2011. január 22., szombat

Pörgés kettő, mert szerintem volt már ilyen című poszt

Nehéz úgy belefogni a következő irományba, ha a szokásos szigorú véleményező kör kivételesen és egyöntetűen pozitívan nyilatkozott az egyik mostani novellámról, egyesek szintlépést emlegettek... Ez egyfelől iszonyú jól esik, másfelől letaglóz, mert mi van, ha a következővel nem tudom megugrani az elvárásokat?

Az utóbbi fél-háromnegyed évben teljesen átalakult bennem az alkotófolyamat, emlékszem az írókörös Brande-gyakorlatokra, a kora reggeli intuitív írásra. Furcsa, de most ugyanezt produkálom, csak napszaktól függetlenül. Van egy ötletem, leülök, és beállítom az agyam, hogy na, ez maximum 4 oldal lehet, és egy ültő helyemben megírom. Festésnél ugyanez. Elkezdek valamit, meg sem tervezem, és kész, valami lesz belőle. (Ja, ma befejeztem két olajfestményt). Egyszóval a nyár óta tartó ihletettség állapota most is változatlan, mindenkinek ezt kívánom, bár átélhetné, de senkinek sem az élményt, ami kiváltotta.

Mivel fél-háromnegyed éve teljesen úgy érzem, mintha kicseréltek volna, eltávolodtam a korábbi írásaimtól is. Hosszúak és fárasztanak. Félve olvasnám őket újra, mert olyan, mintha egy másik személy írta volna. Nem mondatszintű hibákról van szó, hanem az akkori eszköztáram véges voltáról, és az engem akkor foglalkoztató kérdésekről. Ez különösen azért roppant érdekes, mert a regényen immár két éve dolgozom, és ilyen megfontolásokból nem dobhatok ki 600+ K-t az ablakon... És szerencsére egy regény más, most, hogy már igazán a végéhez közeledek (már meg van írva, most a sokadik javító olvasást tartom), úgy érzem, hiányozni fognak a szereplők. (Ez azt is megmagyarázza, miért szeretnek egyesek folytatásokban gondolkozni - megnyugtatásul, én nem írok trilógiát).

Nem rég írtam itt a blogon, mi az, ami továbbhajt a következő novellához, festményhez. Az ötlet, a kérdés, amit fel akarok tenni benne, ezért azt, amin aktuálisan dolgozom, igyekszem mielőbb befejezni. Ez a késztetés pedig erősebb, mint a félelem, hogy a következő esetleg nem arat majd osztatlan sikert. Úgyhogy ma megint írtam egy két oldalas novellát.

(Meg vagyok őrülve :D).

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

welcome to the club :)

mondták már, hogy grafomán lettél?

raves

Névtelen írta...

Még az egyetemen, mert megírtam pár szakdoga méretű tanulmányt, és ahelyett, hogy azokat adtam volna be ötödéven, írtam még egy szakdogát is. :D

Jud