2011. február 3., csütörtök

Az elhantolt kutya a szerkesztők udvarában IV.

(Köszönet az idáig kitartóknak, ez az utolsó rész).

A külföldi e-magazinoknál - igaz, hogy nehéz bejutni, igaz, hogy honort is adnak, és valószínűleg a szerkesztőket is fizetik – sokkal könyörtelenebbek. Ez a minőség titka. Nem csak a volumen, amiből válogathatnak. És mivel egyre többen olvassuk ezeket a minőségi írásokat (a hazai közepessel szemben nem egyszer INGYEN!), óhatatlanul is összehasonlítjuk a megtépázott renoméjú, tudat alatt és teljesen tudatosan egyaránt degradált magyar munkákkal. Nálunk a szakadék egyre nő, míg külföldi – nem angolszász nemzetiségű (!) – írók hazájukon kívül is megjelennek, sőt, begyűjtenek olyan jelöléseket és díjakat, amelyekről korábban csak amerikai vagy angol szerzők álmodhattak. Ja, hogy nekünk is vannak Bátorítás-díjasaink az Euroconokról? Jó vicc, jó vicc. Én a Nebuláról, a Hugóról meg a World Fantasy-díjról beszélek. Amerikai novella és regénymegjelenésekről. Interjúkról, piacra jutásról. Sajnos nem csillog valami fényesen az európai SF szervezet akármilyen díja, ami csak arra jó, hogy az egyszeri, on-line fórumokat nem követő olvasót megtévessze.

Idehaza egyre többen panaszkodnak a fiatalabb írógenerációból, hogy nincs hol megjelenni, a bejutás azon múlik, ki kit ismer. Bárki, aki ezt még tagadja, az vagy vak, vagy valamiért nem áll érdekében igazat mondani. Végignéztem a nem túl hosszú publikációs listámat, hogy igazán melyeknél volt olyan, hogy senkit, de senkit nem ismertem a kiadónál. Hát, nem sok. Akinek ma Magyarországon e szűk zsánerben - nem POD-os! – regénye/novellája jelenik meg, az vagy régi motoros, aki legalább tíz, tizenöt éve publikál rendszeresen (regényeket is), vagy ismer valakit a kiadónál. Vagy egyszerűen olyan iszonyú szerencséje van, ami felér egy tízévente egyszer bekövetkező csodával. (Emiatt nagy az ellentmondás, hogy a szerkesztők arra panaszkodnak, nincs mivel feltölteni a kiadványokat, ezért kénytelenek elfogadni közepeseket, vagy az alattiakat is. Az volna az egészséges helyzet, ha még a jelenleginél is kevesebb lehetőség volna, de az az egy szigorúan a minőséget képviselné, és nem ismeretségi alapon szelektálna).

Van szerző, akit kiakaszt a kuncsorgás, és nekem sem tetszik, hogy jobbára nem számít a minőség, csak az ismeretség, és persze soha senki nem ismeri el, hogy virtuális bálákban állnak a jobbnál jobb, ámde ismeretlen szerzők kéziratai a kiadóknál, mégsem közülük választanak. Ennek nagyon durva pénzügyi okai is vannak, és az e-book sem biztos, hogy javít a helyzeten. Elsőkönyves (nem kezdő!) szerző kéziratát nem éri meg kiadni, mert biztosan nem térül meg, ez pedig óvatosságra készteti a tönk szélén álló kiadókat. Marketing, mint olyan, a szűk zsánerben jobbára nincs (miből telne rá), és ha még elrettentő kritika is születik az adott műről, még nehezebb lesz eladni. (Igaz, ennek hatása nem bizonyítható, de ha valamit 3-400 pld-ban adnak el, és egy lehúzó vélemény miatt további 100 potenciális vásárló inkább másra költi a pénzét, már elég nagy negatív hatásként értékelhető).
Álszent dolog a közepes-középszar regényeket és antológiákat foggal-körömmel védeni, húzónevek ellenére is, miközben mindenki tudja (a szerkesztő a legjobban), hogy ki kellett volna szórni, még egy szerkesztési körre visszaadni. De mivel haver, meg munkával jár… - a kör bezárul.

Hogyan lehet ebből kitörni?

Egyéni döntés, hogy valaki egyik napról a másikra rákényszerül/rákényszeríti magát arra, hogy a külföldiekhez mérje magát, és elkezdje kidobálni, újraírni a meglévő írásait, vagy valami teljesen mást írni, de sosem az első szembejövő sablonos ötletet. Tényleg elgondolkodtató, fejlődni vágyó íróként végső soron ki jár jobban? Az, aki félreállítva érzi magát, akinek állandóan visszadobják a kéziratait gazdasági válságra és más dolgokra hivatkozva, vagy aki bármit ír, megjelenik (sokszor vállalhatatlan kiadványokban).

Arra ugyan hiába várunk, hogy bárki is beismerje hibáit, akár íróként, akár szerkesztőként, és vannak pénzügyi és pusztán emberi okok is, amelyek miatt nem valószínű a változtatás. Sokaknak megfelel az a langymeleg állapot, ami most van – még csak kárhoztatni is nehéz őket, mert a profi kiadókat kivéve ingyen, lelkesedésből dolgoznak, és nincs energiájuk valóságos írói műhelyt fenntartani. Megtanítani írni az aspiránsokat? Lehetetlen. Még a fizetett „profi” kollégák sem teszik meg. Akkor miért tegyem én, nem igaz?
Csakhogy hosszútávon a zsánernek nagy károkat okoz a téves szelekció és az elégtelen szerkesztői szigorúság; a valódi tehetséggondozás helyetti klikkesedés; a kritika hiánya és a kritika fogadásának képtelensége. A csoportszemlélet a mi-ők vonalán, az ellenségkép keresés, az egyén szintjén jelentkező súlyos önértékelési problémák (nem csak az eltúlzott fontoskodás, túlértékelt írói kvalitások, de a „nekem úgysem sikerülhet”, vagy a „várom, hogy felfedezzenek” állapot is ugyanúgy csapda).

Vannak persze pozitív folyamatok, ilyen az SFmag létrejötte, ilyen lehet az SFportal e-bookos kezdeményezése, vagy hogy legyen egy nap e-bookos SF díj, pozitív lehet a Karcolat e-antológiája, sőt, azt mondom, idővel talán a KIMTE-díj is. Mindnek van árnyoldala: az SFmag csak egy újabb klikké válik, vagy a kezdeményezés kinövi magát? Megveszik-e az SFportal e-bookjait? Milyen szempontok szerint kerülnek be oda szerzők (lásd ki kit ismer téma)? Milyen lesz az e-bookos díj, objektivitásra törekvő, vagy egy adott belterjes közeg átlátszó marketingfogása lesz csupán? A Karcolat e-antológiájáról: komolyan hardverkulcsos védelem kell egy ilyen kiadványhoz, amiben amatőr írók művei szerepelnek? (Itt most visszautalok a poszt elejére a neten ingyen összeszedhető külföldi minőségi novellákra...). A KIMTE-díj renoméja pedig ott fog eldőlni, lesznek-e nevezhető fantasy történetek, és ha igen, neveznek-e a szerzők, pontosabban: neveznek-e azok a szerzők, akikről kimondva-kimondatlanul azért a közönség és a szakma tudja, hogy az átlagnál jobbak. (Éppen ezért nem a szabályzatot felállítani lesz nehéz, hanem azt kommunikálni minden érintett felé, hogy megéri majd pályázni erre az új díjra). Egyszóval, ha megkapargatjuk a felszínt, kényes kérdések kerülnek napvilágra, amiket jó lenne valahogy megoldani. Mert ha nem sikerül, a kezdeményezések befulladnak/saját világukban élnek majd, a leendő díjak pedig éppen úgy a viták kereszttüzében végzik, mint rosszabb években a Zsoldos.

A szerkesztők és a kritikusok mindig is a névtelenség homályába vesztek (kevés kivételtől eltekintve), így lesz ez velünk is. A fennmaradásra az alkotóknak van nagyobb esélye, hiszen ők hozzák létre a művet. Ezt kellene észben tartania a mostani SF-F íróknak. Nem csak azoknak, akik jól írnak, de valamiért nem tudnak megjelenni, hanem a manapság a honlapokat és a piacot elárasztó, egymást körbedicsérgető, a jelen helyzettel megelégedett közepeseknek is.
Ha megelégszünk a középszerűséggel, ha megelégszünk a mostani állapotokkal (vö. írónak tekintik magukat, holott nem gondolkodnak íróként), ha megelégszünk a rövidtávú, felejthető és vállalhatatlan megjelenésekkel, mind a süllyesztőben végezzük.

84 megjegyzés:

Hanna írta...

Igazából nem tudom, hány középszerű írásokat leadó író tudja és ismeri el, hogy amit az asztalra letesz, az RUMIR (ez marhára vicces kifejezés, innen: http://spiralgalaxyreviews.blogspot.com/2009/07/rumir.html), vagyis rutinos, nem eredeti, mérsékelten érdekes, de olvasható.
Nekiszegezve a SF íróknak a kérdést, mely munkáikat vonnák vissza a megjelenésből, és azt találnánk, hogy saját művet jóval kevesebbet jelölnének meg, ellenben a pályatársakét...!
:)

Hanna írta...

- és

Küry írta...

Gondolatébresztő írás:)

adeptus írta...

A cikksorozat hatására a maradék írhatnékom is elment. Azért nem bánnám, ha majd visszajönne.

szs írta...

Adeptus: olvasd el visszafelé. :)

Attila írta...

Lehet, hogy a szerzőknek nem csak szerkesztőre, de valami kellően rámenős menedzserre (ami akár szervezet is lehet) is szüksége lenne, aki kitiporja nekik a megjelenést?

Névtelen írta...

Galaktikában az jelenik meg, aki társadalmilag ismert. Régi írókövület, vagy Zsoldost-nyert vagy más módon ismeri már a pocsolya.

Cherubionnál az, aki jóban van Eve Rigellel vagy behaverkodta magát a belső körbe.

Új galaxisnál, aki pályázik. Csak az a baj, hogy a jobbaknak übergáz oda pályázni, mert amatőr kiadvány.

Jud írta...

Hanna: ez a RUMIR jó. :D
Azt hiszem, a hangsúly a rutinon van, az okozza a szóösszetétel többi részét.
Mivel a megjelenésekért szinte mindenki kapadozik, a visszavonás már csak ezért sem jellemző.

Mindenkinek kell a papír alapú megjelenés, legyenek bármilyen jelentéktelenek (bár a zsáneren belül semmi sem az, még az utolsó AACS számok sem, hiszen a díjra idén jelölhetők, és több mint 100 novella érkezett pl. a manipulálható ember témára).

A kérdés az, ha valaki nem RUMIR-t ír, hanem eredetit, frisset, érdekeset és még olvashatót is, hogy fogadja a közönség? Felismeri, hogy most valami mást olvasott? Vagy erre is azok lesznek érzékenyek, akik eleve magasabbra teszik a lécet?

Miklós, köszi!

Adeptus, ez nem állt szándékomban, sőt, szeretném, hogy akinek inge, vegye magára, tegye magasabbra a saját képzeletbeli elvárásait, és írjon, egyre jobbakat. Ha bárkit el akarnék kedvetleníteni, eltántorítani az SF-F írástól, akkor az eladott példányszámokkal dobálóznék. :D

Attila: a legjobb egy olyan menedzser lenne, aki nem csak a megjelenést, de a jó írásokat is kitiporja belőlü(n)k.

Névtelen: jobb szeretem, ha valaki legalább álnickkel vállalja, amit gondol, függetlenül annak igazságtartalmától. (Ha már moderációt nem vezettem be a blogon, és mindenki megoszthatja, amit gondol).

Az ÚG-val kapcsolatban: kik számítanak jobbaknak? Hiszen éppen az a gond, hogy akiket jobbaknak tekintünk, azok is megmaradnak a könnyen elérhető közepesnél. Én azt remélem, az ÚG - köszönhetően a koncepcióváltásnak - nem lesz "űbergáz". Lesz 18. szám, ami végre maga mögött hagyja a tematika és a felvállaltan kezdők megjelentetésének kényszerét.

sezlony írta...

Elég sokszor amolyan negatív módon jön elő a kiadói-szakmai ismertség kérdése. Nyilván van olyan is, aki csak a kapcsolatok révén, az írásminőségtől függetlenül kerül be egy kiadóhoz, de azt nem tudom önmagában negatívumként értékelni, hogy egy kezdő szerzőnek kapcsolatokat kell kiépítenie a kiadókkal-szerkesztőkkel, ha előre akar jutni. Kicsi ez a piac, céhszerűen működnek a kiadók stb., sajnos ez van. Ha valakiben van elhivatottság és kitartás, akkor nosza, kerüljön ismertségbe a kiadókkal-szerkesztőkkel, hogy legalább arcot tudjon kapcsolni az illető a virtuális kéziratbálában kallódó íráshoz. Nem is olyan nehéz ez, vannak találkozók, sörözések, még csak az sem igaz, hogy nem lehet a közelükbe jutni.
És aki pedig ezen felül tehetséges is, azt a közönség is elismeri, a kiadók is újra keresni fogják. És ha ár legalább novellákkal bevezette magát az ember egy kiadóhoz, akkor regénypublikációra is több az esély.
Azzal viszont nem lehet mit kezdeni, aki csak várja a Nagy Elismerést, és azon busong, hogy milyen igazságtalan ez. Lehet, hogy elvekben az, de ilyen a helyzet. Kell önmenedzselés is.

Krystohans írta...

Végigolvasva a cikket a következők a gyors véleményeim:
- Az ismeretség alapú megjelenés igaz, az oka a bizalmi alap, ami a kevés idő, pénz és vásárló-olvasó mellett a minden mennyiségen túlmutató szemét minőségű firkálmányok miatt kell. Kincset ér egy olyan ismerős, akiről tudom, hogy tud írni, és vagyunk annyira jóban, hogy nem tesz alám egy kiadhatatlan szarral. Ezért elnézem neki a középszerűt, ha a kiadvány elbírja (és sajnos általában elbírja). Még rosszabb az olvasói ismertség, mert ott már a gyenge is elmegy, ha a szerkesztő tudja jól, hogy a kiadvány pont az adott név feltüntetése miatt fog fogyni a polcokról. Mindenki átverése ez, csakis a pénzügyi - rövidtávú - kényszer szoríthatja rá a szerkesztőt.
- A szűrés és a kritikai szigor szintekre tagolódik. A nagyon gyengék és fejlődésképtelenek kihullanak az első szinten, aztán szépen sorra a továbbiak. Nem mindenki jelenhet már meg a kontrollált fórumokon, talán valamivel szigorúbb a nyomtatott megjelenések periodika formátuma és az időszaki kiadványok specifikusabbjai, míg a könyv formátum - a kvázi, vagy konkrét magánkiadások kivételével - vagy a fentebb említett ismeretségi hátteret, vagy az alsóbb szűrőkön való átjutást követeli meg előzményként. Sajnos, ahol ezek az előfeltételek nem követelmények, ott a szerkesztő tényleg erején felüli elvégzendő munkát kaphat nyakába a válogatatlanul bezúduló zsengékből. Tehát ezt a szűrőpiramist kéne ratifikálni ott, ahol igény volna a színvonalra. Ez ma már egy bizonyos körön belül pompásan működik, szépen hierarchizálja a benne foglaltatott blogokat, fórumokat, honlapokat, ebbe a körbe bekerülni már ugyanúgy feladat, mint a net előtti korban az írókörökbe.
- Ami megakasztja a határainknál a tehetséggondozást, az a kiadók korlátoltsága: nem tudok olyan magyar kezdeményezésről, ahol a tehetséges magyar írok legjobb műveit fordítanák, és futtatnák külföldi pályázatokon, neveznék világviszonylatban elismert díjakra. Az egyéni példák azt mutatják, hogyha a szegény író megtanul azon a szinten angolul, amivel adaptálni tudja az írásait, akkor már kérdésessé válik, hogy akar-e "magyar híres író" lenni, vagy hagyja szerény tíz-hússzoros gázsiért beszippantani magát egy külföldi munkahelyre?
Amíg nincs angol nyelvű megjelenési lehetőség, nagyon kevés "főállású" írót fog eltartani a magyar vásárlóerő. Ebben talán szintén előre mutató lépés az e-könyves megjelenés. A rendkívül lecsökkent kiadási költségek értelmezhetővé teszik a külföldi, tehetséges fordítók foglalkoztatásának lehetőségét. Ehhez viszont valódi értékek, versenyeztetésre érdemes, felkészült írók, briliáns sztorik kellenek, tehát szigorú, fejlesztő eszközeiket nem sajnáló szerkesztők.

Hanna írta...

Szerintem a külföldi megjelenés a második lépés, az első az, hogy idehaza vállalható és kiemelkedő műveket tegyen az asztalra az író. Ezek nélkül odakint sem fog tudni érvényesülni, sőt, ott még nagyobb a szelekciós nyomás.
Azt viszont hiába várjuk, hogy majd a kiadók fordíttatják le a jobb szerzők munkáit - nincs rá pénz és a kiadónak sem érdeke, hogy egy másik - külföldi - kiadóval tegyen jót. Azok az írók tudnak odakint érvényesülni, akik vagy bírják az angol nyelvet, vagy van olyan ismerősük, aki hajlandó lefordítani a műveiket angolra (elsősorban ezen a nyelven fogadnak a szerkesztők).
A kinti magas gázsit egyébként el kell felejteni, regényért sem kapnak átlagban sokkal többet, mint itthon, nem szabad csak a legnagyobbak zsebét nézni. Novellákért pedig a semmi-50 dollár között mozognak az árak.

Attila írta...

"Azzal viszont nem lehet mit kezdeni, aki csak várja a Nagy Elismerést, és azon busong, hogy milyen igazságtalan ez. Lehet, hogy elvekben az, de ilyen a helyzet. Kell önmenedzselés is."

Erről van szó.

sezlony írta...

Névtelen: "Galaktikában az jelenik meg, aki társadalmilag ismert. Régi írókövület, vagy Zsoldost-nyert vagy más módon ismeri már a pocsolya."

A Zsoldos-díjnak szinte semmi marketingereje nincs, legalábbis úgy tudom, nem nyomja meg az eladásokat még annál a regénynél sem, amelyik elnyerte... A dolog ez esetben fordítva működik: azok az írók nyernek többnyire Zsoldost, akik már amúgy is publikálnak a Galaktikánál (vagy ott is). A kiadó azért tolja a díjat, hátha idővel mégiscsak kialakul valami marketingereje, és az visszahat majd rá.

A kövületekben igazad van, de azért nem egy olyan eset volt, amikor kiderült, hogy bár az ismert névtől remélték a megbízható fogyást, végül elég gyengén muzsikált a könyv.

Szóval a kiadók és a szerkesztők is tudják, hogy az ismertség nem feltétlenül elég minőség nélkül, a pénzügyi csapdahelyzet mégis felülírja ezeket a megfontolásokat, és ha egymás mellett áll egy ismeretlen szerző jó írása, meg egy ismert langyosvize, újra az utóbbi felé nyúlnak, mert még mindig kisebb a kockázata.

Chelloveck írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Chelloveck írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Chelloveck írta...

Az önmenedzseléssel-kapcsolatépítéssel kapcsolatban szerettem volna írni, de sezlony megelőzött; még annyit hadd tegyek hozzá, hogy nem is kell KERESNI ezt a fajta ismeretséget. Aki komolyan veszi a tudományos fantasztikummal való foglalkozást, és a vagdalkozáson kívül hajlandó tenni is valamit, annak ez a bizonyos ismeretség, nevezhetjük haverságnak vagy barátságnak is, jön magától.

Krystohans írta...

Eleve nem arra gondolok, hogy az angolul megtanuló írócska külföldön sztárgázsis írócsillaggá lesz, hanem, ha elkezd külföldre tapogatózni, hamar rátalálhat olyan programozói, telefontársasági, autóügynöki, webfejlesztői, pcjáték-történetírói, vagy akár bébiszitteri állásra, hogy eszébe sem jut onnantól az írást sokadlagos hobbinál komolyabban venni. Nem egy rendkívül kreatív, tanult elme számára egyetlen megoldás hát az irodalmi műveinek piacképessé tétele, hanem a kiadóé. A kiadó ugyanis nem fog bébiszitterként megélni Londonban, amikor épp nincs elég vásárlója.
Márpedig elég csak ránézni az Amazon publikációira, hogy konkrét példákat találjunk: Lengel, román, cseh írók e-könyves kiadásai röppennek ezerpéldányos eladások fölé, amint megjelennek angolul. A svéd Tetovált lány a sikersztori, a maga egymillió fölötti eladásával, több nyelven.
Ha az átlag Amazonos író csak egy dolcsit kap minden eladott e-könyve után, máris messze felül van a magyar, nyomtatásban realizált viszonylatokon.
Nincs rá pénz a kiadóknál? Papírra nyomtatni, évekig tárolni, terjesztőkkel perlekedni van pénz?
Licenszt vásárolni megéri, de licenszelhetőt alkotni nem?

Jud írta...

Sezlony, Attila, Chelloveck: az önmendezseléssel kapcsolatban asszem a III. részben írtam, hogy sem magunk képességeinek túlértékelése nem jó, sem az, ha valaki arra vár, hogy a sült galamb a szájába repüljön.

Konkrét számadatok nem állnak rendelkezésemre, de szerintem a díjnak van marketing értéke. Zsoldos neve manapság még mindig hívó szó azoknak, akik a '80-as években kezdtek tiniként, fiatal felnőttként sci-fit olvasni, majd a '90-es évek rémes kiadványai láttán eltávolodtak az irányzattól. (Személyesen találkoztam ilyennel, szóval én nem írnám le a díj jelentőségét). Sőt, ha a kiadók nem így látnák, akkor nem billent volna az utóbbi években a hazai SF-F kiadás látványosan a sci-fi oldalára.
A díjra jelölt műveket, főleg az sfblogs kezdeti, felfutó időszakában rengeteg olvasó véleményezte, és a látogatottabb honlapokon is legalább a jelöltek listája, aztán a zsűri véleménye is felkerült. Ez pedig legalább tíz alkalommal több, hogy egy ismeretlen szerző neve megjelenjen fontosabb honlapokon, mintha nem jelöltette volna magát - bármilyen okból. (Azaz, a jelöltség ingyen reklám).

A megjelenési lehetőségek beszűkülése és elvtelen szelekciója részemről saját tapasztalat, volt olyan időszak, hogy a megjelenés egyetlen módja a pályázatokon indulás volt, ami vagy működött, vagy nem. (Egy idő után meg már unalmas tematizált novellákat írni, ahelyett, hogy azt írnám, amit igazán akarok). Az ismeretség ugyanis negatív irányban is hat, sőt, jóformán megöli az SF közbeszédet, mert a többség (akinek még van veszteni valója) inkább hallgat bizonyos dolgokról, csak hogy ne sértsen meg senkit valamely magazinnál (mert akkor aztán lőttek a megjelenési lehetőségnek).

Mindez részben késztetett arra, hogy mi lenne, ha másutt próbálkoznék? Aki külföldön akar publikálni, és elolvas néhány novellát az ingyenes, ismert e-magazinoknál, gyorsan szembesülhet az elvárásokkal. ÉG ÉS FÖLD!
Aki külföldön bármit akar kezdeni, annak nem az itteni megjelenésekhez kell magát mérni, hanem az angol-amerikai elvárásokhoz. A váltás brutális és nem megy egyik napról a másikra.

És mindez még hol van attól, hogy valaki az írásból akar megélni! Ahhoz hatalmas szerencse kell, és valószínűleg nem ebben az országban kell hozzá élni.

"ha elkezd külföldre tapogatózni, hamar rátalálhat olyan programozói, telefontársasági, autóügynöki, webfejlesztői, pcjáték-történetírói, vagy akár bébiszitteri állásra, hogy eszébe sem jut onnantól az írást sokadlagos hobbinál komolyabban venni."

Krystohans, aki ezért abbahagyja az írást, az abbahagyná itthon is. :)

onsai írta...

Sezlony, nekem úgy tűnt, a Galaktikánál nincs energia ismeretlenek írását elolvasni, nemhogy regényt, de novellát se igen.

sezlony írta...

Chelloveck: Jaja.

Jud: "Ez pedig legalább tíz alkalommal több, hogy egy ismeretlen szerző neve megjelenjen fontosabb honlapokon, mintha nem jelöltette volna magát - bármilyen okból. (Azaz, a jelöltség ingyen reklám)."

Ez oké, de itt Névtelen részéről a Galaktikában publikáló, már Zsoldos-díjas szerzőkről esett szó, én csak erre reagáltam.

Negatív ismertség? Nézd meg, balfrász hány tyúkszemre lépett már rá, és még mindig megjelenik a Galaktikában :) Szóval példa mindenre és az ellenkezőjére is van.

Krystohans: "Eleve nem arra gondolok, hogy az angolul megtanuló írócska külföldön sztárgázsis írócsillaggá lesz, hanem, ha elkezd külföldre tapogatózni, hamar rátalálhat olyan (...) állásra, hogy eszébe sem jut onnantól az írást sokadlagos hobbinál komolyabban venni."

Mivel az írás elhivatottság és önkifejezés, a siker akarása független az állás meglététől. Azaz nem feltétlenül azért szeretne valaki külföldre jutni, mert ebből akar megélni (illetve csak a nagyon naivak hiszik, hogy egyikből rögvest jön a másik), hanem mert szeretne minél többekhez eljutni, illetve más mezőnyben is megmérettetni.

sezlony írta...

onsai: igen, ezt írtam én is a harmadik rész kommentjei közt. És nem tudom, hogy lehet azon változtatni, ha a bevételből nem jön ki plusz egy szerkesztő megfizetésére, aki csak az ismeretlen szerzők beküldött kéziratai között válogatna. Pedig biztos vannak ott is gyöngyszemek.

Viszont Neked már jelent meg írásod a Galakikában, van ismertséged is a kiadónál. Ennek ellenére sem könnyebb egy új írást publikálnod náluk?

Krystohans írta...

Sajnos sokáig vehetném sorra azokat a neveket, akik igen komoly alkotói voltak a honi fantasy és sci-fi műfajának, és ma már csak elvétve találkozhatunk újabb irományukkal. Sokadlagos hobbijukká lett a pénzkereső melójuk mellett, ami gyakorta külföldre is szólította őket. Családossá lett az első, lelkes nemzedék, és nem azt hagyták örökül, hogy ezt csak komolyan, felelősen lehet. Zsoldosék Aczél-szigora meg már sehol sincs.

onsai írta...

Tegyük fel, WannaBélánk kezdő író és még tehetséges is.
Ha jól értem, első szint az írástechnikai alapok, gyakorlás, kapcsolatteremtés (csendben megjegyzem, ha vidéki, már itt elbukott).
Tegyük fel, jól veszi az akadályokat. Többé-kevésbé rendszeresen publikáló író lesz. Rásütik, hogy tehetséges.

És hogyan tovább? Itt ugyanis megreked a fejlődés. A kiadványokba már "csont nélkül" bekerül, de pont ezért vissza is süllyed középszerűségbe. Nincs rendes szerkesztés.

Elküldi az íróbarátoknak a novellát, regényt, csakhogy azok a barátok hasonszőrűek, mint ő. Jó eséllyel azonos nemű, korú, érdeklődési körű egy-két ember. Egy pontig tudnak segíteni, de aztán nem, csak az a homályos megjegyzés marad, hogy hát itt valami nem jó, de a másik se tudja, mi.
És akkor? Hogyan tovább?

Elég sokat sírunk a középszerű ZSP mezőnyről. Szerkesztés nélkül örülhetünk, hogy önerőből eddig eljutnak az írók.

szlony írta...

megfizetése

onsai írta...

Sezlony, nem magamról beszélek. Próbáltam már beajánlani jó novellát, másét, és nem megy.

sezlony írta...

onsai: nem feltétlenül bukik el már attól, hogy vidéki. Egykor volt irodalmi alakok többet is tettek annak idején, hogy publikálhassanak, mint hogy vonatra kellett szállniuk. Ez szerintem csak elhivatottság kérdése.

Ez olyan "tetszik, nem tetszik, de ez van" kérdés, mint a szerkesztés hiány. Én is sokat bosszankodom rajta, de csak azt tehetem, hogy megpróbálok magam a szerkesztő lenni, és megválogatni, mit adok i a kezem közül. (Nem egyszer belesodródtam már így is abba, hogy felkérésre, határidő miatt olyat küldtem el, amit nem lett volna szabad.)

A fejlődésre meg egyet tehetek_ olvasom azt, ami sikeres és jó, és megpróbálok tanulni belőle.

Néha úgy érzem, hajlamosak az emberek légvárakat építeni és leragadni annál, hogyan is kellene lenniük a dolgoknak egy ideális világban. Nem abban élünk.
(Mielőtt kielemeznéd:), ez nem cinizmus, csak igyekszem reális lenni.)

sezlony írta...

onsai: mi lenne, ha többen próbálkoznánk az ajánlással?

Krystohans írta...

Onsai: Elég korlátolt elgondolás az, hogy akit megjelentetnek, az már csak az írótársak szintjén ragadhat.
Más művészeteknél semmi kivetnivaló sincs abban, ha egy bizonyos szint után a tanítvány továbblép a tanítójától. A cikkben is volt róla szó, hogy a szülők és a haverok, meg az ügyeletes irodalomtanár után jön a szerkesztő. De van ennek egyetemi szintje is, irodalmárok, komoly irodalmi főszerkesztői, neves, elismert írók, és akár külföldi megmérettetések, kurzusok, tanulmányutak is.
Persze, ha valaki nem meri felemelni a fejét, vagy mindig csak hátra néz, hogy annak örüljön, kiket hagyott már el, annak nehéz meglátni, hová lehet még feljebb jutnia.

onsai írta...

Sezlony, igen, ez lehet megoldás.

onsai írta...

Krystohans, mit mondjak? Én ezt látom.
A bölcsészek aranyosak, jártam két szemesztert Sárdi scifi kurzusára. Én 20 percben kielemeztem egy regényt, az egyik srác másfél órában egy novellát, de úgy, hogy nem mondott az égvilágon semmit. Eddig nem találkoztam olyannal, aki használható tanácsot adott volna.
A külföldi tanulmányutak sokaknál nem megoldás.
A szépirodalmi szerkesztők másképp gondolkodnak, ami náluk érték, sci-fiben nem az és viszont (lásd szigethy: Isten szeme)

acélpatkány írta...

Egy nagy bajom van az ilyen eszmecserékkel: a hozzászólók nagy része maga is kacérkodik írással.
Anno Csupor Bélánk mondta, hogy túl sokan írnak. Chello is ezen a véleményen van, és én is.
A most írkálgatással foglalkozók legalább felének (amatőröknek, befutottaknak stb. egyaránt a halmaz részei) abba kellene hagynia az írást.
Mert ami nem megy azt nem kell erőltetni.
Persze, mindenkiben benne lehet a "jaj, ilyet én is tudok" lelkesedése. Bennem is volt, saját példámmal tudom alátámasztani, de én - és ebben semmi önfény nincs - rájöttem, hogy amihez nem értek abba kár energiát fektetni.
Csak erre sokan nem jönnek rá. Nem tudnak túllátni a saját korlátjaikon, és ez az ilyen beszélgetéseknél is előkerül (kinek inge vegye magára, kinek nem, ne).

Attila írta...

"Elég korlátolt elgondolás az, hogy akit megjelentetnek, az már csak az írótársak szintjén ragadhat."

Mégis, ha megnézed a hazai mocsarat, sajnos ez egy jellemző tünet...

Hanna írta...

A külföldi vonalhoz: Krystohans, azt előttem is leírták, aki abbahagyja az írást, mert külföldön talál más, jobb állást, az itthon is abbahagyná, ha megdobnák egy jól fizető állással - nem a pénz és nem is a lakóhely számít ilyenkor, ezért ezt nem igazán tekintem reális problémának. Egyébként meg ha valaki végre talál egy jó állást, nem sajnálom tőle akkor sem, ha ez egyúttal azt jelenti, hogy ritkábban vagy egyáltalán nem ír. ;)
A kiadóknak viszont azért nem érdeke lefordíttatni a szerzők írásait, mert a jogok nem náluk vannak (de te is láttál már szerződést, tudnod kéne). A kiadói szerződés időre szól, meghatározott felhasználási körre, és abba többnyire nem tartozik bele, hogy a szerző külföldi megjelenései fölött is hatalmat szerezzen. Ha egy szerző egy külföldi kiadóval szerződik, az abból befolyó pénz az övé. Az első, magyar kiadónak semmi, de semmi köze hozzá. (Ha irodalmi ügynökként akar fellépni, ahhoz meg külön ügynöki szerződést kell kötni.) Sőt. Miután a szerződés lejárt, a szerző idehaza is eladhatja a felhasználási jogokat újabb X évre egy _másik_ magyar kiadónak, és akkor sem nyúlhat bele a zsebébe az eredeti kiadó. Így megy ez.
Így aztán, aki külföldön akar megjelenni, az legyen szépen a maga szerencséjének kovácsa. Ha megfelelő az alapanyag, talán sikerül is neki.

Bea, a beragadásról: igaz, hogy egy szinten túl már nem tudnak segíteni a pályatársak, viszont egy bizonyos szinten túl az is igaz, hogy illik tudni az írónak önmagától is fejlődni. Ha nem alakul ki magában a kritikus érzék, akkor soha nem lesz képes megugrani a magas lécet. Szerintem a kollégák véleménye fontos, de nem szabad tőlük várni a fejlődést és a megváltást. A legtöbbet az ember a saját írásai és a jó művek vizsgálata útján tanulhatja, a könyvtár pedig még a más írókkal kapcsolatot nem tartó szerzők számára is elérhető. A fejlődésnek tehát akadálya max. magában a szerzőben lehet.
A megjelenés az más tészta, de azt nem hiszem, hogy teljesen lehetetlen volna egy jó kézirattal megjelenni - legfeljebb nem azoknál a kiadóknál, nem úgy és nem kompromisszumok nélkül (ami nem teszi igazolhatóvá az egyenlőtlen elbírálást, csak azt jelenti, hogy nincs leküzdhetetlen akadály). Hogy a megjelenés viszont megtérül-e... hát az megint más kérdés... :(

Jud írta...

Sezlony: az én tapasztalatom szerint ez inkább attól függ, kinek és mikor léptél a tyúkszemére, nem az, hogy milyen sokszor mennyi emberére. :D
Az más kérdés, hogy ez az olvasókra esetleg hogyan hat (legalábbis azokra, akik on-line is követik a vonatkozó fórumokat).

Krystohans: igen, vannak szerencselovagok is, meg egyszeri ponyvaírók, de mint ahogy a zsáner maga, az írók ugyanúgy színesek. Vannak, akik a mai napig alkotnak a "régi nagy öregek" közül, mert lételemük. És van arra is példa, hogy már nem SF-F-t írnak. Ráadásul más dolog több, nagy hatású regény után "kiégni", abbahagyni, mint két-három gyengécske novella után feladni a "karriert".

"A fejlődésre meg egyet tehetek_ olvasom azt, ami sikeres és jó, és megpróbálok tanulni belőle."

Sezlony, és ha külföldit olvasol, és azt dicséred, erre kapod meg, hogy mi ez az anglomán majmolás. :D:D
Pedig tényleg így van, King legnagyszerűbb tanácsa a kezdő íróknak az volt, hogy olvasson sokat. Ahhoz azonban, hogy valaki "értő szemmel" olvasson, érdemes megnézni az írástechnikai anyagokat.

"Elég korlátolt elgondolás az, hogy akit megjelentetnek, az már csak az írótársak szintjén ragadhat."

Krysto, ez nem korlátoltság, ez a realitás. A saját bőrömön is tapasztalom. Amikor valaki kezd túlhaladni egy szinten, akkor jönnek olyan vélemények, hogy már nem tudnak mit mondani. De addig korrektúrafunkcióban megkapom, hogy ez most miért rossz.

A tanulmányutak, kurzusok: remélem, nem arra az íróakadémiára gondolsz. :D:D
Az efféle kurzus egyébként pénzkérdés; írást az egyetemen nem tanítanak, azaz nincs diplomás író. Ez mindig is egy nagy önképző kör volt. Ráaádsul, aki a zsánerben akar alkotni, hogyan fordulna valami sword&sorcery, vagy űrháborús novellájával, regényével egy kortárs irodalmi szerkesztőséghez? És mi a garancia arra, hogy ezeknél a magaslatokba helyezett kiadóknál, magazinoknál majd magasabb szintű lesz a szerkesztés, tanácsadás is? Szerintem az égvilágon semmi.

A minél igényesebb szerkesztést, szellemi energiákat és kritikai elemzéseket itt, a zsáneren belül kell életre hívni.

Acélpatkány: volt, akit eltántorított az első néhány durva véresen visszakapott kézirat, de volt, aki csak annál nagyobb meggyőződéssel írta a rosszat. Ezt nem lehet számon kérni a szerzőkön, mert belső lelki folyamat kérdése. És attól is függ, ki miért ír (de onsai nyilván többet tudna mondani az írás terápiás okairól).

sezlony írta...

acélpatkány: csak az a baj, hogy mindenki azt gondolja, a másiknak kellene abbahagynia :)
Én is.
Ha lenne kemény szerkesztői szűrés, akkor a maga pozíciója mindenki számára világos lehetne: ha nem jutok be a Szupercsúcs SF Harsonába, akkor kár csinálnom. Vagy folytatom (mert szeretem), de megelégszem a Futottak Még Közlönnyel, amiről persze az olvasók is tudják, hogy futott még.

Kérdés, hogy mekkora piac kellene ahhoz, hogy az előbbit ne csak az a 40-50 ember vegye, akik mindig vitázunk az ilyen posztok alatt?

Jud írta...

"Kérdés, hogy mekkora piac kellene ahhoz, hogy az előbbit ne csak az a 40-50 ember vegye, akik mindig vitázunk az ilyen posztok alatt?"

sezlony, néha az az érzésem, a könyvek esetén van egy lélektani összeghatár, ami felett már nem szívesen vesznek könyvet, vagy ha igen, az legyen keményfedeles féltégla, és ajándékba kapják/veszik.
Az olvasói igényszint emelkedésében én azért bízom, hiszen egyre többen olvasnak angolul, és ingyen hozzáférnek a jobbnál jobb írásokhoz. Remélem, mielőbb olvasható lesz (jövő hét?) Küry Miklós remek cikke az SFmagon - igen, ez itt a reklám helye - az egyes külföldi SF-F magazinokról, hol érdemes böngészni.

acélpatkány írta...

Jud: ezt értem.

Viszont a tény tény marad: túl sokan írnak.

Hanna írta...

Acélpatkány: Pont azt írtam az első hozzászólásban, hogy mindenki a máséra mondaná, hogy gyenge írás - ugyanígy van ez a saját írói kvalitások felmérésével is... :)

acélpatkány írta...

Egyébként milyen írókurzusról van szó? Erről nem hallottam.

sezlony: teljesen egyet értek, kellene egy objektívnek tekinthető mérce (aka. szerkesztő) amihez mérni lehetne.

Hogy mekkora piac kellene? Jó kérdés. Anno hány ezer példányban keltek el sci-fik, az átkosban? Ha most is annyi kelne el, többen mondanának véleményt róluk a neten? A piac ugyanakkora volt akkor is, csak mások voltak a körülmények.
De egyébként fogalmam sincs. És amikor azt mondtam, hogy "írók eszmecserélnek mindig" nem feltétlenül erre a bejegyzésre céloztam :)

adeptus írta...

Sosem fogom megérteni, milyen alapon lehetne megtiltani gyenge vagy közepes íróknak az alkotást. Nem kell őket megjelentetni, ez a lényeg.

És ha egy csomó gyengébb író abbahagyná az írást, biztosan jók kerülnének a helyükre?

Akinek örömet okoz, írjon. Elolvasni senkinek sem kötelező.

sezlony írta...

