2011. május 4., szerda

Történet "empátia" jeligére

"Mindig tudtam, hogy az empátia tapasztaláson alapul." - mondta nekem nemrég valaki, amikor könnyelmű ígéretet tettem, hogy többé nem kritizálom a Zsoldos-díj zsűrijét.

A hirtelen rám tört empátia az LFG.hu novellapályázatára vezethető vissza. Mindig tudtam, hogy nem egyszerű a másik oldalon ülni, várni a pályázók anyagait, és aztán értékelni, dönteni, de a nehézségeit csak akkor látni igazán, ha valóban kipróbálja az ember.

Szerencse, hogy - ellentétben a Zsoldos zsűrijével - nem négy másik taggal kellett megvitatnom a véleményem, és hogy nekünk nem kellett novellánként értékelést írni. Durva meló lett volna, de azért egy összefoglaló tanulságot írtam a címlapra (majd kint lesz valamikor).

Egy szó, mint száz, sokat tanultam ebből a pályázatból, más lesz ezután egy megmérettetésre íróként jelentkezni, mert a fogalom, szubjektivitás (avagy ki mit keres egy történetben), számomra mélyebb értelmet nyert.

4 megjegyzés:

Hanna írta...

Én meg ma szembesültem zsűritagként azzal, milyen, amikor a blogján hisztizik valaki, amiért nem a kedvencének ítélte a zsűri a díjat.

És mivel szembesültem vele, nem értem, más zsűrik más tagjai miért szívják annyira mellre az ellenvéleményt. :)

onsai írta...

(Hanna, link a twitterre! :))

Jud, mulatságos az asztal másik oldalán lenni. Tényleg sokat lehet belőle tanulni.

Mostanság nagyon empatikus kedvedben vagy...

Hanna írta...

Ment a link, amúgy semmi különös. :) Már ahhoz képest, mihez vagyunk hozzáedződve mindenféle oldalakról.

Jud írta...

Hanna: ez (egyelőre csak) egyetlen blog, bizonyos más díjak kapcsán viszont fél évig is elhúzódó ellenvélemény-cunami söpört végig a blogoszférán majd' minden évben, néha nem ennyire visszafogott hangnemben. Na, azt már egészen mellre lehet szívni szerintem. :)

A visszajelzések az LFG pályázaton is gyorsak a novellák alatti kommentekben. Az biztos, hogy mindenkinek megfelelni nem lehet.

Onsai: igen, úgy látszik (gyakorlom :D), de biztos akadna, aki szerint semmi sem változott. :D