasztikus regényünk főhőse valamiféle szabadságharcost alakít, és el kell mondania pl. egy mozgósító beszédet néhány ork regimentnek. És az olvasó előtt nem mentség, hogy mi magunk sosem voltunk szabadságharcosok, és orkokat sem buzdítottunk mondjuk Rohan lovasai ellen, a hihetőség érdekében a főszereplőnek (nekünk) mégis muszáj.


*Tudom, hogy az idézőjel lent kezdődik, de a blog szerkesztőfelülete ehhez nem elég okos. Egyébként krizantémok és muskátlik, a ravit meg találjátok ki. (A felirat valódi, az egyik nyelvész idézte.)
**Anno középiskolában meg kellett tanulni latinul Cicero Catilina elleni (első) beszédének az elejét, a kezdő mondatokat még ma is tudom, és megmagyarázhatatlan módon mindig enyhe nyálcsorgást vált ki belőlem. A magyar fordítás valahogy nem hangzik olyan szépen (hatásosan).

Ez meg egy mókás (vagy inkább szomorú?) ápdét.

4 megjegyzés:

szs írta...

Jé,(nagyjából) én is el tudom még mondani azt a vádbeszédet, mármint az első sorát. Bár biztos segített, hogy annak idején leszedtük a függönyt, abba beleburkoltuk az egyik gyereket és a tanári asztalra állítva ordibáltattuk vele latinul. Órán.

Névtelen írta...

Az orkok mozgósításához elég egy "WAAAAAGH!" :)

woof

Jud írta...

szs: a gyerek is megjegyezhette egy életre. :D
Emlékszem amúgy, hogy volt a suliban egy akkor nagyon idősnek tűnő (nyugdíj előtt álló) magyar nyelvtan tanár, aki szintén emlékezett rá fiatalkori tanulóéveiből.

woof: akkor ezt Szarumán is benézte. :D

Névtelen írta...

Szarumán egy műkedvelő volt :)

woof