2011. március 11., péntek

A tavasz egészen biztos jelei

Ünneplős iskolásokkal van tele a város, egyesek kokárdát is viselnek, de mindezt csak onnan tudni, hogy a kabát mindenkiről lekerült. A köztéri hőmérő 22 fokot mutat, hordák ücsörögnek a Széchenyi téren, csak úgy, dohányozva, egymáshoz bújva, az Elefántos terasza napszemüveges, szitakötőfejű emberektől roskadozik, az asztalokon bor, pizza, saláta, sütemény.  Két utcát összekötő lépcsősor tetején egy fiú felkapja barátnőjét, lobog a szoknya, s közben a turbékoló iskolatáskák türelmesen várnak a padon - a város fellélegzett, jön a négy napos pihenő, a tankönyveket alighanem kedd este veszik majd csak kézbe. Barna gyíkocska napozik egy fatörzsön - farka már letörve -, nem strapálja magát, a gyanútlan, közelébe tévedő hangyák a szájában végzik. Megsimogatom, válaszként elgémberedett nyelvével megnyalogatja az ujjam. Az agya, úgy látszik, még nem kapott elegendő felmelegedett vért.

A Tettyét viszont felkészületlenül érte a tavasz, a régi étterem udvara még üres, egy pincér beszélget a kapuban sötét kabátos férfiakkal, a Tüke pedig csak négykor nyit. A levegő rohamosan hűl, visszagurulunk az Enotecába: az étlapon már szerepel a medvehagyma, és a friss termésből - idén először - az én tányéromra is jut.

A világ másik felén eközben kilépett medréből az óceán.
(Megdöbbentő videó és képek.)

Nincsenek megjegyzések: