2011. június 8., szerda

A magány sárga sivataga - a Galaktikában

Úgy alakult, hogy tavaly Bradburyt olvastam nagy mennyiségben, és teljesen a hatása alá kerültem. Na, nem mintha ez az egyperces történet bármilyen szempontból legkedvesebb sci-fi (vagy nem sci-fi) íróm akármelyik írása közelébe érhetne, de azért én nagyon örülök, hogy napvilágot láthat - a lehetőséget itt és most is megköszönöm.

Furcsa, de éppen nyakig benne vagyok egy hosszabb lélegzetű történetben (150 K jelenleg), amelyben előkerül ez a kis világ, a magány sárga sivataga. Az érzés és az ötlet agyam rajzos felét sem hagyta nyugodni, valamilyen szinten visszaköszön az Új Galaxis 17. számának borítóján is (miközben egyáltalán nem illusztrálja a novellát).

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy igazi női SF számnak ígérkezik a 255. Galaktika, már csak ezért is alig várom, hogy kézbe vehessem.

4 megjegyzés:

onsai írta...

gratula a megjelenéshez!

adeptus írta...

Gratulálok!

Nihil írta...

Gratula! :D

Jud írta...

Köszönöm! :)