2011. június 28., kedd

A XXXI. HungaroConon jártam

Ha jól emlékszem, 2005-ben jártam először a HungaroConon, Salgótarjánban, és így, visszatekintve nagyon sok minden átalakult - ugyanakkor mégsem. Kívülálló voltam, még csak novellám sem jelent meg, nem ismertem tulajdonképpen senkit. Az idei Conra előadóként, kiállítóként mentem, és olyan tervekkel, amik felérnek egy összeesküvéssel.

"Lázas" készülődés
Izgultam, odaérünk-e Csillával 11 körül, mert 13-ra volt betervezve a megnyitó, és addig fel kellett tenni a festményeket, elfoglalni a koliban a szobát, átvedleni, felkészülni, hogy itten most szerepelni kell. Nem csak a megnyitó során, de aztán a Literátor Műhelyben is.

Előző este egy kicsit boroztunk, és másnap enyhén punnyadtan érkeztünk meg a melegben… az idő aztán lehűlt, a teremben is bekapcsolták a légkondit, és a Frei Café jobbnál jobb kávékülönlegességei is magunkhoz térítettek. A képek – Marcóéknak köszönhetően – flottul felkerültek a helyükre; egyébként Csák Tamás éppen akkor hívott fel, hogy hol vagyunk és mennyi festményt hozok, amikor leállítottam a kocsit a Frei Café melletti utcában.

Pénteki hallgatóság
A kávézóban lévő belső terem tökéletes választásnak bizonyult, nagyon örültem neki, mert szép nagy, homogén falfelületre kerülhettek a festmények, volt hangosítás (bár szerintem senki sem használta), pódium, kényelmes székek, és vetítési lehetőség is rendelkezésre állt (ha ez nem lett volna, úgy legalább három előadást húzott volna keresztül).

Felkerültek a festmények a falra
A rendezvény és aztán a kiállítások megnyitását követően először Hanna beszélt az SF írók által kevéssé preferált nyelvi leleményekről, az előadás anyaga a Boncnokon olvasható lesz. Aztán én következtem a leírással, ami három részletben az LFG-n található majd meg. Minket Vásárhelyi Lajos követett, aki e-olvasóján tárolt rémes idézeteket, a közönség mulattatására. (Muszáj megjegyeznem, milyen ötletes tokot talált ki az e-readerjének: egy keményfedeles iskolai tolltartóba helyezte bele, amit össze lehet zipzározni).

Fazekas Attila képregényes előadása tanulságos volt és nagyon érdekes, nem különben az illusztrációs pályázatra érkezett meglepően nívós munkák, amelyeket az előadása végén bemutatott. Sajnos másnapra már nem tudott maradni.

Hanna előadása
Estefelé a jelenlévő SFmagosok – Hanna, Acélpatkány és Makitra, a később érkező Adeptus és jómagam – beültünk az Avana közgyűlésére. Egy idő után észrevettem, hogy élvezettel nézem – mint jogász – a száraz törvényszövegben írt rendelkezések életre keltését, de ez másnak bizonyára aligha bír jelentőséggel.

Avana közgyűlés
A megbeszélés „kiadványok” pontjánál jöttünk mi a képbe; a létrejött megegyezés szerint az Új Galaxis 19. száma Avana-SFmag közös próbaszám lesz, a szerkesztés oroszlánrésze ránk fog hárulni. Én nagyon bizakodó vagyok, és remélem, sikerül valami jót összehozni. A most következő 18. szám még várat magára, a novellák egy része már megszerkesztve (köztük várhatóan az enyém is) várja a megjelenést, a még szabad helyeket valószínűleg a Preyeres győztesekkel és a pályázatra érkezett jobb írásokkal töltik fel. A közgyűlés más „történelmi” döntéseket is meghozott: új vezetőséget választott, eltörölte a példányszám minimumot a Zsoldos-jelölésre, és jövőre már e-bookok is indulhatnak a Zsoldos-díjért. A kgy jegyzőkönyve nyilvános, az egyesület remélem, mi hamarabb közzéteszi a honlapján.

Szavaz az Avana közgyűlése
A közgyűlés éjszakába nyúlt, végül a tagokat legyőzte az éhség és a szomjúság, ők is utánunk jöttek a tábortűzhöz. Néhányan nagyon magyarázták nekem, miként kell nyársat sütögetni, amit már csak azért sem értettem, mert rajtam kívül mindenki más is ugyanúgy csinálta, és egyébként is, a hangulat ugyanolyan fontos, mint a zsírral csepegtetett kenyér. A végén megsült szépen a szalonna, és maradéktalanul el is pusztítottuk.

Szalonnasütés
Szombaton annyi előadásra igyekeztem beülni, amennyire csak tudtam, de a program sűrűnek ígérkezett, és a közeli fogadóban annyira sokára hozták ki az ebédet, hogy kora délután két teljes előadást is elszalasztottam. Viszont Chellovek vetítésére bejutottam: kár, hogy nem osztanak díjat a legjobb előadásra, szerintem Kollárik Péter simán elvitte volna a werkfotókkal és filmes anekdotákkal. Mi sem jelzi jobban az érdeklődést, szerintem mindenki bent volt, aki később a díjátadón is.

Baranyai Judit tüzes forgatása
Egyébként már pénteken is meglepően "sokan" voltak, én legalábbis jóval kevesebb érdeklődőre számítottam. Ez persze relatív, hiszen húsz éve bizonyára több százan jöttek volna a Conra, míg mára ez a szám száz fő alá apadt... Alighanem az Avanának el kell gondolkodnia a miérteken, és alaposan megrágnia, hol rendezzék jövőre a Cont.

Eve előadása a KIMTÉ-ről, Karcolatról (szétválásról) és a Fantasy-díjról érdekes és informatív volt; a két tudományos előadásra, és sajnos Fonyódi Tiboréra viszont nem jutottam be. Tulajdonképpen csak ez volt az én gondom a szombati nappal: egyszerűen nem kalkuláltak be ebédszünetet.

Ebédnél maratoni SFmagos megbeszélést tartottunk, mondták is a többiek, miért rendelek olyan nehezen és sokára elkészíthető kaját, mint a milánói makaróni, aztán a Frei-be visszatérve András, Botond és Hanna beszéltek az SFmagról, céljainkról.

Ami utána jött, nem csak Bea szerint történelmi, de tulajdonképpen szerintem is. Asztalhoz ültünk jó páran, akik közül aligha gondolta volna bárki, hogy egyszer megtörténhet. (El tudtok képzelni egy asztalt, ami körül egyszerre ott ülnek az Avana, a KIMTE, az LFG és az SFmag, valamint az SFportal képviselői? Ezúton is köszönöm mindenkinek a türelmet és a pozitív hozzáállást – én, bevallom, izgultam). A beszélgetés nehezen indult, de aztán belerázódtunk, és ha nem is kell először nagy dolgokat várni, én bízom benne, hogy jó útra léptünk. A következő hetekben sok-sok e-mailt kell megírnom, csak győzze kivárni mindenki.

SFmagosok
Késő délután a díjátadóra aztán megtelt a terem (na jó, majdnem megtelt), Kósa Katalin érzésem szerint egy kissé többet beszélt a Preyer-pályázatról, mint "illett" volna; Pampalini frappáns beszédet tartott az illusztrációs pályázatról, majd Sárdi Margit hipp-hopp kihirdette a Zsoldos-díj novella és kisregény díjasait. (Itt is gratulálok Szélesi Sándornak és Lovas Lajosnak, valamint Körtvélyes Ákosnak a Preyer-ért). Nagy taps közepette Pocsai László egy, többünk által közösen vett virággal köszöntötte Bódi Ildikót, az Avana eddigi elnökét, valamint maga is bemutatkozott a jelenlévőknek, mint az egyesület új vezetője. Jó munkát és kitartást kívánok neki, Ildikónak pedig ezúton is köszönjük eddigi tevékenységét.

Norbi és a Rubik
Zsoldos-díj nincs anélkül, hogy mindenki maradéktalanul elégedett lenne, és ez tulajdonképpen másnap „csúcsosodott ki”. A díjátadó után a vendégsereg átvándorolt a Galcsik Fogadóba, ahol valami hihetetlen sokára hozták a kaját (mintha legalábbis akkor kezdték volna kergetni a malacokat és a baromfikat a kertben), úgyhogy addig Hantos Norbi félelmetes memóriáját teszteltük. A Rubik-kocka mutatványt később a kérésemre a tábortűznél is megismételte, és mondhatom, Norbinak mindegy, ki „kavarja meg” a kockát, sfmagos, sfportálos, avanás. Szombat este a tűznél éjszakába nyúlóan beszélgettünk, Juntól kaptam egy Guinnest, aztán mikor kiderült, hogy nem karika, hanem műanyaggolyó van a sörben, a fiúk minden elfogyasztott sörösdobozt felvágtak, hogy eltegyék a golyókat a csocsóhoz, az augusztusi Szefantorra. (Kedvem lenne amúgy kinézni, de akkor éppen Spanyolországban fogom taposni a második Caminóm. Majd talán jövőre).

A zsűri értékel
Vasárnap előbb a Zsoldos-zsűri beszélt a nevezettekről, a beszélgetést Bea moderálta jó arányérzékkel. Vásárhelyi Lajos hosszan beszélt A Bach-gépről, majd csatlakozott hozzá Pusztay István – van, amiben egyetértünk, van, amit hallva úgy tűnt, mintha valami egészen mást olvastak volna. (A Bach-gépnek sok hibája van, de az eddigi összes többi olvasó-szerkesztő visszajelzések alapján nem azok, amiket a két zsűritag felhozott. Sárdi Margit is teljesen mást – kb. azt, amit a kétségtelenül szigorú SFinsider, Acélpatkány – fogalmazott meg, úgyhogy most legyek okos, kinek van „igaza”. De mindegy, végeredményben nem számít, azt meg majd úgyis nekem kell eldönteni, kire "hallgatok").

A többiek, még a győztes is megkapta a magáét, ha felkerülnek további értékelések, remélhetőleg mind „okosabbak” leszünk. (Egyébként mintha a zsűri a kritizálásban akkor engedte volna el magát nagyon, amikor olyan szerzők írásairól volt szó, akik nem voltak jelen).

András vitaindító interaktív előadása ugyancsak Bea moderálásával felszínre hozta az ellentétes véleményeket. Sheenardnak igaza lehet (van) abban, hogy a kisregénye nem ültethető át pl. a nagy földrajzi felfedezések korára, mert – ahogy elmondta – a célja éppen az volt, hogy megmutassa, az emberek (és a gyarlóság) a távoli jövőben sem változnak. Acélpatkánynak igaza lehet (van) abban, hogy a zsűriben a fiatal, az új generáció szempontjait is meg kellene jeleníteni. Amit pedig én látok: nincs meg a formanyelvünk, hogy a tetszik-nem tetszik szintjénél egy kicsit mélyebben tudjunk beszélni az SF irodalomról. (Anélkül, hogy a lilabölcsészet talajára lépnénk). Azt hiszem, kellene egy kifejezetten tematikus cikk is, amiben sorra vennék, mely időszakban mi volt a „trend” az SF-ben, hogy mi a hard SF és milyen más vonulatok fedhetők fel…

Összességében jól éreztem magam, a képeim sokaknak tetszettek, és jól esett, hogy odajöttek, érdeklődtek (köszönöm a vendégkönyvbe írt kedves szavakat is); jót beszélgettem Varga Józseffel - a tűéles, sosem volt és sosem lesz, különleges űrhajók precíz rajzolójával - is, aki remélem, felteszi a képeit a festomuvesz.hu-ra, valamint az illusztrációs pályázat második helyezettjével, Gracza Balázzsal, aki, reméljük, legközelebb is eljön a Conra. 




Eredményesnek és tanulságosnak tartom az idei Cont, szeretnék jövőre is menni, és bizakodom, hogy találnak helyet Budapesten, hogy esetleg összehozható egy közös rendezvény a KIMTE, az Avana és mások révén; hogy egy nagy banzáj keretében osszák a fantasy és a sci-fi díjat. Mert ha voltak, vannak és lesznek is viták, kritikák és elégedetlenség, SF-F "szembenállás", a más véleményen lévők nem zárkózhatnak elefántcsonttoronyba, nem maradhatnak távol a hazai SF offline életétől.

Azt gondolom, lehet és kell kritizálni egymás munkáját, díjakat és bírálatokat, de korrekt beszélgetés formájában, online és élőben egyaránt (korábban ez is elképzelhetetlen volt). És ami még biztos: a magyar SF olyan, mint a magyar foci. Mindenki azt gondolja, ért hozzá. Hát, nem. Annyiféle érdek, pénzügyi bukta, olvasók távolmaradása és szokásaik megváltozása, a kiadók közötti ellentétek, emberek közti félreértések nehezítik, hogy végre lássuk a fától az erdőt. És ha kinézünk a fa mögül, akkor is, mintha mindannyian egy másik erdőt bámulnánk… Radikálisan változtatni nem lehet, ez már évek óta világos számomra, de lassanként átalakulni mindenkinek érdemes lenne.

Twitter
Az SFmag végig közvetített a twitteren, valamint Brod is megírta a maga alternatív és roppant szórakoztató, fiktív közvetítését a fészbúkon. (Mivel én ott nem vagyok fent, mások mutatták, így linket sem tudok adni, viszont elolvasni érdemes).

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm a szervezők munkáját, és a lehetőséget, hogy én is felléphettem, kiállíthattam.

Ápdét: további Hconos beszámolók (Rhewa gyűjtése).

21 megjegyzés:

Rhewa írta...

Az SFportal Meetup fennállásának két éve óta, két Legjobb Előadó címet kiosztott már. Chelloveck a 2009-es, Csepregi Tamás a 2010-es év legjobb előadójának bizonyult. :)

onsai írta...

Nagyon szépen festesz. Jó volt élőben látni a képeket, nem csak neten. Meg az előadásod is jó volt, élveztem.

Az idei con szervezőinek meg nagy taps. Minden zökkenőmentes volt; szállások, előadások, kiállítások, háttérszervezések. A díszvacsinál volt némi várakozás, de a kaja meg is érdemelte, nagyon finom volt és bőséges, a hely pedig kellemes.

Jó con volt, és jó volt beszélgetni az élőben alig látott emberkékkel.

Chelloveck írta...

Jó kis beszámoló. Annak meg pláne örülök, hogy így tetszett az előadásom, köszi.

Névtelen írta...

Rhewa: nem is tudtam, hogy osztotok ilyet, jópofa dolog. :)
Onsai: igen, minden flottul ment, a vacsora késéséről pedig nem tehetnek Ildikóék. (A bőségest Adeptus és Norbi szerintem vitatná).
Chelloveck: szívesen, tényleg fain volt!

Jud

sezlony írta...

"Sheenardnak igaza lehet (van) abban, hogy a kisregénye nem ültethető át pl. a nagy földrajzi felfedezések korára, mert – ahogy elmondta – a célja éppen az volt, hogy megmutassa, az emberek (és a gyarlóság) a távoli jövőben sem változnak."

Nem, nincs igaza. Ezt egyszerű szépirodalmi eszközökkel is el lehet érni, és el is érte elég sok irodalmi alkotás a nélkül, hogy sf-díszleteket használt volna. Sőt, még történelmi regény is tud ilyen távlatokat nyitni, annak ellenére, hogy a múltban játszódik.

Ez egy elég gyenge próbálkozás volt Sheenardtól, hogy védeni próbálja az írását. :)

sheenard írta...

sezlony: nem védtem, mert nem szorult védelemre. :P

És mivel egy sf mű is lehet szépirodalom, azt nem értem, mit jelent nálad az "egyszerű szépirodalmi eszközök" kitétel... Csak nem összeférhetetlennek tartod a szépirodalmat és a sci-fit? Vagy a sci-fi szerinted éppen hogy bonyolult szépirodalmi eszközöket használ? :P

Egyébiránt én az sf-et választottam a gondolataim kifejtésére, nem a pl. történelmi regényt... Ennek eredménye a Szörnyeteg a hajtóműben. Ez van... :)

sezlony írta...

sheenard:
"azt nem értem, mit jelent nálad az "egyszerű szépirodalmi eszközök" kitétel"

Azt, amit a mondat második fele :P SF díszletek nélkül is lehet arról beszélni, hogy a jövő embere sem változik e kérdésben.
Vagyis ez önmagában nem indokolja, hogy sf eszközöket használj a témád kifejtéséhez. Épp olyan jól ki lehet fejteni a jövőbe helyezett cselekmény nélkül is.

Az egyszerű irodalmi eszközökön meg azt értem, hogy a cselekményvezetéssel, a főhőst érő hatások kidomborításával - írói eszközökkel, amelyeknek Te is a birtokában vagy - át lehet adni azt a tanulságot az olvasónak, amit szerettél volna.

Az persze más kérdés, hogy Te sf-köntösben akartad megírni, mert csak, ehhez minden jogod megvan, nehogy már az író ne döntessen ebben. :)

sheenard írta...

Nos, az SF irodalom szerintem semmiben nem különbözik irodalmi eszközeinek tekintetében a szépirodalomtól. Az SF-en belül is "a cselekményvezetéssel, a főhőst érő hatások kidomborításával"... stb. adjuk át a tanulságot - tehát tényleg nem értem továbbra sem, miért a megkülönböztetés?

