2011. május 29., vasárnap

Zsákbamacska - utazás a dél-vidéken

Összegyűlt a céges egyesületi pénz, így hát húszan buszba ültünk, és nyakunkba vettük a dél-vidéket. A szabadkai piacon egyszer téli időben jártam (szét is fagytunk), és annak ellenére, hogy rühellem a piacokat, ez volt az egyetlen hely, ahol végre tudtam venni magamnak egy normális csizmát. Úgyhogy voltak némi várakozásaim egy szimpla szandált illetően.

A szerb határ magyar oldalán jó húsz percet vártunk, mire kegyeskedtek előkerülni a határőrök. Szabadkából most sem láttam sokat, csak amennyit a buszból lehetett, az pedig nem volt valami szép és megnyerő.

A piacon bizonyára találni jó dolgokat, nem tudom, de most tele volt kínaival, márpedig ugyanazt a gagyit bármelyik itteni kínai áruházban megkapom. Vannak erős kétségeim a különféle világmárkák eredeti voltát illetően is, de láttam én már olyat, hogy a márkás cucc sem bírta tovább, mint a másolat, úgyhogy ez mindegy.

Szóval végül nem vettem semmit. (Mondjuk ha melegítőt vagy nyári ruhát akartam volna, azt simán találok én is).

A piac utáni program eleve jobban érdekelt, borkóstolóra és ebédre vártak minket a város másik oldalán (Palics) található DiBonis pincészetbe. A tulajdonos Bóni László vezetett minket körbe, a kb. tízféle bor mellett annál is több fajta pálinkával foglalkoznak. A társaság egy része - én is - inkább az előbbiekre akartunk koncentrálni. Túravezetőnk szólt a borosgazdának, mire ő mindentudó mosollyal az arcán annyit mondott: "Bízza csak rám."

A DiBonis étterme, ahová
a borkóstoló után mentünk
Fehérekkel kezdtünk (mint minden rendes borkóstolón, és az csak nálunk - rossz - divat, hogy borozás előtt töltik ki a páleszt), sauvignon blanc, chardonnay és muscat ottonel követte egymást. Nekem a legutóbbi jött be, pedig alapvetően nem ezt választanám a fehérek közül, hanem a két előbbit (vagy rizlinget). Utána rozé következett, sajnos 2009-es, így már érződött, hogy "elfáradt", részemről ez az egy kóstoló végezte a kübliben.

Ilyen tisztaságot és hordókat
Malatinszkynál láttam
A vörösek közül pinot noirt (az általam megszokottakhoz képest könnyű volt), merlot-t, cabernet franc-t és cabernet sauvignont ittunk, utóbbit kétféle hordóból is megkóstoltatta velünk (tehát még a készítés fázisában), és megkérdezte, melyik ízlett jobban: a magyar tölgyfa- vagy az amerikai tölgyfahordós. A választás egyöntetűen az utóbbira esett (az nem volt "karcos"), utóbb a kétféle érlelést összeöntik, és így kerül a palackba.

Sorakoznak az elismerések
Összességében a fehérek nekem kevésbé jöttek be, a rozét megítélni nem lehetett már, a vörösek viszont nagyon ízlettek. Ezeken kívül ittunk még egy "zsákbamacskát", a pincészet egyetlen édes borát (ami remek volt!). Szó szerint jégbor, mert egy jégverésnek (és az azt követő másodtermésnek) köszönheti létét. Ki kellett találni, miből van, László annyit mondott, vörös szőlő, és az a fajta, amire utoljára gondolnánk. Hát, megtippeltem, és bejött.* (:D) Utóbb azt mondta, eddig hárman találták ki előttem. Persze, nem az ízéről "jöttem rá", de az is igaz, hogy nem hasraütés-szerűen mondtam a szőlőfajtát.

Nem steampunk kütyü: számítógép
vezérelte lepárló
A borkóstolást követően pálinkatöltögetés következett, amit én először messzire elkerültem, aztán amikor a csapat - két fő kivételével - átsétált az étterembe, én még visszafordultam, hogy vegyek egy üveg rizlinget. És milyen jól tettem! Hárman ott ragadtunk a borásszal, és ekkor már nem lehetett nemet mondani a pálinkákra.


Én, aki nem vagyok odáig a pálinkákért, hármat is megkóstoltam, és azt kell mondjam - bár nem értek hozzá, csak az ízlett-nem ízlett szintjén - igen jók voltak. A vendégkönyvbe rajzoltam két üveget boros poharakkal, aztán battyogtunk csak át mi is az étterembe a diófák árnyéka alatt.
Sorakoznak a díjnyertes pálinkák

Bóni László nagyszerű házigazda, szimpatikus, közvetlen ember, én is csak ajánlani tudom a borkedvelőknek a DiBonist, főleg, hogy Szabadka (Palics) közelebb van, mint azt mi magyarok gondolnánk.**


On the road
A borozás után a szerb-horvát határra, a Dunához vezetett utunk. 

A bezdáni Pikec csárdát legfeljebb a szép kilátás miatt ajánlhatnám (és hogy egy fia szúnyog nem volt, nem tudom, nyáron kapnak-e a nyakukba inváziót). Többiek két döglött legyet is találtak a halászlében, a ponty pedig olyan zsíros jószág volt, hogy aligha kergették a folyóban.*** Ha már halászlé, a horvát oldalon a csúzai csárda - bár drágább - jobb. A halászlevet mindkét helyen dunai módra, azaz nem passzírozva és tésztával kínálják.

Van, amit nem kárpótol a látvány. Igazán kár


A határt átlépve mit sem változnak az emberek szokásai
A szerb-horvát határ szerb oldalán egy fiatal határőr nő ellenőrizte az útleveleket, és miközben adogatta vissza, felolvasta a keresztneveket. Mondanom sem kell, a társaság igen jó kedvű volt, így aztán nem kevés derültséget okoztak eddig nem ismert második keresztnevek, és persze némelyik kiejtésével bájos küzdelmet vívott a határőr. Mielőtt leszállt, kértük, mondja meg ő is a keresztnevét - majd megtapsoltuk a mosolygó Ivanát. A horvát határőr is kedélyes volt, elcsevegett a félig horvát, így a nyelvet is beszélő kollégával, mint kiderült, ő meg Mohácsra jár át "paprikas"-t enni és vásárolni.

Leszállt az éjszaka, nyugatról Pécs fölé ért a horizontot elfoglaló, óriási viharfelhő. Akkor látszott csak igazán, milyen nagy, amikor a mélyén villámok gyúltak.



Szép nap volt, kívánni sem lehetne jobbat.


*Nem árulom el a megoldást, hátha egyszer valaki elvetődik a DiBonisba, és a világért sem rontanám el a házigazda játékát.
**Ha valaki arra jár, és letudta a piacon rótt köröket, a DiBonis előtt vagy után nézze meg a palicsi tavat is. Nekünk sajnos csak kutyafuttában (a busz ablakából) volt módunk egy pillantást vetni a Monarchiabeli épületekre, mert indulni kellett vissza.
***Ez azért is megdöbbentő, mert szó szerint karnyújtásnyira van onnan a folyó, miért nem onnan veszik? Vagy a Duna ennyire szennyezett lenne? Vagy ennyire nem éri meg, egyszerűbb valami halgazdaság tápon nevelt szutykát beszerezni? És miért van ugyanez a Balatonnál? (Avagy: vajon hányan tudják, hogy a hekk tengeri hal, és nem fejetlenül, panírba sütve úszkál a Balcsiban?)

3 megjegyzés:

Melan írta...

Szabadka belvárosa nagyon szép; gyönyörű századfordulós épületek a szecessziótól a neoreneszánszig, és egy fantasztikus szecessziós városháza. A belváros képe olyan, mint egy kisebb és tisztább Budapest.

Érdemes elmenni és megnézni, amíg ott van, mert az új városrendezési tervben a történelmi épületek jelentős részét bontásra ítélték, a helyükön pláza épül (a régi Népszínházat már eldózerolták). A Boszniából és Koszovóból betelepített szerbeknek nem kell, a magyarokat pedig megvette az ingatlanmaffia.

Az éttermi szkéna mondjuk gyenge; mint Magyarország a Wittman fiúk és MBTBD-ék előtt.

--elGabor

Melan írta...

A városházát már csak az ólomüveg ablakok miatt is fel kell keresni.

Jud írta...

Azóta nézegettem fotókat, és igen, feltétlenül meg kell nézni, köszi a tippet. Sajnálatos, hogy eltűnik mindez.