2011. április 30., szombat

Tessék, itt a negyvenhatodik

Mindig érdekes látni, ki miben méri magát és az írásait. Mind más okból írunk, alkotunk, és mind vágyunk visszaigazolásra, elismerésre, dicséretre, sőt, akár irodalmi díjakra is. Valamilyen mértékben. És valamilyen mértékben kapnak a szerzők elismerést, lehetőséget, sőt, akár kézzelfogható díjjal is jutalmazzák őket, egyfajta gesztusként. Ritkán érdemeik szerint. És ettől egy külön téma, hogy miként kezelik - nem csak a mellőzöttséget, de a dicsfényt is.

R. J. Sawyer az Ekultúra.hu interjújában azt mondja, "...az ember annyit ér, amennyit a legfrissebb könyve ér." Meg azt, hogy "...én tartom a műfajban a legtöbb díjjal jutalmazott sci-fi írók rekordját. [Negyvenöt darab díjjal - megjegyzés tőlem.]  Senki sem kapott többet nálam. Sem Stephen King, sem Arthur C. Clarke, sem Isaac Asimov. Rágondolni is csodálatos. (...) A szavazások, jelölések, és ha szerencsés vagyok, a nekem ítélt díjak ezt igazolják vissza nekem – értelmet adnak a folytatásnak."

Először arra gondoltam, ez biztos csak poén. De aztán továbbolvastam, és rájöttem, hogy nem én vesztettem el a humorérzékem. Ezt Sawyer tényleg őszintén így hiszi. És ezért igazán érdemel valami elismerést. Mondjuk A Legkevésbé Szerénytelen Sci-Fi Író Díját.

17 megjegyzés:

Nihil írta...

Hát, rászolgált! Nem vagyunk egyformák, és persze mindenkinek jól esik az elismerés, de bevallom, én a díjakat tartom a legutolsónak egy író megítélése szempontjából, így a beidézett rész tényleg... érdekes.
Ami engem illet, számomra egy író annyit ér, amennyi az általam elolvasott műveinek az összértéke. Nem, még ez sem feltétlen igaz, mert ha letesz valami igazán zseniálisat az asztalra, akkor azt a tudatalattim mindig előtérbe helyezi. De nem fogok matematikai képletet írni a szubjektív mércémre! :)

Komaváry írta...

Egy teljesen korrekt válasz fura fordítása.

Mit kellett volna mondania?

Jud írta...

Ez esetben elég hosszan (úgy három bekezdésen át) fordítanak "furán." Vagy angolul nem tűnik hencegésnek az, ami magyarul szerintem az?

acélpatkány írta...

Nem, szerintem magyarul sem tűnik hencegésnek.

Jud írta...

Más az antennánk. :)

Komaváry írta...

Nem három bekezdésen keresztül, hanem végig, az egész interjú alatt. :)

Szerencsére ott az egész átirat (ez fontos lesz még)

""...az ember annyit ér, amennyit a legfrissebb könyve ér." "

"Partly because you’re only as good as your most recent book."

"Részben, mert csak az számít, mennyire jó a legutóbbi regényed"

Vagyis nem dőlhet hátra, hogy x éve nyert egy díjat, fontos neki a visszajelzés, elismerés.

""...én tartom a műfajban a legtöbb díjjal jutalmazott sci-fi írók rekordját. [Negyvenöt darab díjjal - megjegyzés tőlem.] Senki sem kapott többet nálam. Sem Stephen King, sem Arthur C. Clarke, sem Isaac Asimov. Rágondolni is csodálatos."

"I’m thrilled by that number."

Először is, tényleg van ennyi díja.

Nem arra csondálatos rágondolnia, hogy több díja van a fenti három szerzőnél, hanem megtisztelő ez a szám.

A "még mindig a topon vagyok" sem szerencsés ebben a környezetben, mert angolul nem arról beszél, hogy annak örül, hogy ő van a csúcson, a többiek meg alatta, hanem hogy még mindig megy neki az írás (top of my game).

Az utolsó mondattal meg azután végképp nem értem mi a baj? Persze, hogy értelmet ad a folytatásnak az, ha valakit díjjal jutalmaznak. Mi mást csinálna?

Jud írta...

Rorimack, nekem az egész ott kezdődött, hogy amikor feljön ez a téma a díjakról, nem intézi el kb. annyival, hogy "ja, igen, tartok valami nem hivatalos rekordot, és tök jó meg minden, nagyon örülök, de hát nem ez a legfontosabb, nem ez a lényeg."

Ehelyett konkrétan az jön le az interjúból, hogy de, neki a díjak a legfontosabbak. Ha tényleg szerény lenne, akkor nem elemezné ezt hosszan, nem emlegetne nagy neveket, akiket ezzel a rekorddal lepipált, nem jönne azzal, hogy jaj, épp most csekkoltam az e-mailjeimet Hugo-ügyben, és hogy a legszebb trófea a Hugo etc.

Nekem ez így _összességében_ már sok, fordítási csúsztatások ide vagy oda.

És hogy mi a baj az utolsó mondattal?
Az jön le ebből is, mintha elsősorban a díjakért, az elismerésért írna, és nem azért, mert egyszerűen írnia kell, onnan belülről.

Komaváry írta...

Akkor tényleg más az antennánk.

Ha olyasvalamit mondott volna, hogy áh, a díjak, a közönség elismerése nem számít, egyszerűen írnom kell, na, az nálam hasonlóan akasztotta volna ki a mutatót, mint nálad a fentiek.

Jud írta...

Nos, azt is meg lehet fogalmazni úgy, hogy nagyképűnek tűnjön.

adeptus írta...

Ezt a hozzáállást úgy hívják, hogy büszkeség. Nem minden kultúrában tartják elítélendőnek.

Jud írta...

Adeptus, egy szóval sem írtam, hogy a büszkeség elítélendő volna (afféle jó madjar szokásként?).

A válaszom erre is ugyanaz, mint az előző hozzászólásomban írtak. Nekem ez így, ebben a formában már egyszerűen sok.

onsai írta...

Eleve egy nő meg egy férfi író is másként áll a díjak témaköréhez. A pasik megszokták, hogy a társadalmi teljesítmény alapján minősítik őket.
Jud csaj. Látszik :)

Nihil írta...

Apróság, de valahogy számomra is mindig szimpatikusabb volt az, amikor a szerző szerényen vagy egy csipet öniróniával/kritikával állt hozzá ehhez a kérdéshez. Többek között ezért is szeretem Gaiman bejegyzéseit a témában, mint pl. "sose higgyétek el senkinek, hogy a Ti regényetek a legjobb a világon, mert nagyon rosszul fog esni, ha valaki azt írja, hogy a legrosszabb."
De ez a hozzáállás/megfogalmazás is tetszik: http://blog.patrickrothfuss.com/2011/05/retro-kvothe/

"These days, I try to restrain those impulses. Mostly because my inner Midwesterner isn’t entirely cool with that sort of self-aggrandizing behavior. I always felt kind weird afterwards.

That said, I have to admit I’m curious what a retro edition of The Name of the Wind would look like. I think that would be pretty cool."

Őszinte, és mégsem vádolható szerénytelenséggel. :) Mindenkinek jól esnek a díjak/elismerések, de vigyázni kell velük, mert az ember könnyen tűnhet nagyképűnek, ha velük kérkedik.

Amúgy érdekes, de sok férfi ismerősöm a kollégáit kimondottan strébernek tartotta már amiatt, ha az bármilyen elismerést kapott a munkájáért, és itt még szó sem volt arról, hogy az illető hogyan állt a kérdéshez. Tévedés ne essék, én ezt sem tartom helyesnek, csupán egyrészt ezért is kell az ilyen kijelentésekkel vigyázni (ezt én még iskolás koromban tanultam meg a saját káromon), másrészt meg hamár szóba kerültek a nemek... :D

tapsi írta...

Nekem semmi bajom nincs azzal, ha valaki nem álszerénykedik, hogy áhh, ugyan a díjak, ej, no, kit érdekelnek - az ember igenis büszke arra, ha elért valamit, és ha ezért díjat kap.

Jud, most komolyan, ha valaki pl. tőled rákérdezne egy interjúban az angol miniszíndarabra, azt mondanád, hogy "jajugyanmár, beszéljünk másról, az nem számít"? Mert nagyon meglepne, és mert miért is mondanál ilyesmit?

Elég furcsa lett volna úgy elkennie a választ, hogy közben mindenféle rekordot tart - alapvetően csak annyit mond, hogy igen, ez neki tök jól esik, és teljesen súlyos dolog, és igen, motiválja, mint ahogy a dicséret motiválja az embert.

Szerintem ez egy teljesen vállalható álláspont, nem érzem, hogy elszállt volna magától. Nem kezdte el azt hajtogatni, hogy jaj, de hát ő ezt tényleg mindenkinél jobban megérdemelte - de mivel nyilván nem gondolja úgy, hogy nem érdemelte meg egyáltalán egy töredékét sem, szóval minek pironkodjon? Még csak nem is ő hozta fel a témát, pusztán reagált rá, ha már szóba került, szerintem teljesen normálisan...

Jud írta...

Hogy a jó életbe, elnyelte a hozzászólásom ez az átkozott rendszer, megpróbálom reprodukálni...

- a színdarabot kicsit eltérő kontextusban más is felhozta nekem;
- nem mondanám azt egy interjúban, hogy ne is beszéljünk a londoni darabról, de ezt Sawyertől sem vártam el a díjai kapcsán, nem is írtam ilyet;
- egyébként készült angol nyelvű élménybeszámoló is a londoni bemutatóról, és őszintén szólva máig gondolkodom, tényleg kell-e az a netre;
- a Nihil által emlegetett öniróniát hiányoltam, de azt nagyon; és
- nem, nekem nem lett volna furcsa, ha végső soron elkeni ezt a dolgot a díjakkal, főleg, hogy az egész rekorderség nem hivatalos dolog (mintha az határozná meg, hogy valaki jó író-e, hogy hány gyönyörűséges Hugója van a vitrinben);
- szóval megint magam ismétlem: nekem ebben a formában ez a megnyilvánulás _összességében_ már ellenszenves volt. Sorry. :)

Komaváry írta...

Érdekesség, érdemes összevetni a legelső beidézett idézettel:

"Szikszai: Lehet bármilyen szép a korábbi képeidből összeválogatott portfóliód, mindig csak annyira vagy jó, amennyire a megrendelő jónak tartotta a legutolsó munkádat. Itt nem lehet nagyképűsködni, hogy „úgyis megoldok mindent rutinból, mert már 25 éve ezt csinálom”. Folyamatosan fejlődni kell, mert több száz tehetséges srác tolong mögötted, mind azt nézi, mikor kezdesz lazítani, és azonnal elviszik előled a melót."

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2011/05/22/boros-szikszai/

Jud írta...

Érdekességnek én ezt nem tartom, válaszul pedig továbbra is lásd: 2011.05.01., 18:36. és 05.02., 21:57