2011. szeptember 12., hétfő

A nagy kéziratvadászat

Nem, nem az SFportalosé, aminek most már tudjuk a zsűritagjait, illetőleg az antológia szerkesztőit (jelöljetek majd nekik minél jobb novellákat és regényeket - erről később lesznek részletek), hanem úgy általában. Játsszunk el a gondolattal, hogy alapítunk egy zsánerkiadót! Kifejezetten sci-fi és fantasy kötetekre, elsősorban hazai szerzőkre, antológiákra és regényekre koncentrálva. A pénz nem számít. (De, számít, tudom, ezért gondolatkísérlet).

Akit már ettől kiráz a hideg, az inkább görgessen lentebb valamelyik borozós bejegyzésemhez.

Szóval az egész onnan indult, hogy hozzászóltam (első felvonás) az LFG-n az e-bookos fórumhoz (második felvonás), majd Renier válaszát követően meglepően sokan kíváncsiskodtak magánban, pedig semmi "szaftos" nem hangzott el (íródott le). Egyszerűen csak felsoroltam néhány nevet, akik rögtön regénnyel jelentek meg a hazai zsáner piacán az utóbbi öt évben. Aki akar, nézzen utánuk (segítek: főleg Cherubion vonalon). Az érdekesség talán nem is ez, hanem hogy közülük azóta vajon hányan ismételték meg a regénymegjelenést, és ugyanannál a kiadónál? Írtak-e egyáltalán novellát, és az megjelent? Ez pedig átvezet egy másik kérdéskörhöz, amit a hozzászólásaim részben szintén érintettek: kiépítenek-e a kiadók saját szerzőgárdát, segítik-e őket a szerkesztők és kiadóvezetők, vagy csak egy-egy kiadvány erejéig csábítják magukhoz a szabadúszó szerzőket?

Nem régiben egy nem zsánerkiadó egyetlen e-novellamegjelenés kapcsán olyan szerződést kínált fel, ami szerint évekig minden, nyilvánosságra hozatalra szánt kéziratomat előbb nekik kellett volna megmutatnom (sőt, még akár határidő tűzésével átírást is kérhettek volna, majd újbóli bemutatást, végtelenítendő a kört, arról pedig nem szólt a fáma, hogy mi is legyen a már máshová beadott kéziratokkal...). Természetesen nem írtam alá, mert ennyire azért nem fontos a megjelenés. Valószínűnek tartom azonban, hogy sok más szerző igen - az érem másik oldala ugyanis fényesen csillog: "képzeld, mama, egy kiadó szerződést ajánlott nekem!"

Hála az égnek, nem az írásból (és még csak nem is a festésből) élek, így olyan szerződést (és életem nagy lehetőségét :D) utasítok vissza, amilyet csak akarok. Igazság szerint azt is egy kezemen meg tudnám számolni, hogy közvetlenül hányan élnek SF-F írásból hazánkban. Jóformán senki, mert aki mégis, az is csinál mellette mást, pl. forgatókönyvet, újságcikkeket ír, fordít, szerkeszt stb.

Tegyük fel, hogy képzeletbeli kiadónk piacra lép. Honnan és hogyan válogasson kéziratokat? Tegyük fel, hogy nem vettünk meg semmiféle logós kiadványjogot, hanem a semmiből szeretnénk lehetőséget adni eredeti szerzők eredeti műveinek. Nem utasítjuk el a befutott szabadúszókat sem (a zsánerben jóformán mindenki az), korrekt pénzt, szép, modern borítót, nívós szerkesztést és reklámot is ajánlunk, mert valljuk: másként nem lesz normális olvasótáborunk. (Ez továbbra is gondolatkísérlet! :D)

Előzetes piackutatásaink szerint Magyarország a nem egész tízmilló fentezzi és sssci-fffi író országa, több a szerző, mint az olvasó, avagy legalább minden második olvasó egyben műkedvelő író(wannabí) is. Nem kell aggódnunk, kapunk majd kéziratokat dögivel (így is lesz).

Előzetes terveink szerint évente néhány antológiát és néhány regényt, összesen mondjuk tíz kötetet szeretnénk megjelentetni. Ezt a kéziratok minősége láttán már az első negyedévben alább adjuk, és fordítókat keresünk külföldi, menő, még kiadatlan regényekre. Szóval marad mondjuk öt hely a magyaroknak. Három regény, két antológia. Fantasy, sci-fi vegyesen. (Vegyük észre: még mindig erősen garázskiadó vagyunk az évi max tíz kötetecskével...).

Előzetes szerkesztési elveink, mércéink szigorúak: olyan kiadványokat szeretnénk, amelyek az átlagos magyar SF-F kötetek színvonalánál magasabbak. Külcsínben, témában, megfogalmazásban egyaránt. Érdekelnek a kísérletező kedvűek, a már-már szépirodalom felé kacsingató vadhajtások, a nyomokban tartalmazott szürrealitás, eredeti, felszabadult képzettársítások és képzeletvilágok. Ergo nincs logó, ami megbélyegez, befogad és álminőséget garantál, nincs lerágott csont, és közepes-unalmas szöveg. Sarkítva: egyik sem csinnadratta űropera, bár nem zárkózunk el tőle, ha az jó, és egyik sem csinnadratta sword&sorcery, bár a jó fantasy kalandoktól sem menekülünk.

Szeretnénk olyat kiadni, ami megállná a helyét adott esetben egy külföldi kiadás esetén is. (Ez nem feltétlenül cél, mert még gondolatkísérlet szintjén sincs rá pénzünk, ill. megjelentetünk kifejezetten a magyar közönségnek szánt, csak általuk érthető remek történeteket). A szerkesztők teszik a dolgukat, ismerik a mai külföldi trendeket (bármilyen durva is legyen, hogy szempont az ezeknek való valamilyen szintű megfelelés), és szelektálnak.

Találnak-e mindjárt az első évben három, fiókban búvó kéziratot, és két kötetre való novellát magyar szerzőktől? (Novellista előéletüktől függetlenül).

Valójában nem ez az igazi kérdés. Hanem az, hogy találnak-e a rákövetkező évben, meg az azután következőben is? A kiadó indulásától gyakorlatilag folyamatosan? (Gyors átkötés: ha az SFportal nem akarja maga alatt vágni a fát, az utóbbi tíz évből válogat, ami szerencsésebb helyzet a felhozatalt tekintve, mintha csak az utóbbi egy évet-két határoznák meg).

Tavaly bekövetkezett az, ami valahol várható volt: a Zsoldos-díjra nem neveztek legalább öt SF regényt. És ez - egy-két kivételtől eltekintve - a teljes magyar SF zsánerkiadós paletta egész évben! (És hol vannak a minőségtől, amikor már magának az alapvetően retró ízlésű zsűrinek is sokkot okoz némelyik). Megjegyzem, jövőre valószínűleg rekord mennyiségű jelölés várható, hiszen a két év terméséhez hozzáadódik majd az e-book is.

Megtölthető-e jó (de még mindig közel nem kiemelkedő) novellákkal az Új Galaxis (avagy miért nem jelent meg még idén a kiadvány)? Miért bővül olyan lassan az SFportal e-book kiadó kínálata, illetőleg miért látni a kínálatban olyan regényeket, amelyek javarészt korábban papír alapon (vagy a neten ingyenesen) napvilágot láttak? Lenne-e még értelme az AACS-knek, amikor éppen az egyik szám szerkesztőjétől hallottam, milyen iszonyú nehezen talált egyáltalán vállalható(!) írásokat egy-egy röpke füzetbe (a sokadik szerkesztési kör után). Abba pedig bele se merek gondolni, mi lehet a Mágus házatáján, ha a DV megjelentette Boruzs Gergely kéziratát. Sőt, annak folytatásait...

Mióta elindult az SFmag, alább kellett adni azt az elképzelést, hogy minden hónapban magyar novellát is közöljünk. Vajon ténylegesen talál a Galaktika havonta legalább egy minőségi magyar novellát? És ha igen, további szerkesztőségek - pl. az SFmag - válogathatnak még valamiből? Vagy ha egy kiadó antológiát akar összeállítani, ők honnan merítenek?

Elvitázhatunk, hogy mi a jó, hogy mi a szint, mert ez persze szubjektív. Van, ami befér a Galaktikába, az SFmagon elutasítják, és fordítva. Van, amit mindkettő elutasít, bekerül egy harmadikba. De azért valamelyest össze lehet rakni, mi a képzeletbeli kiadónk elvárása. A tisztes iparosmunkánál egy kicsit több, ha úgy tetszik, de minimum az.