Jud: "Amikor valaki kezd túlhaladni egy szinten, akkor jönnek olyan vélemények, hogy már nem tudnak mit mondani. De addig korrektúrafunkcióban megkapom, hogy ez most miért rossz."
De most komolyan, azt várod, hogy valaki lépésről lépésre megmondja, hogyan kell jó művet írnod? Ha nem tudod feltenni magad elé a lécet, na akkor nem tudsz tovább fejlődni.

"és ha külföldit olvasol, és azt dicséred, erre kapod meg, hogy mi ez az anglomán majmolás. :D:D"

Á, már meguntam, hogy megpróbáljam megértetni velük, hogy ez a dolog nem igazán fekete-fehér. Ha nekik így jó, folytassák így.

acélpatkány: "Anno hány ezer példányban keltek el sci-fik, az átkosban? Ha most is annyi kelne el, többen mondanának véleményt róluk a neten? A piac ugyanakkora volt akkor is, csak mások voltak a körülmények."

Ezt most nem értem. Hiszen akkoriban 60-100 ezres példányszámok voltak! (Jó, a kultúrpolitikának nem számított a remittenda, de ha felezed, akkor is álom ma.)
Ha több az olvasó, akkor arányaiban gondolom több is a visszajelzésre vetemedő fan, meg az ínyencek is, akik eltartják a szuperigényes lapokat.

acélpatkány írta...

Adeptus, bocsánat, helytelenül fogalmaztam.

"Nem kell őket megjelentetni, ez a lényeg."

Ez a lényeg, pontosan.

acélpatkány írta...

sezlony:
"Kérdés, hogy mekkora piac kellene ahhoz, hogy az előbbit ne csak az a 40-50 ember vegye, akik mindig vitázunk az ilyen posztok alatt?"
Erre gondoltam reagálni. De lehet én is valamit félreértettem.

Jud írta...

"De most komolyan, azt várod, hogy valaki lépésről lépésre megmondja, hogyan kell jó művet írnod? Ha nem tudod feltenni magad elé a lécet, na akkor nem tudsz tovább fejlődni."

Dehogy várom, Isten ments! Általánosságban, és ezek szerint félreérthetően fogalmaztam. :)

A régi példányszámokról: viszont negyedekkora kínálat sem volt a zsánerben, nem?

Hanna írta...

Jud: A negyedekkora kínálat nem feltétlen volt baj... :-p
Én speciel a magyar szerzők sci-fi és fantasy műveinek a negyednél is kisebb százalékát bírom elolvasni, nem hogy még élvezni is. Sajnos.

onsai írta...

(Acélpatkány: Íróakadémia: MIA, illetve most az Írószövetség is indított egy képzést)

Jud írta...

Hanna, nem csak a magyar szerzőkre gondolok, de a külföldi könyvekre is. A zsáner merítése kiszélesedett, korábban elvétve voltak vámpíros könyvek, most meg majd' mindenki azt ír. Életműveket adnak ki keményfedeles kötetekben - ekkora mennyiség mellett én lehetetlennek is tartom, hogy egy sci-fi, vagy fantasy, főleg, ha magyar írta, tízezres példányszámig jusson.

Vannak a zsánernek olvasói, szerintem elég sokan, csak az általuk megvett könyvek "megoszlanak".

Andras Kanai írta...

Alapvető hiányosságaink:

a, nincsenek nagy neveink, akiktől tanulhatnánk, se Clarion tanfolyamunk - de ezt át lehet ugrani a neten beszerezhető összes fontos írástechnikai anyaggal, habár valszeg nem pótolja a személyes mentori rendszert

b, nincsenek nagy múltú, rutinos, idővel is rendelkező szerkesztőink. Amikor pl. egy Dozois vagy Stanley Schmidt egy héten kéziratok százait (ezreit?) nézik át, nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy megfogja őket valami

c, olvasni - akik írnak, legyenek szívesek a kliséket, a hatvanas évekbeli témákat, kifejezésmódot, vizualitást és stílust elfelejteni. Ehhez ismerni kell a klasszikusokat és a kortársakat egyaránt. Miért oly természetes ez a mainstreamben, és miért furcsaság ez nálunk? Tényleg Asimov a sci-fi csúcsa? Tényleg Clarke a meghaladhatatlan zseni. Dehogyis.

d, amatőr lét - hosszú távon, csak magyar nyelven írt sci-fiből senki nem fog megélni. Ezért munka után/előtt/közben/helyette írunk (egyik novellámat egy filmforgatáson, egy másikat két meeting között írtam meg, kettőt munka után stb.)
Nehéz így versenyezni azzal, aki egész nap, vagy legalábbis fél napokat ezzel tölthet. Ez egy adottság, el kell fogadni. Személyes véleményem, hogy minél többet foglalkozunk az írással, annál jobb lesz a végeredmény (ez a maxima nem áll a saját regényemre, mert az egy más tészta).
Vigasztaljon viszont az a tudat, hogy a nagy Ámerikában is csak kb. 300 ember él főállású írásból a speculative fiction területén.

Most akkor pesszimista vagyok? Nem, csak reális. Az SFmag kitalálásakor az egyik lényeges szempont volt, hogy legyen fóruma a színvonalas magyar írásoknak - várjuk, hol vannak?

onsai írta...

"Ha nem tudod feltenni magad elé a lécet, na akkor nem tudsz tovább fejlődni."

Értem én, csak más látok, illetve mást tanulok. A pszichóban létezik egy olyan fogalom, hogy "legközelebbi elérhtő fejlődési zóna" Főleg a gyereklélektanban alkalmazzák, és arról szól, hogy önállóan egy határig képes fejlődni valaki, utána a kompetens társsal még egy, feljebb lévő határig, majd van egy plafon, amit, ha megfeszül se lép át.
A kreativitáskutatásban meg vizsgálták azt is, hogy MINDEN kiemelkedő tudós, művész mögött volt egy vagy több mentor, aki véleményezte a munkáját, és azonnali visszacsatolást adott.

sezlony írta...

onsai: Megint visszakérdezek: várjunk addig, amíg ez így lesz? Lehet ilyen a hazai sf téren? Ha elfogytak az itthoni írók, akiktől még tanulni lehet, várható, hogy egy külhoni nagyobb név a szárnyai alá vesz?

Hanna írta...

Onsai: Erre azt mondta egy író ismerősöm: "Csak a halott mester a jó mester." :) Értvén alatta, hogy nem feltétlen van szükség eleven mentorra ahhoz, hogy a munkásságából és gondolataiból profitáljon valaki.

De már az sokat segít, ha egy szerkesztő következetesen azt mondja a gyengébb próbálkozásokra, hogy "nem". (A szerkesztő =/= mentor! - még ha a végeredmény szempontjából elláthatnak azonos feladatot.)

onsai írta...

Sezlony, nem ismerem a választ. Azért kérdezek, hátha más igen. :)

Hanna, értem én, mit szeretnél mondani, és igen, nagyon fontos az olvasás, főleg az igazán nagyoké. De nekem Pilinszky akkor sem válaszol, ha megfeszülök.

adeptus írta...

Nem hiszem, hogy "odakinn" hemzsegnének az írózsenik. Amit mi megismerünk, az már jópár szűrőn keresztülment, és nem csoda hogy angol nyelven sokkal több minőségi írás jelenik meg, hiszen kicsit többen beszélik.

Hány angol anyanyelvűre jut egy nagy név? És összesen hány jelenik meg így vagy úgy?

Nincs szerencsénk, hogy hiányzik egy igazán neves magyar író, de elég sok nemzet van ezzel ugyanígy.

Persze ettől a szerkesztők munkája nem lesz sem jobb, sem rosszabb.

onsai írta...

"Az SFmag kitalálásakor az egyik lényeges szempont volt, hogy legyen fóruma a színvonalas magyar írásoknak - várjuk, hol vannak?"

Jó ez a provokatív kérdés. :)
Még nem egyértelmű, milyen szerkesztői irányelveket követ az oldal.

Jud írta...

"Amikor pl. egy Dozois vagy Stanley Schmidt egy héten kéziratok százait (ezreit?) nézik át, nagyon jónak kell lenni ahhoz, hogy megfogja őket valami"

Vagy amikor csak az első mondatot olvassák el, elég ütős-e. Én pl. szoktam így válogatni külföldi novellák esetén, megfog-e az első néhány mondat?

"Az SFmag kitalálásakor az egyik lényeges szempont volt, hogy legyen fóruma a színvonalas magyar írásoknak - várjuk, hol vannak?"

The ultimate question. Főleg a mai hírsaláta fényében. Ha valaki azt állítja, hogy vannak színvonalas írások, nosza!
Vagy a beküldés esetleg már azért marad el, mert a szerző úgy érzi, az egy "másik klikk", és oda nem kerülhetek be?
Sajnos a jelenleginél jobban nem lehet kommunikálni, hogy az SFmagon tényleg az írás, az eredetiség számít, nem a ki-kicsoda.

Sezlony (mentortémához): mint Rajaniemit Stross? Akinek van hozzá angol tudása, keressen online angolnyelvű íróköröket. :)

Adeptus: a volumen világos, és védhető indok. De nem mindenre. Ettől még nem kellene középszerűségbe, RUMIR-ba süllyednünk.

adeptus írta...

"Sajnos a jelenleginél jobban nem lehet kommunikálni, hogy az SFmagon tényleg az írás, az eredetiség számít, nem a ki-kicsoda."

Na most ezt úgy mondod, mintha bárki azzal hirdetné magát, hogy náluk az ismeretség számít. :)

Jud írta...

Adeptus, szerintem eddig is megfogalmaztunk itt egy csomó dolgot, amit nem szokás kimondani. :)

adeptus írta...

Na ja, csak az egyszeri író miért bízna jobban az SFmagban, mint bármi más kiadványban? Ráadásul ami eddig magyar szerzőtől, az belsős munkája volt.

Meg fiatal is a magazin, ha már publikáció, biztosan sokan a bejáratottabb neveket keresik.

adeptus írta...

Tessék az előzőhöz egy "megjelent" -et hozzágondolni.

Jud írta...

"Elsőként egy közérdekű és SFmagot érintő változásról szeretnénk beszámolni: legnagyobb meglepetésünkre annyi jó és színvonalas külföldi írást kaptunk (neves íróktól is), hogy a korábban tervezett megjelenési sűrűségen változtatunk." - a külföldi szerzőket ezek szerint nem zavarja, hogy a magazin fiatal (eheti Hírsaláta, első hír).

adeptus írta...

Talán a külföldiek kevésbé paranoiásak. De azért azt látom, hogy az LFG-re küldözgetnek rendesen írásokat, valami oka meg csak van neki.

adeptus írta...

Azt mindenesetre erősen kétlem, hogy nincs sok olyan szerző, aki jónak tartja a saját írásait.

adeptus írta...

Ja, még valami! Hány kiemelkedő magyar SF novella jelent meg november óta BÁRHOL?

Jud írta...

Adeptus, ezt a kérdést szerintem egy év múlva tegyük fel, november óta nagyon rövid idő telt el, ez néhány Galaktika szám, egy ÚG (véletlenül éppen beleesik), az SFmagon volt 3 magyar novella (bocsánat, ebből kettő angol nyelven), AACS nincs, a Rohamról semmit nem tudok, és a Karcolat e-antológiájáról sem. Az LFG-n asszem nem volt SF novella, a Solariát egy ideje nem követem.

fairylona írta...

Külföldi novellák bőven érkeznek majd az SF Maghoz, csak győzzétek olvasni. :)
Onnantól h fölkerült a Foreign Market List-re, ez várható volt. Láttam h Twitterre is kiment, meg én is továbbadtam, szerintem ez még csak a kezdet. :)

Az egyik oka annak, hogy ide járok a blogodra, hogy ki szoktad merni mondani azt is, amit mások kevésbé, ritkábban, vagy csak sokkal jobban becsomagolva. :)

Hanna írta...

Fairylona: Köszi a hírverést! Igazából én örülök ezeknek a novelláknak, mert bár mi is vadászunk jó írásokra, mennyire klassz már, amikor olyan nevek írnak levelet, akikkel korábban a Clarkesworldben vagy a Strange Horizonsban találkoztam. :) Szóval legyen minél több, egyelőre győzöm. :-p

szs írta...

Egyébként az teljesen jogos észrevétel, hogy a szerkesztők felé való kapcsolatépítés lehetősége sokkal könnyebb mostanában, mint régen volt - rendezvények, sörözés, stb. Meg a vidéki is tud utazni, ha nagyon akar. Viszont ha ez a faktor jelentős szerepet játszik, akkor azok az aspiránsok kerülnek "evolúciós előnybe", akik szociábilisak, barátkozók (nem fokoznám tovább), ami önmagában nem baj, de nem látom garantálva azt, hogy az ilyen adottságok és az általuk produkált írások minősége feltétlenül kapcsolódna egymáshoz. Míg a jelen felállás szerint a szociábilis de középszerű író sokkal jobb esélyekkel rendelkezik, mint egy mizantróp de zseniális író - ha pedig a szerkesztő a minőségre hajt, akkor ezt figyelembe kellene vennie. Már ha a minőség a cél, persze. :)

Jud írta...

Ilona, köszönjük! :)

Raon írta...

Annyiszor felmerült már ez az ilyen-olyan okok miatt mellőzött zsenik kérdése (sarkítás nélkül: na jó, nem zsenik, középszerűek), hogy most már megkérdezem: tényleg vannak ilyen magyar szerzők, vagy itt most csak elméletekről beszéltek? Mert ha vannak, akkor interneten az egyszeri olvasó pl. miért nem látja őket? Simán elképzelhető, hogy csak nem vagyok elég tájékozott, de nekem ez így kicsit diplokorrekt-piszí érvelésnek tűnik (amúgy a rendszer tényleg nem jó, a haveri alap sajnos sokaknak sokat segít, ráadásul sokszor érdemtelenül, ez tényleg nagy probléma). A sci-fi lehet, hogy más, de a M* környékén (ami a magyar fantasyban a kezdőknek még mindig jó lehetőség) én nem látok ilyen szerzőket. Aki kimarad, az általában azért marad ki, mert olvashatatlanul nagyon rossz. Szimplán olvashatatlan rosszból vagy épp hogy olvasható rosszból még így is sokkal több jelenik meg a kelleténél...

Egy kiegészítés: mivel Mantis személyében ismerek egy olyan szerzőt, aki véleményem szerint bármilyen írásával kb. oda-vissza verné a magyar átlag jobbik felét, hozzátenném - nem lehet, hogy ezen szerzők nem feltétlenül az általatok említett okok miatt nem jelennek meg, hanem mert egyszerűen nincs hozzá megfelelő kiadvány hozzá? A legtöbb megjelenési lehetőség ma valamilyen brand köré szövődik - ebbe újként betörni szerintem az esetek 99 %-ban csakis azzal a macerás módszerrel lehet, hogy előtte bizonyítani kell valamelyik világon (bejártani az írói márkanevet). Ami meg elvileg független lehetőség lenne (pl. ÚG), az jelen formájában - már elnézést - sajnos a ne röhögtess már kategória. Tökéletesen megértem azokat a szerzőket, akiknek ez nem perspektíva (ha választani lehet az rpg.hu 500-1000 olvasója és mondjuk az ÚG között, akkor az ÚG a papír alap mellett mivel nyújt többet?).

Névtelen írta...

"Aki kimarad, az általában azért marad ki, mert olvashatatlanul nagyon rossz."

Szerintem az összes olvashatalanul nagyon rossz magus regény megjelenik:)
Komolyan, írt már valaki annyira fos magus regényt, hogy nem lehetett kiadni? Ami alulmúlta mondjuk a "Homokszem csupán"-t? (Ami ezek szerinte nem is volt olyan trágya, hiszen megjelent.) Na az kéne nekem :)

woof

Jud írta...

Raon, a III. rész alá írt hozzászólásodhoz: a párbeszédhez új alapok kellenének a hibák beismerésétől kezdve, az meg vágyálom.

Hogy én kiket tartok jónak, egyéni ízlés, és már a bejegyzésben sem neveztem meg senkit, most sem fogok. Egyébként sem nevekről van szó, hanem címekről - okát lásd szintén a bejegyzést.

Hogy miért választják az alig eladható papírkiadványokat a netes olvasottsággal szemben, szintén benne van a bejegyzésben, asszem, az első részben, nem elemezném ki újra.

Az viszont biztos, hogy egy olyan kiadvány, ami nem ad teret a középszarnak-átlagalattinak, nem specializálódik kizárólag sci-fire, vagy fantasy-re, de nem is válik elborulttá, ugyanakkor a fő profilja az irodalmi művek, nagyon hiányzik a piacról. Legalább évente egyszer jó lenne egy ilyen antológia.

szs írta...

Én szimplán csak azt próbáltam levezetni, hogy milyen típusokat részesít előnyben egy ilyen rendszer. Elhallgattatott zsenivel még nem találkoztam, viszont a másik típussal igen. Ez persze nem jelent semmit.

(Egyébként nagyon érdekelnek x (=bárki), a mezőny nagy részét kenterbe verők kéziratai, ha valaki akar ilyenekkel traktálni... :) )

Raon írta...

woof:
Kapaszkodj meg, de írt. :)
Sőt, a valóság ennél sokkal színesebb (és persze szaftosabb). Pl. pár éve olvastam olyan regényt, ami egész jó, de ordít róla, hogy nem magus, ezért azóta sem jelenhetett meg. Ez mondjuk érdekes annak fényében, hogy korábban milyen szarok megjelenhettek ugyanilyen alapon, de most így esett le a kocka.
A homokszem meg arra jó példa, amit Jud írt: nem szívesen írok az úrról rosszat, mert (... vagy ... ugye), de ha ő nem lobbizik (és nincs meg hozzá a pozíciója), akkor az a regény az életben nem jelenhetett volna meg. Így meg azóta is egész, akkori kiadó gárda legynagyobb szégyene (pláne amilyen lendülettel be lett reklámozva).

Ami aktuálisan biztos igaz: válogatás van, még a rosszak között is (bár a válogatás mikéntje megint más kérdés). Képzelheted milyen a felhozatal, ha a megjelentekről ez az (itt hivatalból illik óvatosan fogalmaznom, így azt mondanám,. szerintem egyáltalán nem biztos, hogy nem jogos) véleményed.

sezlony írta...

szs: "Viszont ha ez a faktor jelentős szerepet játszik, akkor azok az aspiránsok kerülnek "evolúciós előnybe", akik szociábilisak, barátkozók"

És még ők is előnyben vannak azokhoz képest, akiknek mindenféle fóbiáik vannak és nem mernek kommunikálni a külvilággal, de még annyira sem, hogy kéziratot küldjenek.
:)
Komolyra fordítva: lehet, hogy egy jó sf-író kelléktárához nem csak tehetség, íráskészség, fantázia (meg a többi, ami közvetlenül az írásaiban megjelenik) kell, hanem az önmenedzselés jobb-rosszabb képessége is. Nem tudom.

Attila írta...

"Komolyra fordítva: lehet, hogy egy jó sf-író kelléktárához nem csak tehetség, íráskészség, fantázia (meg a többi, ami közvetlenül az írásaiban megjelenik) kell, hanem az önmenedzselés jobb-rosszabb képessége is. Nem tudom."

Talán minden más szakmában való érvényesüléshez nem kell önmenedzselés?

De elég megnézni a hazai sf életben hányan érvényesülnek inkább a magabiztos öneladással, mint az írásaik minőségével...

onsai írta...

Szs igazad van.

A legtöbb helyen amúgy az extrovertáltaké a világ. A kultúránk előnyben részesíti. Ha ez segít, ezek az emberek meg titkon azon szoronganak, vajon az adott munkára tényleg alkalmasak-e, vagy csak a szövegüknek köszönhetik. Az utóbbi nagyon káros az önértékelésre, és ha ezt hiszik, és az önértékelésükben ez megjelenik, akaratlanul kifelé is kommunikálják, vagyis tök profin negatív irányban is meggyőzik a környezetüket. Szóval kétélű ez is, mint minden.

Krystohans írta...

"Komolyan, írt már valaki annyira fos magus regényt, hogy nem lehetett kiadni?"
Persze. Pl. én is. Nem is lett kiadva.

onsai írta...

"A legtöbb megjelenési lehetőség ma valamilyen brand köré szövődik - ebbe újként betörni szerintem az esetek 99 %-ban csakis azzal a macerás módszerrel lehet, hogy előtte bizonyítani kell valamelyik világon (bejártani az írói márkanevet)."

Ez igaz. Pár novellistával beszélgettem erről, meg arról, hogy elsőregényesként szinte csak így lehet boldogulni.
De aki nem a máguson nevelkedett, annak esélye sincs. Túl aprólékos a világ. Túl kockacsörgéses a rajongótábora. Persze lehet mondani, hogy igen, át kell nézni a szabálykönyveket, elolvasni a regényeket. Én mindössze kettőt olvastam, állítólag a jókat - és izé...

Jud írta...

Vaszilij: az én gondom az, hogy szinte kizárólag közepesek vagy az alattiak látnak napvilágot, és nincs, vagy alig van törekvés, hogy túllépjünk ezen. A közepessel való megelégedéssel van probléma - a jelenlegi megjelenési lehetőségek közül (az e-magazinokat is ideértve) jó lenne legalább részben szigorúbb elveket követni, még ha ez automatikusan azzal is járna, hogy ott kevesebb írás jelenik meg magyar szerzőtől. (Ill. ne ott kopogtassanak a kezdő szerzők az első zsengéikkel).

Jud írta...

(Bocsánat, Vaszilij hozzászólása a III. rész alatt van, én meg itt válaszoltam véletlenül).

Vaszilij írta...

Sebaj, megtaláltam itt is, köszönöm :).

Jud írta...

Küry Miklós cikke a külföldi magazinokról (recommended):

http://sfmag.hu/2011/02/09/az-internetes-magazinok-sokszinu-tarsasaga/

Krystohans írta...

:)Összefoglalom:
A szerkesztők honi feladatai:
- Kihajtani a tehetségekből, amit csak tudnak
- A tehetséges kezdőket elküldeni az "oktató oldalakra"
-A tehetségteleneket elküldeni a...
Az írók honi feladatai:
- Olvasni mindent, ami a választott zsánerükhöz tartozik, neten, nyomtatásban
- Olvasni a kortárs külföldieket
- Olvasni az írástechnikai könyveket, cikkeket
- Menedzselni magukat kiadóknál, pályázatokon
- Rendszeresen írni, egyre jobb és jobb műveket
- Anyanyelvi szintre törekedni az angolból, felsőfokú nyelvtani ismeretekkel.
- Önfejlesztés külföldi kurzusokon, szakmai kapcsolatok kialakítása a követésre méltó külföldi szerzőkkel
A honi irodalmi menedzserek feladata:
- Megjelenni a magyar munkaerőpiacon
- Angol nyelvű fordítókkal szépirodalmi fordításokat készíttetni a legjobb hazai művekből
- Folyamatosan menedzselni azokat külföldi kiadóknál, külföldi díjakra, pályázatokra
- Tolmácsolni a szerzők felé a külöldi kiadók elvárásait.
A honi olvasók feladata:
- Sürgősen átszokni az e-könyv olvasásra, hogy piri pénzért tudjunk minél több hazai tehetséget kiadatni
- Rászánni azt a pár száz forintot és letölteni mindent, ami kicsit is érdekes lehet és nem átmásolni a havertól
- Kőkeményen véleményt nyilvánítani az olvasottakról minden lehetséges fórumon, hogy csak az arra érdemesek maradjanak a piacon.

Néhány pontjában a nulláról kell kezdeni, de aki ezen mosolyog, az még mindig nem ért el Európába.
-

Jud írta...

Krystohans: igen, ez egy jó összefoglaló volt. Persze a vállalás lehetetlen, mint ahogy a tökéletesség elérése is, de valahol el kell (érdemes) kezdeni. :)
Az írásnak van szakmai része, és ha csak nem a magunk/szűkebb környezetünk puszta szórakoztatására írogatunk, hanem ez a szabadidős tevékenység némileg több, mint egy sima hobbi, akkor érdemes tudatosan fejleszteni a meglévő készségeket.