2011. április 18., hétfő

Jég és Tűz

Sosem gondoltam volna, hogy valaha is írni fogok Martin Jég és Tűz dala ciklusáról, aztán mégis úgy hozta a sors, hogy az SFmagon egy ismertetőm olvasható róla. A témában már annyian, annyifélét és okosakat írogattak, nem tudtam, mit lehetne még, aztán arra gondoltam, megvizsgálom "írói" szempontból. Nyilván ilyen is volt, és sok újat talán szintén nem tettem hozzá. Azért igyekeztem.

Ami érdekes, hogy sokan hasonlítják A Gyűrűk Urához, vagy úgy általában Tolkien munkásságához a ciklust, Martint pedig Tolkien méltó utódának, a fantasy újabb nagy mesterének tekintik. Kerestem is valamiféle kapcsolódási pontot, de a monumentalitáson kívül nem igen találtam mást, leszámítva persze az irodalmi-rajongói hatást. Szerintem sem mondanivalójában, sem írói módszerében, technikájában, sem szereplőiben és a fantasztikum használatában nincs az égvilágon közös a két regénysorozat között. Ezért egy kissé furcsának is találom, hogy Tolkien neve ennyiszer előkerül, mint előd, vagy úgy egyáltalán, mint viszonyítási alap. Na jó, a hátterében az áll, ha fantasy, akkor Tolkien. És most itt egy újabb név, amit meg kell tanulnia a zsáneren kívüli, szélesebb közönségnek, miközben a falakon innen Martin csillaga már évtizedek óta ragyog. Végülis, csak hadd csodálkozzanak rá. Akkor is, ha Tolkient emlegetik közben.

Időközben ráakadtam a NY Times azon cikkére, amely szerint a regényfolyam fiúknak íródott. Választ Amy Ratcliffe írt rá (és rajta kívül még iszonyú sokan). Ehhez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy nem csak "geek lányok" rajongók, de pl. fantasyt máskülönben nem olvasó családanyák is.

3 megjegyzés:

Nihil írta...

Pár párhuzam és viszonyítási alap azért van J. R. R. Tolkien és G. R. R. Martin között (bár tényleg minimális, és sokszor mintha egy válasz lenne a tolkieni hagyományokra). :)
Hadd reklámozzam egy picit itt is magam: http://archnihil.blogspot.com/2011/04/tronok-ezer-arca-westeros-vilaga.html :D
Amúgy igazad van, hogy fárasztó tud lenni az, hogy ha fantasy, akkor Tolkien, pláne, mert előtte is alkottak. :D

szs írta...

Mindkét szerző az "R.R." betűkkel nyomul, ahogy erre már sokan rámutattak. Ennél több közös pont mi kell még?

Nihil írta...

Hogy az angolban rímeljen a nevük és "dzs" hanggal kezdődjön? :o
Viccet félretéve, pár minimális homázs azért található A gyűrűk urára (Sam, valaki?), de amúgy mintha azzal helyezkedne szembe, pl. a Véreb is minden regényben kétszer kimondja, hogy a lovagi énekek (kb. amire A GYU meg a legtöbb high fantasy épül) a valóságban nem többek rózsaszín hazugságnál.
Plusz ugyan itt is van végső gonosz, csak éppen a világ köszöni szépen, nélküle is tud szar hely lenni... mondjuk ezeket az általam vélt szembenállásokat Martin úgy éri el, hogy "csupán" a valódi középkorhoz nyúl az énekek helyett, szóval embere válogatja, mennyire ért a fentiekkel egyet.
De az a helyzet, hogy pl. Gaimant is előszeretettel hasonlítják A gyűrűk urához, pedig ők aztán tényleg ég és föld. Sőt, szinte mindent, ami fantasy... hozzájuk képest jóval több közös vonás van Martin és Tolkien műveiben, mégha azok elég általánosak is. Grandiózus, több köteten át tartó történet, a világ sorsát érintő események, minimális mágia... ezek nagyon általánosak, mégis, inkább megértem, mint amikor pl. Az elveszett próféciákra hozza elő valaki A gyűrűk urát.