Van-e ilyen nálunk, van-e évről évre legalább három író kiadónként, akik megbízható teljesítményt nyújtanak? Vagy pedig, ha összevetem az összes jelenlegi zsánerkiadót, találunk-e három-négy embert, akik legalább kétévente tisztes minőségű regényekkel jelentkeznek?

Avagy: mennyi idő kell valójában egy jó regény megírásához?

Ahány író, annyi válasz. Túl három, egyenként is több százezer leütéses kéziraton, úgy, hogy én azért nem húzom, halasztom az írást folyamatában, és viszonylag gyorsan is gépelek, emberileg nem tartom lehetségesnek, hogy munka, család, háztartás, nyaralás és egyebek mellett valaki fél/háromnegyedéven belül tisztességes kéziratot tegyen le az asztalra. Egyféleképp igen: a cselekmény egyszerű, mint a faék, a szereplők sablonok, a (csikorgó) mondatok alany-állítmány-tárgyból állnak, néha egy-egy jelző, kevés leírás, sok párbeszéd. És a téma alapvetően lerágott csont, vagy ha vállaltan az, újszerű tálalás híján.

És ezek után még azt is hallani, hogy valaki egy-három hónap alatt megír egy regényt... Kérdés persze, hány százezer leütésnél kezdődik nála a nagyepika, de ha mondjuk a határt az igencsak vékonyka 300 K-nál húzom meg, akkor is gyanúsan rövid idő az a néhány hónap. Ha ebből élne, ha egy héten legalább öt napon át napi hat órát gépelne, a fennmaradóban agyalna, visszaolvasna, húzna, csiszolna, nos, úgy még csak-csak. A fizika törvényei felett létező, egyből csiszolt szöveget termő SF-F írózsenik pedig nincsenek köztünk - ez itt a kiábrándítás helye -, ellenben a zsánerszerzők (wannabítól befutott íróig) nem a fentezzi és sssci-fffi könyvek írásából élnek...

Képzeletbeli kiadónk megelégszik kétévente egy antológiával (melyet részben pályázatok győzteseivel, részben neves szerzőket körbekuncsorogva, fogcsikorgatva megírt kéziratokkal tölt fel az egyébként beérkezettek mellett), és két regénnyel. A rákövetkező évben a regényíróink újabb kéziratot - hacsak nem fiókban lapultak évek óta, szinte készen - aligha produkálnak, így kénytelenek vagyunk más szerzők után nézni.

Egyszóval azt gondolom, nincs ma hazánkban annyi, megbízható minőséget produkáló szerző, akiket a zsánerkiadók "befuttathatnának", akikre hosszútávon építhetnének, akikkel olyan szerződést írathatnának alá, mint amilyet az a nem zsánerkiadó nekem kínált. A magyar fantasztikus irodalmi piac annál is kisebb, mint hisszük.

Képzeletbeli kiadónknak az "istállóépítés" nem jött össze. Pedig, mint mondtam, a pénz itt nem is volt akadály.

49 megjegyzés:

raves írta...

HA a kiadó annyi pénzt adna az írónak, hogy mellette ne kelljen semmi mást se csinálnia, az évente egy regény tartható, szerintem. De ez csak gondolatkísérlet :)

szs írta...

Megcsinálták már ezt a gondolatkísérletet élesben is az Agenda kiadóval, de nem jutottak el tíz kötetig, ami pedig megjelent, abból szerintem nem fair általános érvényű következtetéseket levonni.
Amúgy én csinálom ezt kicsiben, amióta Kindle-n olvasok, nagyon jól meg a kéziratolvasás is, kb. egy éve van meg és ilyen-olyan úton szerzőktől szereztem kiadatlan (kiadás előtt álló?) regénykéziratokat, amik teljesen korrektek voltak, a magam részéről nagyon jól elvoltam velük és szerintem printben is vállalhatóak lennének (szerkesztés után, persze). Szóval én megcsináltam a magam egyszemélyes zsánerkiadómat saját használatra. :)

onsai írta...

Én máshogy látom, szerintem nem a tehetség hiányzik.

1. A szerzők között nincs egészséges verseny, ahogy más üzletágban.
A kiadók meg is érdemlik a gazdasági csődöt, ha egy ócska Nemere könyvet többre becsülnek, mint Névtelen Jóska jobb írását.
Az olvasó, akit hülyének néztek, legföljebb nem vesz új Nemere könyvet sem.

2. A kiadók szívességként kezelik a kiadást, nem üzleti alapon.
Nekem ez volt a legfurább, mikor a hazai sf-be belecsöppentem.
Az egy normális folyamat, hogy akit többet lát egy szerkesztő, annak a heverő írása hamarabb az eszébe jut. De az nem, hogy CSAK azok publikálnak, akik rendszeresen kilincselnek.
A kiadó gazdasági érdeke az, hogy minőségi műveket jelentessen meg, nem az, hogy középszerűeket futtasson.

3. ingyenmunka
Ha egy kiadó fizet egy regény után, valszeg kap másikat. Hiszen a szerző megbízik a kiadóban, nem megy máshová, mondjuk a zsáneren kívül. Illetve nem mellékállást vállal írás helyett.

Jud megoldhatja, hogy szerelemből írjon. Én viszont 3 gyereket nevelek egyedül. Nyáron úgy voltam vele, ha este írni támadt késztetésem, inkább leültem egy film elé. Utána meg éjjel maradt időm dolgozni - adminisztrálni.

Az, hogy nincs kézirat-utánpótlás, tök érthető.
Az "önmegvalósítás" csak rizsa. Én tök jól meg vagyok valósítva, nem jelent életpótlékot az írás. Simán teremtést jelent, játékot, örömöt. De amikor tudom, hogy úgyse jut el az olvasóhoz, akkor megkeseredik az egész.
Magát a történetmesélést meg tudom tucatnyi más helyen használni, kiélni.

4. személyes figyelem
Nem a szerző érzékenységéről beszélek, hanem a minimális emberi kommunikációról.
Nem érzem úgy, hogy egy kiadó igényt tart a műveimre:
- ha nyakára kell járni, csak akkor van megjelenés
- ha el se olvassák a megrendelt kéziratot
- ha nem szól vissza, hogy kis javítás miatt áll a megjelenés

Amúgy nő vagyok, vagyis szükségem van arra, hogy a szerkesztőn lássam, hogy TETSZIK az írás. Mondhatja, hogy "jó", ha nem látom az arcán, akkor úgy vélem, épp volt egy lukas hely. Nem motivál további írásra.

5. kézirat-megbeszélés hiánya
Már folyik az íróképzés több csoportnál, de nincs közvetlen kapcsolat a kiadók szerkesztőivel.
Elvesznek azok a kéziratok, melyek átgondolásra, javításra szorulnak.

Hm, nem tudom, nekem ezek a tapasztalataim. Kíváncsi lennék másokéra.

onsai írta...

Szs, jó módszer! :)

Amúgy az Agenda keményfedelessel kezdett, ami harmadával kerül. A terjesztői hálózattal is gond volt, meg a direkt marketing is emlékeim szerint visszafelé sült el.

Nihil írta...

Bár annak ellenére, hogy én az ilyen eszmefuttatásokból általában rálátás híján kirekesztve érzem magam (itt elrohan egy sötét sarokba, és ott zokog egy darabig, majd visszajön), sok tekintetben onsaijal értek egyet.

Egyrészt ugye pénz kérdése is. Azok, akik kint befutnak, megengedhetik maguknak, hogy csak a regényeikkel foglalkozzanak, amiben az íráson kívül persze benne vannak olyasmik is, mint a regény népszerűsítése. Nem ingyen csinálják, ezért teljes mértékben erre tudnak koncentrálni, sőt mi több, baromira motiválva vannak abban is, hogy minél sikeresebbek legyenek. Ismerek jó pár hazai jó írót, akik csak egy átdolgozott nap után tudnak nekiülni a regényeiknek, és éppen ezért jóval lassabban haladnak.

A másik az is, hogy ha felcsapunk egy külföldi könyvet, akkor mit látunk az első oldalon? Köszönetnyilvánítást kismillió embernek, akik közül jó részüknek tényleg az volt a dolguk, hogy segítsenek a regény kidolgozásában. Nézzük meg Tad Williams, Neil Gaiman vagy George R R Martin "hálálkodásait", és már abból egy kisebb telefonkönyv jön ki.

Harmadrészt az is igaz, hogy a könyvkiadás is kicsit olyan (vagy nagyon?), mint a hazai filmgyártás - kevés fogyasztó van, így mindenképpen biztosra kell menni. Ha egy MÁGUS regényt többen VESZNEK meg, mint egy kísérletező kedvű regényt, akkor azt fogják kiadni - és az más kérdés, hogy azt a regényt el is fogják olvasni, mert olyan emberkéket is ismerek, akik elsősorban gyűjtők, nem pediglen olvasók, vagyis fontosabb, hogy a polcukon teljes legyen a sorozat. Amúgy ez nem csak magyar szerzőkre igaz, én úgy hallottam, hogy minőségtől függetlenül a Warhammer és Forgotten Realms tuti befutók nálunk, szemben neves írók nívós regényeivel.

Kicsit visszatérve pedig az ingyen munkára, én amúgy sok helyen látom azt, hogy a fejesek úgy vannak vele, az egyszeri emberkének bőven elég az önmegvalósítás, nem kell neki sem pénz, sem pedig elismerés - nem egy olyan tényleg jó egyetemi előadásról tudok, ahol ez a helyzet, például, miközben a vezetők szép összegeket akasztanak le az ő munkájukért is. Az a gond, hogy lelkesedésből pedig nem lehet megélni, és az ember előbb-utóbb feléli a tartalékait.

Jó, persze a kiadók színfala mögé nincs rálátásom, a lényeg akkor is az, hogy nem várhatunk el átlagban olyan minőségi munkát, ami pl. az angolszászoké, ha közben nincsenek meg hozzá azok a körülmények. És ezt nem a munkák mentegetésére mondom, hanem arra az örök kérdésre, hogy miért is nem olyan a mi felhozatalunk?

Jud írta...

Azt már látom, hogy a bejegyzés némely része félreértésekre adhat alapot - pl. vissza-visszatér a hozzászólások gondolatmenete a pénzre, pontosabban annak hiányára. Ezt a tényezőt én kizártam, és pusztán azt vizsgáltam, vajon, ha lenne egyáltalán pénz, úgy változna-e a helyzet?

Szs: az Agenda Kiadó eszembe jutott, de ott sok esztelen döntést hoztak, ugyanakkor az ő történetükből közvetlenül nem vontam le semmilyen következtetést.

Az e-bookon kiadatlan kéziratokat olvasni számomra már-már azt vetíti elő, hogy a jövőben szóbeszéd alapján fognak terjedni a jó regények. Ingyé. :D

Szs, onsai: a tehetség szerintem továbbra is hiányzik, és ha van is (mert azért akad), az ismételt megjelenések között nagy az időbeli eltolódás, vagy pedig meg sem jelenik újra.

Onsai: abszolút normális, hogy az jelenik meg, aki kilincsel! A szerkesztő nem gondolatolvasó, hogy végigpásztázza a honi SF-F írók agyát, vajon van-e kész kézirata.
Ha nem küldöd be, nem fognak tudni róla, ez ilyen egyszerű! Vagy arra gondolsz, miért nem küldenek felkérést legalább olyan helyekről, ahol többször megjelentél? Én ilyenről még nem igazán hallottam, és minek is, amikor egyébként van miből válogatni? Miért privilegizáljanak bárkit?

Az önmegvalósításhoz: én szinte csak ezt érzékelem, hogy ebben a zsánerben mindenki önmegvalósít. Nem csak azért nem írnak, nem produkálnak rendszeresen regényt az emberek, mert más önkifejezési formát találnak (ilyen is van, persze), hanem mert nincs annyi idejük és energiájuk rá - feltéve, hogy alaposan szeretnék megrágni, amit papírra vetnek.

"A lássam az arcán, hogy jó" nálam eleve nem jön szóba, tekintve, hogy nem BP-en lakom, ahol a szerkesztők, így aztán személyes kontaktom eleve alig van, minden a neten zajlik. Így aztán mimikai megerősítést nem várok, és még ha másokhoz hasonlóan lenne is lehetőségem hetente körbeudvarolni egy-egy szerkesztőt, sem érdekelne az arckifejezése, mert ez se nem rombolná, se nem motiválná az íráshoz való kedvemet. (Legalábbis nekem ez még mindig nem a külső visszaigazolásoktól függ, hogy írjak-e vagy se).

A kézirat-megbeszélések, írókörök és a kiadók közötti szakadék szomorú. Még a DV is kiadta a kezéből a lehetőséget, amikor az írókör folyamatosan függetlenedett.
A szűk zsánerkiadóknak nincs rá igénye, hogy kineveljenek maguknak jó írókat, mert nem akarnak/nem tudnak beleinvesztálni annyit, amennyit egy elsőkönyvesbe valójában kell. Csakhogy ennek ellenére mégis fel lehet sorolni akár 15 nevet is az utóbbi öt évből, akik szinte vagy tényleg egyből regénnyel jelentkeztek. És nem, nem mind produkált megbízható minőséget, tisztes iparosmunkát. (És még csak nem is a hagyományosan jobban fogyó Mágus-regényekről van szó!).

