2011. április 4., hétfő

Néhány kép a hétvégéről (avagy ismét Nemesvámos és környéke)

Nemesvámos eső előtt, eső után
A hétvégén ismét Nemesvámoson jártunk, kezdetben borult vala az ég, de aztán szép időnk lett, és szombatra - kiheverendő az előző esti pálinkázást és borivást - szabadtéri programot csaptunk.

A nagyvázsonyi vár tornya a kútban
Szombaton megnéztük a nagyvázsonyi várat, felmásztunk a toronyba, pedig kívülről takaros kis repedés fut rajta végig; követ dobtam a sötét vizű kútba, amely egykor vízzel látta el a vár védőit (a környék sakkban tartóit).

Érdekesség, hogy a vár nem domb- vagy hegytetőre épült, mint azt megszoktuk, hanem a magaslat oldalába. Persze ennek is megvoltak a maga stratégiai okai (két utat is ellenőriztek, a másik oldalról megközelíthetetlen volt, és a víz forrása is innen eredt).

Kelj fel, Lázár
Megállapítottuk, hogy Kinizsi nem szarral gurigázott, és a korabeli 160 cm-es átlagmagassághoz képest az ő kb. 180-190 centije tényleg óriássá tehette - ma már ezen nem, legfeljebb azon akadnának ki a népek, ha egy törökverő valóságsó keretében az oszmán haderő szerencsétlenül járt három tagjával ropna táncot. (Egyet baljában, egyet jobbjában, a harmadik hullát a fogai közt táncoltatná). Persze, amilyen valóságsók (és hírek) mennek manapság, valószínűleg ezt is gond nélkül lenyelnék az emberek, max az ORTT vagy ami helyette van, az sikongatna.

Látkép a vár tornyából
A várat elhagyva átgurultunk Balatonfüredre. Nem tudom, ha szezon lenne, akkor még többen mászkálnának a parton? Mert most szó szerint hemzsegtek az emberek a parton, szabad parkolót is alig találtunk.

Az éttermek, fagyizók nyitott terasszal várták a betérőket, és mi sem álltunk ellen, betoltam egy vegaburgert egy igazzy balatoni kifőzdében (iszonyú olajszag áradt az utcára), aztán frenetikus gesztenyetortát ettem a jóval kellemesebb, békebeli hangulatú Karolinában. Azt nem tudom, a csupa jól öltözött népség - különösen a szomszéd asztalnál ülő aranykeretes szemüveget viselő ötvenes fickó a szétplasztikázott, ámde korban hozzá illő anyuval - mennyire nézhetett ki minket a túracucc miatt, aligha lényeg, mivel mi is éppen olyan kiszolgálást kaptunk, mint bárki más. (Jaj, nem kéne erre a fényképre nézegetnem, mert összefolyik a nyál a számban).

Az nagy balatoni életérzés
Sütizés után lesétáltunk a partra, a tükörvízen párokban úszkáltak a kacsák és a hattyúk, csak egy-egy hajó zavarta meg őket az alvásban és a tollászkodásban. Még arra is módom nyílt, hogy elővegyem a rajzmappám, és készítsek néhány vázlatot szénceruzával. (Lehet, lefotózom ezeket is, és felteszem ide).

Egyszóval, jó volt, csak elmúlt. Majd időnként visszanézem a képeket, és vigyorgok.




Nincsenek megjegyzések: