2011. április 18., hétfő

Tavaszi fesztiválozás

Tulipános főtér
Már alig vártuk, hogy megünnepeljük a tavaszt a Tüke Borház teraszán, de az első próbálkozáskor még túl hideg volt, a második alkalommal zártkörű rendezvénybe botlottunk, múlt hét pénteken viszont végre semmi sem jött közbe. A kilátás még mindig ilyen szép, a borlap pedig - természetesen - frissült. Az iszom mellett volt egy kis eszem is (kecskesajtok a Gergely-farmról).

Klassz gasztrobolt nyílt az Enotecában
Utána legurultunk a városba, egészen az Enotécáig, ahol bevezető (igggen baráti) áron voltak (vannak) a borok, a pultról pedig szendvicsek és tapas mosolyog a gyanútlan betérőre. Kértem és kaptam krétát (igen, ekkor már nagyon vigyorogtam), és az ártáblákra rajzolgattam kifliket, tapast, teletöltött borospoharakat. (Amikor később, illetve ma betértünk, a rajzok még megvoltak). Este tizenegy után jöttünk el, úgyhogy ekkor már sejthető volt, hogy a másnapi "retró" teljesítménytúra részünkről elmarad.

Bisztró
(Azért hajnalban megpróbáltam felkelni, de korántsem voltam vezetőképes állapotban).

Malatinszky sor
Most hétvégén pedig kimentünk az orfűi Medvehagyma Fesztiválra. Előtte kicsit sétáltunk a Herman Ottó-tó mentén, aztán szedtünk némi medvehagymát (a népek is akkor értek oda a motoros kisvasúttal), majd átgurultunk a fesztivál helyszínére, a kemencés udvarhoz. (Az utóbbi hetekben egyébként a medvehagyma átvette a hatalmat a konyhánkban, belekevertem vajba, medvehagymás kencét készítettem saját gyártású tahinivel, és halat is sütöttünk medvehagymába bugyolálva. Az Enotecában is ettem medvehagyma krémlevest, tutinyerő, nincs spenótíze).

Orfűi látkép
Gombostűt sem lehetett volna leejteni az orfűi fesztiválon. Annak ellenére, hogy lógott az eső lába, háromszáz méteres körzetben parkolni sem lehetett, és az étteremben - ülőhely ugyan akadt - egy órát kellett volna várni a kajára. A kemencés udvarban a várakozás nagyjából húsz perc volt, a csapat egyik fele sorban állt, a maradék lecsüccsent egy padra. Igazi családi ünneppé vált a fesztivál, most is tartottak madárijesztő versenyt, előadásokat, de rendeztek szakácsversenyt, és Nagy Bandó András is - szokás szerint - dedikált.

Kecskesajtok
A Gergely-farm pultja alól az élelmesebbek kóstolhattak némi pálinkát (effajta nedűt eladásra sem ők, sem más nem kínált), bort pedig itt is a Tüke jóvoltából ihattak a szomjazók. Szigorúan "naturális borokat". Ezt akár ki is írhatták volna nagy betűkkel, mert amíg a közelben támasztottuk a pultot, két csapat embert is hallottunk édes-félédes vöröset kérni...

Azt nem tudom, a medvehagyma meddig bírja majd a Mecsekben, pár év múlva valószínűleg védett lesz, és büntetésre számíthat, aki ládaszám hordja el az erdőből. (Most konkrétan nagyüzemi kitermeléssé fajult a dolog). Egyébként a szedését is külön tanítani kellene, pl. nem letépni az egész csokrot, aztán a bimbó árválkodhat egymagában, a növény meg aligha újul meg jövőre... Sajnos úgy fest, a medvehagymát kezdi utolérni a "jó üzlet".

Nincsenek megjegyzések: