2011. szeptember 19., hétfő

Túrony - Villány 2x30

A Caminót "keretes szerkesztéssel" oldottuk meg: előtte is, utána is végiggyalogoltunk a Villányi-hegységen, Túronyból indulva. Azt hittem, kb. 20 km lesz az egész, a jelzésről letérve, végig a gerincen. Tévedtem, miután felkapaszkodtunk a gyűdi zarándoklat útvonalán, találtunk egy táblát, hogy onnan még Villány 26 km...

A túrát mindkétszer nagyon élveztük, és ha el is csüggedtünk, szederbokrok, második alkalomra pedig már érett szőlőszemek vigasztaltak, és persze az ígéret, hogy a táv 2/3-ánál egyenesen a Vylyan mellett haladunk majd el...

A mintegy 30 km-es sétáról íme néhány fotó:

A túronyi templom

Pókhálóegyüttes hanglemeze

Ganajtúrók iszonyatos munkában


Szép lassan magunk mögött hagytuk a siklósi várat

Még kék párába vész a Szársomlyó

A Vylyannál kaptunk egy kis csemegeszőlőt a borhoz, nyamnyamnyam


Pihenő

Az út első harmada erdőben visz, utána végig nappal szemben, szőlősorok mentén. A hegységet kettészelő műútnál tértünk le a jelzett útról (valójában már hamarabb eltűnnek a jelzések), és átvágtunk az egyébként bekerített, de nyitott kapukkal váró Vylyan Pillangó dűlőn. Ez a kép már nem tudom, melyik részen készült augusztus elején...

Irány a mélybe

Kézfogó

Augusztus eleji permetezés

A mókás hordóinstallációk egyike a Vylyannál

Felületek

Retró

Sauska terasz

Félig elpusztított Sauska hidegtál (nyamnyanyam)

Hangulat a Tiffánnál

2011. szeptember 12., hétfő

A nagy kéziratvadászat

Nem, nem az SFportalosé, aminek most már tudjuk a zsűritagjait, illetőleg az antológia szerkesztőit (jelöljetek majd nekik minél jobb novellákat és regényeket - erről később lesznek részletek), hanem úgy általában. Játsszunk el a gondolattal, hogy alapítunk egy zsánerkiadót! Kifejezetten sci-fi és fantasy kötetekre, elsősorban hazai szerzőkre, antológiákra és regényekre koncentrálva. A pénz nem számít. (De, számít, tudom, ezért gondolatkísérlet).

Akit már ettől kiráz a hideg, az inkább görgessen lentebb valamelyik borozós bejegyzésemhez.

Szóval az egész onnan indult, hogy hozzászóltam (első felvonás) az LFG-n az e-bookos fórumhoz (második felvonás), majd Renier válaszát követően meglepően sokan kíváncsiskodtak magánban, pedig semmi "szaftos" nem hangzott el (íródott le). Egyszerűen csak felsoroltam néhány nevet, akik rögtön regénnyel jelentek meg a hazai zsáner piacán az utóbbi öt évben. Aki akar, nézzen utánuk (segítek: főleg Cherubion vonalon). Az érdekesség talán nem is ez, hanem hogy közülük azóta vajon hányan ismételték meg a regénymegjelenést, és ugyanannál a kiadónál? Írtak-e egyáltalán novellát, és az megjelent? Ez pedig átvezet egy másik kérdéskörhöz, amit a hozzászólásaim részben szintén érintettek: kiépítenek-e a kiadók saját szerzőgárdát, segítik-e őket a szerkesztők és kiadóvezetők, vagy csak egy-egy kiadvány erejéig csábítják magukhoz a szabadúszó szerzőket?

Nem régiben egy nem zsánerkiadó egyetlen e-novellamegjelenés kapcsán olyan szerződést kínált fel, ami szerint évekig minden, nyilvánosságra hozatalra szánt kéziratomat előbb nekik kellett volna megmutatnom (sőt, még akár határidő tűzésével átírást is kérhettek volna, majd újbóli bemutatást, végtelenítendő a kört, arról pedig nem szólt a fáma, hogy mi is legyen a már máshová beadott kéziratokkal...). Természetesen nem írtam alá, mert ennyire azért nem fontos a megjelenés. Valószínűnek tartom azonban, hogy sok más szerző igen - az érem másik oldala ugyanis fényesen csillog: "képzeld, mama, egy kiadó szerződést ajánlott nekem!"

Hála az égnek, nem az írásból (és még csak nem is a festésből) élek, így olyan szerződést (és életem nagy lehetőségét :D) utasítok vissza, amilyet csak akarok. Igazság szerint azt is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy közvetlenül hányan élnek SF-F írásból hazánkban. Jóformán senki, mert aki mégis, az is csinál mellette mást, pl. forgatókönyvet, újságcikkeket ír, fordít, szerkeszt stb.

Tegyük fel, hogy képzeletbeli kiadónk piacra lép. Honnan és hogyan válogasson kéziratokat? Tegyük fel, hogy nem vettünk meg semmiféle logós kiadványjogot, hanem a semmiből szeretnénk lehetőséget adni eredeti szerzők eredeti műveinek. Nem utasítjuk el a befutott szabadúszókat sem (a zsánerben jóformán mindenki az), korrekt pénzt, szép, modern borítót, nívós szerkesztést és reklámot is ajánlunk, mert valljuk: másként nem lesz normális olvasótáborunk. (Ez továbbra is gondolatkísérlet! :D)

Előzetes piackutatásaink szerint Magyarország a nem egész tízmilló fentezzi és sssci-fffi író országa, több a szerző, mint az olvasó, avagy legalább minden második olvasó egyben műkedvelő író(wannabí) is. Nem kell aggódnunk, kapunk majd kéziratokat dögivel (így is lesz).

Előzetes terveink szerint évente néhány antológiát és néhány regényt, összesen mondjuk tíz kötetet szeretnénk megjelentetni. Ezt a kéziratok minősége láttán már az első negyedévben alább adjuk, és fordítókat keresünk külföldi, menő, még kiadatlan regényekre. Szóval marad mondjuk öt hely a magyaroknak. Három regény, két antológia. Fantasy, sci-fi vegyesen. (Vegyük észre: még mindig erősen garázskiadó vagyunk az évi max tíz kötetecskével...).

Előzetes szerkesztési elveink, mércéink szigorúak: olyan kiadványokat szeretnénk, amelyek az átlagos magyar SF-F kötetek színvonalánál magasabbak. Külcsínben, témában, megfogalmazásban egyaránt. Érdekelnek a kísérletező kedvűek, a már-már szépirodalom felé kacsingató vadhajtások, a nyomokban tartalmazott szürrealitás, eredeti, felszabadult képzettársítások és képzeletvilágok. Ergo nincs logó, ami megbélyegez, befogad és álminőséget garantál, nincs lerágott csont, és közepes-unalmas szöveg. Sarkítva: egyik sem csinnadratta űropera, bár nem zárkózunk el tőle, ha az jó, és egyik sem csinnadratta sword&sorcery, bár a jó fantasy kalandoktól sem menekülünk.

Szeretnénk olyat kiadni, ami megállná a helyét adott esetben egy külföldi kiadás esetén is. (Ez nem feltétlenül cél, mert még gondolatkísérlet szintjén sincs rá pénzünk, ill. megjelentetünk kifejezetten a magyar közönségnek szánt, csak általuk érthető remek történeteket). A szerkesztők teszik a dolgukat, ismerik a mai külföldi trendeket (bármilyen durva is legyen, hogy szempont az ezeknek való valamilyen szintű megfelelés), és szelektálnak.

Találnak-e mindjárt az első évben három, fiókban búvó kéziratot, és két kötetre való novellát magyar szerzőktől? (Novellista előéletüktől függetlenül).

Valójában nem ez az igazi kérdés. Hanem az, hogy találnak-e a rákövetkező évben, meg az azután következőben is? A kiadó indulásától gyakorlatilag folyamatosan? (Gyors átkötés: ha az SFportal nem akarja maga alatt vágni a fát, az utóbbi tíz évből válogat, ami szerencsésebb helyzet a felhozatalt tekintve, mintha csak az utóbbi egy évet-két határoznák meg).

Tavaly bekövetkezett az, ami valahol várható volt: a Zsoldos-díjra nem neveztek legalább öt SF regényt. És ez - egy-két kivételtől eltekintve - a teljes magyar SF zsánerkiadós paletta egész évben! (És hol vannak a minőségtől, amikor már magának az alapvetően retró ízlésű zsűrinek is sokkot okoz némelyik). Megjegyzem, jövőre valószínűleg rekord mennyiségű jelölés várható, hiszen a két év terméséhez hozzáadódik majd az e-book is.

Megtölthető-e jó (de még mindig közel nem kiemelkedő) novellákkal az Új Galaxis (avagy miért nem jelent meg még idén a kiadvány)? Miért bővül olyan lassan az SFportal e-book kiadó kínálata, illetőleg miért látni a kínálatban olyan regényeket, amelyek javarészt korábban papír alapon (vagy a neten ingyenesen) napvilágot láttak? Lenne-e még értelme az AACS-knek, amikor éppen az egyik szám szerkesztőjétől hallottam, milyen iszonyú nehezen talált egyáltalán vállalható(!) írásokat egy-egy röpke füzetbe (a sokadik szerkesztési kör után). Abba pedig bele se merek gondolni, mi lehet a Mágus házatáján, ha a DV megjelentette Boruzs Gergely kéziratát. Sőt, annak folytatásait...

Mióta elindult az SFmag, alább kellett adni azt az elképzelést, hogy minden hónapban magyar novellát is közöljünk. Vajon ténylegesen talál a Galaktika havonta legalább egy minőségi magyar novellát? És ha igen, további szerkesztőségek - pl. az SFmag - válogathatnak még valamiből? Vagy ha egy kiadó antológiát akar összeállítani, ők honnan merítenek?

Elvitázhatunk, hogy mi a jó, hogy mi a szint, mert ez persze szubjektív. Van, ami befér a Galaktikába, az SFmagon elutasítják, és fordítva. Van, amit mindkettő elutasít, bekerül egy harmadikba. De azért valamelyest össze lehet rakni, mi a képzeletbeli kiadónk elvárása. A tisztes iparosmunkánál egy kicsit több, ha úgy tetszik, de minimum az.

Van-e ilyen nálunk, van-e évről évre legalább három író kiadónként, akik megbízható teljesítményt nyújtanak? Vagy pedig, ha összevetem az összes jelenlegi zsánerkiadót, találunk-e három-négy embert, akik legalább kétévente tisztes minőségű regényekkel jelentkeznek?

Avagy: mennyi idő kell valójában egy jó regény megírásához?

Ahány író, annyi válasz. Túl három, egyenként is több százezer leütéses kéziraton, úgy, hogy én azért nem húzom, halasztom az írást folyamatában, és viszonylag gyorsan is gépelek, emberileg nem tartom lehetségesnek, hogy munka, család, háztartás, nyaralás és egyebek mellett valaki fél/háromnegyedéven belül tisztességes kéziratot tegyen le az asztalra. Egyféleképp igen: a cselekmény egyszerű, mint a faék, a szereplők sablonok, a (csikorgó) mondatok alany-állítmány-tárgyból állnak, néha egy-egy jelző, kevés leírás, sok párbeszéd. És a téma alapvetően lerágott csont, vagy ha vállaltan az, újszerű tálalás híján.

És ezek után még azt is hallani, hogy valaki egy-három hónap alatt megír egy regényt... Kérdés persze, hány százezer leütésnél kezdődik nála a nagyepika, de ha mondjuk a határt az igencsak vékonyka 300 K-nál húzom meg, akkor is gyanúsan rövid idő az a néhány hónap. Ha ebből élne, ha egy héten legalább öt napon át napi hat órát gépelne, a fennmaradóban agyalna, visszaolvasna, húzna, csiszolna, nos, úgy még csak-csak. A fizika törvényei felett létező, egyből csiszolt szöveget termő SF-F írózsenik pedig nincsenek köztünk - ez itt a kiábrándítás helye -, ellenben a zsánerszerzők (wannabítól befutott íróig) nem a fentezzi és sssci-fffi könyvek írásából élnek...

Képzeletbeli kiadónk megelégszik kétévente egy antológiával (melyet részben pályázatok győzteseivel, részben neves szerzőket körbekuncsorogva, fogcsikorgatva megírt kéziratokkal tölt fel az egyébként beérkezettek mellett), és két regénnyel. A rákövetkező évben a regényíróink újabb kéziratot - hacsak nem fiókban lapultak évek óta, szinte készen - aligha produkálnak, így kénytelenek vagyunk más szerzők után nézni.

Egyszóval azt gondolom, nincs ma hazánkban annyi, megbízható minőséget produkáló szerző, akiket a zsánerkiadók "befuttathatnának", akikre hosszútávon építhetnének, akikkel olyan szerződést írathatnának alá, mint amilyet az a nem zsánerkiadó nekem kínált. A magyar fantasztikus irodalmi piac annál is kisebb, mint hisszük.

Képzeletbeli kiadónknak az "istállóépítés" nem jött össze. Pedig, mint mondtam, a pénz itt nem is volt akadály.

2011. szeptember 5., hétfő

Camino Portugues "trailer"

Szorgosan gépelem be a naplót, de addig is néhány fotó és festmény (mert hogy minden nap sikerült legalább egy kis méretű akvarellképet elkövetnem!).