Persze az SF, mint tematika pont az általad díszletnek nevezett háttérvilág vagy a tudományos alapötlet miatt tud plusz dimenziót adni egy-egy műnek. Ez sokkal élesebb kontúrba képes vonni bizonyos mondanivalókat. De hát ezért is szeretjük, nem? :)

És nyilván máshogy is meg lehetett volna írni azt a mondanivalót, amit a Szörnyeteg rejt, illetve az abban megfogalmazott morális kérdéseket másmilyen korba helyezve is fel lehetett volna tenni - de az már nem ez a történet lett volna, hanem egy teljesen másik.

Merras írta...

@sezlony

Ezzel a logikával Az ember tragédiájában is totál felesleges a Tizennegyedik szín, hiszen Madách is birtokában volt minden olyan írói eszköznek, amivel a mondanivalóját ki tudta volna fejezni. Teljesen feleslegesen írt olyan színt, ami a Föld távoli jövőjében játszódott. :)

sezlony írta...

sheenard, ne menjünk ilyen messzire, általánosságokba. Ott nevezem csak díszletnek, ahol azt látom, hogy a történet, a mondanivaló működik a nélkül is, ha kivonjuk az űrhajókat, a jövőt stb. Számomra az nem elég indok, hogy azért íródik mégis sf-díszletek közé, mert a jövőbeli emberről szól. Az viszont elég, ha az író azt mondja: azért, mert így akartam. Semmi mást nem akartam megjegyezni, hogy szerintem az érved nem állta meg a helyét.

De egy történet minőségén se nem ront, se nem javít, ha én azt mondom, nem annyira sf, hanem inkább fantasztikum. Bradburyt is szeretem :)

Merras: Az ember tragédiája nem sf, senki sem nevezi annak. Hm?

sheenard írta...

Nos nekem nem az volt az érvem, hogy azért SF, mert a "jövőbeli emberről szól", azt ugye te sem hiheted, hogy ennyire egyszerűen látom a sci-fit... :)

Látod, ha eljöttél volna a HungaroConra, talán nem ilyen felszínes summázással ítélkezel. Bár nem lep meg, mert szinte az egész SFmag félreértette a Szörnyeteget... :P

Chelloveck írta...

(Különben, sezlony nevű hozzászóló, ebben igaza van sheenardnak. Hogy eljöhettél volna. Ikrek vagy nem ikrek; ez nem magyarázat. Darth Vadernek is ikrei voltak!!
Én pl. elmentem a családdal Tarjánba; semmi gond nem volt velük: ugrálóváraztak, velneszeztek; sokan nem is tudják, hogy velem voltak egyáltalán. Szervezés kérdése.

Hiányoztál, Zoli. Remélem, mire leérettségiznek, addigra összeszeded magad! Annyi dumálnivaló lett volna most is!

Embertragédiája!

Hanna írta...

"Látod, ha eljöttél volna a HungaroConra, talán nem ilyen felszínes summázással ítélkezel. Bár nem lep meg, mert szinte az egész SFmag félreértette a Szörnyeteget... :P"

Nem biztos, hogy csupán az olvasók hibája, ha nem sikerült átadni az üzenetet az utólagos írói magyarázat nélkül...
Meg úgy egyáltalán, elég visszás kvázi lehülyézni bármelyik olvasót. Vagy kollégát. :-/

sezlony írta...

Chello: majd talán jövőre! Már attól bűntudatom van, ha sf-t látok, nem hogy még napokra sf-kedvelők közé menjek.

Sheenard: Bocs, hogy félreértettem; valóban a twitteres közvetítés és Jud fenti posztja alapján gondoltam, hogy azt mondtad, amit itt olvastam.

Amúgy válasszuk ketté ezt az ítélkezést, mert itt két témáról megy a vita, és kezd elmaszatolódni a dolog:
- nyitó kommentemben pusztán az idézett érved tarthatatlanságáról írtam, a műről nem beszéltem,
- de ha már így diskurálni kezdtünk, megjegyeztem, hogy a díszlet számomra még nem elég, hogy sf-nek (és ez esetben mindig érts tudományos fantasztikumot) nevezzek egy művet, de ez nem is baj. Mert csak egy vagyok az olvasók közül, és mert ez nem minőségi kategória.

Aztán ott tartunk, hogy ítélkezem, meg nem értem a novellát. Hogy jön ez ide?

