2011. június 26., vasárnap

Zsoldos-értékelések (Hcon élménybeszámoló később)

Rendkívül hosszú hetem volt, kezdve a szerdai Roger Waters koncerttel, amiről még nem volt időm élménybeszámolni. (Istenkirályistenkirályistenkirály!) A hétvégi háromnapos Hungarocon pedig mintha önmagában egy hét lett volna, sűrűnek tűnik és tanulságosnak. A napokban - amíg még friss az élmény - igyekszem fényképes-rajzos beszámolót készíteni. Addig is idemásolom Sárdi Margit értékelését A tűz középpontjábanról:

"A novella rendkívül eredeti és érdekes ötletet vet föl: a most még csak szórványos ezoterikus próbálkozások után, amelyek az előző életek föltárását ígérik, a jövőben ez tudományos alapokon, világszerte, a párválasztáshoz kötelezően működik. De a múlt – és a sors megismerése révén a jövő – ismerete befolyásolja az emberi sorsot, és elveszi a szabad akaratot. A jövő megismerése önbeteljesítő jóslattá válik. A novella részben narratívan, részben epikusan mély és érdekes gondolatokat ébreszt vagy mond ki sorsról, szabadságról, eleve elrendelésről, ártatlanságról és bűnhődésről. A cselekmény lezáratlansága szabad teret hagy az olvasó gondolatainak. A figurák jó megtestesítői a hordozott törekvéseknek. A vázlatos leírások épp csak a legszükségesebbeket mondják el a szereplőkről és helyszínekről."

(Ehhez csak egy nagyon rövid zárójeles megjegyzés, azon túl, hogy köszönöm az értékelést, hogy a párválasztáshoz nem volt kötelező a "profil" megadása; érdekes, hogy SFinsider is úgy írta, a Központ "egyfajta randitanácsadóként" működik - a novellában ez így, ebben a formában nincs benne).


És most már hivatalosan is, Sárdi Margit A Bach-gépről, ami a kisregény kategóriában a pontok alapján második lett:

"A kisregény (inkább elbeszélés) különös új földolgozása a „robot ember-szerepben” történettípusnak. Az androidok egyenjogúságáért vívott harc itt fordított eredményt ér el, azt bizonyítja, hogy az emberi élet végességének reflektált tudatával és így hatalmas alkotásvággyal nem rendelkező mesterséges intelligencia csak utánozni tudja az emberi alkotást, de alkotásra képtelen. Az ember, az intelligencia és az alkotó erő bonyolult gondolatköre azonban csak összetartó hálója az ennek kapcsán összeköttetésbe került sorsoknak: a cselekmény voltaképpen egy ifjú ember (Sue) ismerkedése apja generációjának törekvéseivel, életútjával, az androidok egyenjogúságáért küzdő férfi nézeteivel: ez annyira dominál, hogy a feltáró út ürügyéül szolgáló vizsgafilmkészítésről, a film fölépítéséről, mondanivalójáról a későbbiekben sem értesülünk. A két generáció megjelenítése a kisregény legnagyobb erénye, a figurák plasztikusak, elevenek, egyszerre tipikusak és egyediek külső megjelenésükben, cselekvéseikben és életútjukban egyaránt.  Az „igazsághoz” vezető út föltárása arányosan fölépített, meglehetősen feszült, a színhelyek élettelien és szemléletesen leírtak. Ügyes a jelenetezés, a döntő helyzetek drámai szituációkban való kibontása; a figurák beszéde személyhez illő. Némi csúsztatás a történetben, hogy a mozgalom elindítója nem azt akarta bizonyítani, hogy az MI ugyanolyan, mint az ember, hanem hogy egy más irányú evolúció csúcsaként joga van az emberéhez hasonló méltósághoz, vagyis a művészi alkotásra való képesség (a Bach-gép) bizonyítékként nem releváns kísérlet; vagyis az epikus lezárás nem a föltett kérdésre ad választ, emiatt nem oldja föl a feszültséget, hiszen nem oldja meg a fölvetett problémát."

Az értékeléseket itt is köszönöm, van, ami több mint hasznos belőle. Azt nem tudom, későbbi bírálatok felkerülnek-e, ami az élőszóban Vásárhelyi Lajostól és Pusztay Istvántól elhangzott a kisregényről, tulajdonképpen ennek szöges ellentéte. (:D)

Na, nem baj, próbaolvasási/szerkesztési időszakban az ilyesmit már megszoktam. Az SFportálon a többi értékelés is elérhető, a napokban elolvasom őket apránként.

Azt még nem tudom, hol, hogyan, de felteszem a netre A Bach-gépet. Majd belinkelem.

Nincsenek megjegyzések: