2011. július 28., csütörtök

Zarándokvédjegy

Mostanság meg-megnézem mások fényképeit a Caminóról, és annyira bájosak a magyar zarándokok a kis spáros szatyraikkal. (:D)

2011. július 26., kedd

Pannonhalmáról az [origo]-n!


Hűséges blogolvasóim megszokhatták, hogy időnként kimerítő élménybeszámolókkal és fotókkal floodolom tele a blogot. Ezúttal csak utóbbira szorítkozom, de nem időspórolás okén. A pannonhalmi kirándulásunkról ugyanis a szöveget - néhány további fotóval - az [origo] utazás rovatában olvashatjátok!

Viator étterem - minimalizmus

Látkép a turisták beléptetőjéről. Előtérben a Viator



Harangtorony





A legrégebbi épület a hegyen

Porta Speciosa




Könyvtár



A Viatorban ülve







Apátsági borászat mélyén

Likőrök

Egy csodás nap vége

Irányzék

Apátság

2011. július 22., péntek

Én, a serpa

2 vagy 3 póló
2 nadrág
1 hosszú ujjú
polár pulcsi
hálózsák
szandál
kalpag
3 váltás alsónemű
3 váltás zokni
füzet, amibe a naplót írom
toll, amivel a naplót írom
rajzfelszerelés (alapszínek, 1-2 ecset, akvarellpapírtömb - mini, két darab, vázlatfüzet, ceruza)
ragtapasz
sampon
olló
egyéb pipere
arckrém
naptej
guide
telefon+töltő
fotómasina+töltő
bankkártya
személyi/útlevél
polifoam szivacs
esőköpeny
túracipő (lábamon, szandállal felváltva)
a spéci törölköző
rágó a repcsire
vászontatyó (rajzcuccnak, pénznek, iratoknak városnézéskor)
ruhacsipesz
spagóca
biztostű
aspirinC
algopirin

cérna
bicska
budipapír
kanál
fejlámpa

A rajzcuccot és néhány apróságot kivéve 2008-ban ezek mind elfértek a hátamon. Így, felsorolva eléggé esélytelennek tűnik, hogy befér a zsákba.

Van egy másik listám is, ami jobbára bevásárlást tartalmaz, hogy mi mindent el kell még intéznem az úttal kapcsolatban.

Ma ránéztem a naptárra. Másfél hét múlva irány Portó, és onnan gyalog Santiago.

2011. július 21., csütörtök

Teknősökkel álmodom

Hónapokkal ezelőtt, nagyjából a Martin tematikus hetünk idején megjegyeztem az egyik álmomat, és hiába agyaltam, nem jöttem rá, miért mászkálnak ékszerteknősök a... már én nem is tudom micsodán. De mászkáltak, úgyhogy megnéztem az egyébként hiányos és hasznavehetetlen, és ne is higgyen benne senki álmoskönyvet a neten, és csodák csodája, benne volt a teknősbéka. Valami olyasmit jelent, hogy "összecsapnak a fejed felett a hullámok", úgy érzed, sosem érsz a teendőid végére.

És tényleg.

A Con óta állandóan listákat írok cetlikre. Tegnap megelégeltem, fogtam egy A4-eset, és idekészítettem a gép mellé. Több mint húsz pont van rajta, és van, aminek még alpontjai is akadnak... Novellák, szerkesztési feladatok, fordítás, cikkírás, mit olvassak el feltétlen, és milyen leveleket kéne megírnom, ha már ígértem. Egy részére határidőt szabtam, egész pontosan a camino előtt pár nappal legyek kész vele. 

A határidő jó múzsa. És ma végre lehúztam róla négy pontot is...

És most, hogy tudatosítottam magamban ezt is, aligha álmodom majd teknősökkel.

2011. július 18., hétfő

Jódos kesernye

"Kortyban is széles spektrumon támad."

Szóval ez úgy volt, hogy megint összeállt a távolról indítós csapat, de most nem Villányba mentünk, hanem mind kocsiba vágtuk magunkat, és meg sem álltunk Nemesvámosig, a jól bevált, imádott helyünkre. (Az utóbbi években kizárólag ide cipeljük az összes barátainkat. Eddig még senki sem bánta meg).