(De azt hiszem, mostantól minden novellád után megkereslek az útmutatóért, hogy végre megértsem őket. És aztán elmondom az SFmag tagjainak is. :P)

onsai írta...

Csak a pontosság kedvéért: a Szörnyeteg nem novella, hanem kisregény.

Amúgy az idei mezőnyben (meg a tavalyiban is) minimális volt az olyan írások száma, ahol az sf nem csak díszlet, vagy egy ötlet mélyítése, hanem nélküle elképzelhetetlen lenne az adott mű.

A Szörnyeteg sf része díszlet, viszont ad egy egyediséget a műnek. Én szétuntam volna az agyam, ha ez sima non-fiction lett volna.

Amúgy tök érdekes, ki mit kritizá egy műben. Nekem eszembe se jutott a Minotaurus párhuzam, noha kiveri az ember szemét, ellenben fölhördültem, hogy a klónok nem mutatták eléggé az evolúciósan huzalozott kommunikációs jeleket.

onsai írta...

(Chelloveck, a Darth Vaderes érv nagy volt! :))

sheenard írta...

onsai: ezen pont a tanácsodra némiképp javítottam, bár lehet, nem eléggé...

hanna: én kvázi félreértésről beszéltem, a többit legfeljebb te raktad hozzá (ugye nem flémelni akarsz?)...

Emellett ha nem folytattam volna a megjelenés óta beszélgetést / levelezést olyanokkal, akik "egyszerű olvasóként" értették a kisregényt, és esetenként más-más aspektusát gondolták végig, akkor még meg is ingathatnál. :)

sezlony: igazad van, nem ítélkeztél. Csak olyan határozottan ütöttél a "Nem, nincs igaza." mondattal a képzeletbeli asztalra... ez a lendület tévesztett meg. Bocs...:)

Hanna írta...

Sheenard: Nem, természetesen flémelni nem "akarok", miért, ez már annak számít? Előfordulhat, hogy az SFmag és Zoli felé irányuló megjegyzésedben valóban csak kedves baráti csipkelődés volt gúny helyett, ez esetben én értettem félre.

A másik megjegyzésem egyébként általános jellegű volt: abban talán te is egyetértesz, hogy az írói szándék önmagában nem garantálja, hogy az üzenetet sikerül-e átadni, függetlenül attól, hogy maga az üzenet mennyire talál egyetértésre az olvasók körében. Van, amikor néhány szándékolatlan mellékvágány vagy sugallat teljesen félreviheti az olvasót; ezt íróként nehéz megítélni. Szerintem mind futottunk már bele akár pozitív, akár negatív élményként a "gondolta a fene" arany jánosi esetébe. Nem lehet, hogy itt is erről van szó mondjuk olvasói felszínesség helyett? (Ha ez támadóan hangzik, azt sajnálom, de hát nem én vagyok az egyetlen érzékeny ember az univerzumban :))

onsai írta...

Ha már itt lóg a honi sf írók egy része, mint olvasó megjegyezném, hogy a Sheenard, Lovas, Ftóth, Antal vonaltól szeretnék több "science" hangsúlyt a művekben (mert néha ott röhögök, ahol nem hinnék).
A Sezlony, Hackett párostól meg több szerethető karaktert (igenis drukkolni akarok, kit érdekel, mi van egy utálatos alakkal, mégha látványos világban él is? Sőt, a boldog véget is elviselném néha).

Judról megjegyezném, hogy itt ő és a Bach-gép a meg nem értett. Nincs 5 pont különség a Szörnyeteg és e között, és a zsűri értelmezése is...izé. Föl nem fogom miért nem ő agonizál a saját blogján a meg nem értettség miatt? Miért Sheenard?

Csak költői kérdések voltak, nem kell felelni. Most megyek, megiszom a kávémat.

sheenard írta...

Annyira agonizálok, hogy megyek és töltök magamnak egy pohár vörösbort és iszom az életre :)

Nem mellesleg A Bach-gép szerintem nem kisregény, hanem sokkal inkább novella.

Jud írta...

"Nem mellesleg A Bach-gép szerintem nem kisregény, hanem sokkal inkább novella."

Szerintem valahol a kettő között, azaz: elbeszélés. :)

Végül azért neveztem a kisregények közé, mert annak idején a Solarián volt egy "meghatározás" Sárdi Margit részéről, hogy kb. hány leütéstől "számít" valami kisregénynek. A Bach-gép azt a határt meghaladta, a zsűri pedig nem sorolta át a novellák közé.