Péntek este bográcsozást rendeztünk a házigazda, Csaba hathatós segítségével, elfogyott egy rakat habzóbor és rozé (Ebner Borzongás, Riczu rozé rulez), és persze - főleg a többiek - az interaktív pálinkamúzeumot is meglátogatták.


Beesteledett, mire mind asztalhoz ültünk - a pörkölt istenien sikerült, hiába a szabad tűz egész más, mint odahaza a gázon. (Odahaza a gázon nem állunk neki marhapörköltnek. Amúgy sem álltunk még neki soha. Woof ki akarta próbálni, és senki sem tiltakozott).


Másnap reggel nem voltam benne biztos, hogy felébred a csapat, és eljutunk Badacsonyba (Csopakon szálltunk fel). 8.45-kor még az udvarban zajló véres eseményeket néztük, Brainoiz pedig csak azért nem alakult át szuperhíróvá, ugrott le az erkélyről, landolva a sövényen, hogy megmentse a baromfiakat, mert otthon felejtette a szuperhíróköpönyegét. A tyúkok aztán forróvízbe kerültek, majd később még, ha valaki hozzájuk ért, holtukban, félig fejetlenül rángtak egy kicsit. (Ennyit a vidéki élet horrorisztikus momentumairól).

"Sokrétegű és izgalmas illat. Szájban először az alkohol és a nagy test
taglózza le a kóstolót, itt is idő kell,
hogy előbújjon a csokikrém,
meg a sűrű, vastag gyümölcslekvár."

Elértük a vonatot, Csopakig megváltottuk a hazai SF-F életet, aztán rögtön behanyatlottunk az első hamisítatlan balatoni vendéglátóipari egységbe. Azt nem tudom, hogy a rétes meg a kávék milyenek voltak, a két gombóc fagyi finoman szólva is felejtős. Legalább bajom nem lett tőle.

A helyek, ahol valahogy sosem állunk meg
Ezután nekiestünk a szőlőhegynek. Igen, a 35 fok melegben. A pince előtt húsz méterrel a többiek szóltak, hogy lassítsunk, lassítsunk. Mire én: de hát már mindjárt itt vagyunk. Így értünk a Léránt Pince hűvösébe, annak is a legmélyebb bugyrába, ahol...

Léránt Pince
...előkerült a Zombie Dice.

Itt nem túlélő vagy, hanem zombi. És vagy agyat dobsz, vagy lábakat (menekülés), vagy bekapsz egy golyót. Három életed van.

A Léránt Pince hűvösében

"Nem a tanninos, vastag iskola növendéke,
savai nagyon jól eltaláltak, szinte haraphatóak,
és jól állnak a közepesen izmos testnek."

Nagyszerű játék, bár sem a kockázást, sem a zombikat nem komálom, lehet tőle beszélgetni, konstatálni a másik szerencséjét/szerencsétlenségét, sok derültséget okoz, és mivel kizárólag a szerencse dönt, így igazán nem is haragudhatunk magunkra a döntéseinkért. (Miért, miért, miért kockáztattam, amikor már begyűjtöttem NYOLC AGYAT!!!)

Ritka balatoni tükörvíz
A Léránt pincét (ittam kéknyelűt, isteni volt) hátrahagyva immár csak lefelé csorogtunk (föntebb nem igen érdemes menni - bár legutóbb a kólagépes olaszrizlinges hely zárva volt, új helyek iránt ilyen melegben nem indultunk felfedező útra), a Szeremleybe.



Brainoiz és Woof bevállalták a halászlevet, de a többség jobbára salátákig merészkedett. Felettünk döngtek a szőlővirágtól bódult méhecskék, a ház másik oldalán cigány zenészek húzták a talp alá valót. Igen, délután háromkor, a 35 fok melegben. Át is ültünk egy távolabbi asztalhoz, mert erre lelkileg valahogy egyikünk sem volt kész. A zenészeknek ugyan nem tetszett, de hát ez van. (Én amúgy is átültem volna, mert más körülmények között sem rajongok a nótákért).



"Már az illata is nehezen körberajzolható..."

A partra le sem jutottunk, mert kitaláltuk, hamarabbi vonattal megyünk vissza, és Csopakon beülünk az állomástól kb. 100 méterre lévő Jásdi Pincészethez. Rizling-fröccsöt és hideg bodzaszörpöt ittunk - egyikért sem néztek ki minket.



Még itt is átalakultunk zombivá (szó szerint, meg a játék kedvéért is), kókadoztunk még egy kicsit az asztalnál, aztán hazaindultunk. (Házigazdánk eljött értünk kocsival).

Mire összeszedtük magunkat némi zuhany segítségével, addigra Csabáék olyan terülj-terülj asztalkámmal vártak minket a kertben, hogy azt elmondani nem lehet. Inkább csorgassátok ti is a nyálatokat:



Nem tudtam sokáig fent maradni (kb. tízkor kidőltem), ráadásul másnap vezetnem is kellett, és már bor sem igen fért belém.

Mint mindig, remekül éreztük magunkat Nemesvámoson, és továbbra is csak ajánlani tudom mindenkinek a helyet.

Reggel érzékeny búcsút vettünk házigazdáinktól és egymástól, aztán Wooffal nyakunkba vettük a Balaton-Felvidéket. Két helyen álltunk meg: felmásztunk a Hegyestűre...



...és a szentbékkállai ingókövet (kőtengert) is megnéztük.


Fantasy írók, kérem, mozgassák meg képzeletüket, miféle jószágok kövülhettek itt meg

Megállapítottuk, hogy ide vissza kell jönni, mert rengeteg más látnivaló van, és ezeket is csak kutyafuttában tudtuk megtekinteni. 

Kilátás a Káli-medencére, a Hegyestűről

A Káli-medence tényleg medence, ez látszik a Hegyestűről, és az ottani falvakban autózva is furcsa érzésem volt, van a helynek egyfajta megmagyarázhatatlan hatása. (Ennyit a misztikusságról).

"Mögötte egy vegetális,
vadas-zöldséges világ is felsejlik,
amitől még izgalmasabb."

Utunk következő állomása a Kis-Balatonon túli Bivalyrezervátum volt. A bejáratnál két csacsi kunyerálja a zoo-eledelt, később kecsék rohanják meg a gyanútlan látogatót... De a bivalyok, hát, azok az igazán jópofák. Hogy lehetnek ezek a nagy melákok olyan édesek, ahogy heverésznek a pocsolyában? Egyébként ürgéket is láttunk, ott rohangáltak tőlünk méterekre, és tűntek el járataikban.

Következzék egy kis bivalytünc:





A Bivalyrezervátum után a nagy melegben Balatonszemesre gurultunk, hogy elköltsük ebéd-ozsonnánkat a Kistücsökben, majd az egy hétnek tűnő, élménygazdag hétvége után dögfáradtan, ragadva-sósan hazaindultunk.

(Idézeteink továbbra is a zseniális Pécsi Borozó bormustráinak szövegéből származnak, nem mi agyaltuk ki őket. Mi ilyet nem tudnánk. :D)

És akik még bloggerhagyományunk szerint távolról indítanak:
Anngel
Brainoiz
Tapsi

2011. július 8., péntek

Meghívó az Art kiállítására

Nem is tudtam, hogy felkerült a 3000. kép, és azt sem, hogy immár 9 éve töltenek fel alkotók az Art-ra képeket; jóformán megfordult és megfordul itt minden hazai SF-F alkotó, borítófestők, rpg illusztrátorok, szürrealisták, saját kedvtelésre festő emberek.

Nem egészen ez az első kiállítás, a legutolsó nagy RPG.hu találkozón ugyanis többen kiállítottak, de az is igaz, hogy ez nagyobb szabású lesz. 20-25 alkotó  eredeti és reprint képei, szobrok és más relikviák - ha a megnyitóra hozzám hasonlóan nem juttok el, a kiállítást nézzétek meg!

Én egy vagy - hely nagyságától függően - két festménnyel képviseltetem magam.