Az egész egy ördögi kör: hogyan befolyásolod az olvasók ízlését, hogy ne a középszintet sem hozó logósat gyűjtse, hanem az eredeti, friss, világfüggetlen újdonságot, ha eleve meg sem jelentetik, vagy ha igen, utóbb nem építenek rá, hanem megy szépen a süllyesztőbe.

onsai írta...

Jud, a pénzt azért hoztuk fel, mert ugyan mondtad, hogy tőkeerős a fiktív kiadód, de azt nem vetted észre, hogy ez összefügg a következő évi kézirat-körrel.

A kilincselés szón is mást értünk. Az öneladás kell igen, de van egy határ.

Névtelen írta...

@Jud (főcikkhez): „…és egyik sem csinnadratta sword&sorcery…”

Ömm, izé… Az s&s manapság nem kifejezetten az a csapból-is-folyik piacdugító zsáner. Magyarul pedig ilyet még egyáltalán nem írtak, soha senki. Nem inkább a játékregényekre meg az elfes-orkos-varázslós unalomfolyamokra gondoltál?

@Onsai: "Amúgy nő vagyok, vagyis szükségem van arra, hogy a szerkesztőn lássam, hogy TETSZIK az írás."

Ezt hiába várod el. Tegyük fel, hogy az írásod tisztes munka, vagyis egy hónap közös ekézés után publikálható. (Ennél jobbat elsőregényes szerző nem produkál.) Mire a szerkesztő idáig eljutott, már annyi szövegszerű terrorélményen kellett keresztülrágnia magát, hogy marokszám őszültek a hajszálai. Honnan vegye az energiát, hogy mosolyogjon rád? Legfeljebb az arcára fagyott vicsorra számíthatsz, aminél azért jobb a rideg szakszerűség. Ami engem illet, én még csak udvarias sem vagyok: nem a szerző lelkivilágának az ápolgatása a dolgom, hanem a szövegé. Amúgy meg az udvariasság gyakran kárba veszett fáradság. Van rá remek példa, méghozzá nyomtatásban, hogy milyen hisztérikusan ostoba gyűlöletreakciót tud kiváltani egy _férfiból_ a kéziratának a teljesen korrekt hangvételben fogalmazott elutasítása. (És nem, nem tőlem kapta: én udvariaskodás helyett szimplán elküldtem volna a halál faszára.)

@Onsai: "A kiadó gazdasági érdeke az, hogy minőségi műveket jelentessen meg, nem az, hogy középszerűeket futtasson."

Hol vannak azok a minőségi művek? szs azt írja, összeszedett belőlük egy csokorra valót. Szívesen venném, ha adna pár tippet, mert a munkám során - igaz, elsősorban fantasy-vonalon - én kábé olyan gyakran futok össze velük, mint békésen kérődző lámával az utcán. (Azért ilyen fura a hasonlat, mert ez velem egyszer már előfordult.)

@Nihil: "...én úgy hallottam, hogy minőségtől függetlenül a Warhammer és Forgotten Realms tuti befutók nálunk..."

Rosszul hallottad.

@Jud: "...tekintve, hogy nem BP-en lakom, ahol a szerkesztők..."

Nem minden szerkesztő lakik BP-en. :) Mondjuk a kivételeket nem is udvarolják körbe hetente, ami határtalanul nagy megkönnyebbülés. Ha akkora lenne körülöttem a zsibongás, mint a pesti szerkesztők körül, én egy idő múlva kiborulnék és ölnék.

@Jud (főcikkhez): „Van-e ilyen nálunk, van-e évről évre legalább három író kiadónként, akik megbízható teljesítményt nyújtanak? Vagy pedig, ha összevetem az összes jelenlegi zsánerkiadót, találunk-e három-négy embert, akik legalább kétévente tisztes minőségű regényekkel jelentkeznek?”

Szónoki kérdés. :)

@Jud (főcikkhez): „Egyszóval azt gondolom, nincs ma hazánkban annyi, megbízható minőséget produkáló szerző, akiket a zsánerkiadók "befuttathatnának", akikre hosszútávon építhetnének, akikkel olyan szerződést írathatnának alá, mint amilyet az a nem zsánerkiadó nekem kínált. A magyar fantasztikus irodalmi piac annál is kisebb, mint hisszük.”

Csak buzgón bólogatni tudok.

RR

Névtelen írta...

Na még néhány utógondolat...

@Raves: "Ha a kiadó annyi pénzt adna az írónak, hogy mellette ne kelljen semmi mást se csinálnia, az évente egy regény tartható, szerintem."

Az mondjuk évi egymillió HUF tisztán (tehát adó-tébé-egyebek levonása után), a szerző részéről igen szerény életvitelt feltételezve. Ennyit nálunk egy regény egyszerűen képtelen kitermelni, a nyomda-rezsi-műszaki költség-terjesztői jutalék tetejébe. Vagyis a kiadó még akkor is bukik rajta, ha a könyv máskülönben szédítő sikert arat és hetekig tanyázik az eladási listák élén. (Amire természetesen semmi garancia, sőt.)

@Onsai: "A kiadók szívességként kezelik a kiadást, nem üzleti alapon."

Dehogynem kezelik üzleti alapon, csak a szerző felé tesznek úgy, mintha nem az egyenrangú partnerük lenne, hanem ők tennének neki szívességet. Ez a paternalista hozzáállás a Kuczka-éra átkos öröksége, és szerencsére azért nem mindenütt uralkodó.

@Onsai: "Már folyik az íróképzés több csoportnál, de nincs közvetlen kapcsolat a kiadók szerkesztőivel."

Egy szerkesztőre borzalmas munkateher hárul, amiből kívülről nézve nem sok látszik. Egyszerűen nincs időnk és energiánk az ilyesmire, bármilyen üdvös lenne egyébként. Ha megpróbálkozunk, felőrlődünk és kiégünk benne. És azt se felejtsd el, hogy a profi zsánerszerkesztők egy része a szerzőkhöz hasonlóan szabadúszó, nem főállásban végzi a munkáját a kiadónál.

@Onsai: "Ha egy kiadó fizet egy regény után, valszeg kap másikat."

Ez nem így van, a barikád mindkét oldaláról (szerzőként és szerkesztőként) is tanúsíthatom. Hiába vennének tőlem regényt, ha nincs kedvem megírni; és hiába basztatok én egy szerzőt, ha nincs az íráshoz hangulata.

@Onsai: "A kilincselés szón is mást értünk. Az öneladás kell, igen, de van egy határ."

Hogyne lenne, és ezt a szerkesztők is érzékelik, ki-ki a maga mércéje szerint. Megesik például, hogy a túlságosan buzgó sertepertélők az idegeikre mennek, és a fagyi visszanyal.

@Nihil: "Az a gond, hogy lelkesedésből pedig nem lehet megélni, és az ember előbb-utóbb feléli a tartalékait."

Ki a fenének vannak itt tartalékai? :) A SF-fantasy szcéna hivatásos szereplői többnyire akut számlafrászban élnek, máról holnapra.

RR

Jud írta...

"Ömm, izé… Az s&s manapság nem kifejezetten az a csapból-is-folyik piacdugító zsáner. Magyarul pedig ilyet még egyáltalán nem írtak, soha senki. Nem inkább a játékregényekre meg az elfes-orkos-varázslós unalomfolyamokra gondoltál?"

Zsolt: de, de, azokra. :)

A szerkesztők székhelye: a legtöbbük, akikkel dolgom volt/van, budapesti.

krisko írta...

Kis ország, kis pénz, kis könyvpiac. Szerintem egyszerűen képtelenség elég nagy létszámú és fizetőképes olvasótábort összehozni ahhoz, egy egy kiadó csak ebből megéljen.

Nimandi írta...

Sziasztok!

Magam csak olvasó volnék, nem ismerem sem a szerkesztői, sem az írói lét nehézségeit stb. Szerencsére a topik hozzászólói sok mindent megfogalmaztak.

Bennem még egy kérdés maradt: tehát lenne több (egy kiadóra, folyóiratra elegendő) tehetséges sf szerző kis hazánkban, aki megfelelő szerkesztői gondozással, megfelelő díjazás (és ezzel járó szabadaság) mellett kiváló regényeket, novellákat ír? És feltehetném az elcsépelt vicckérdést: és ha igen, miért nem? (Fel is tettem, úgy fest. ,)

Névtelen írta...

Annyi, hogy önmagukban (külföldi művek fordításainak bevonása nélkül) eltartsanak egy zsánerkiadót vagy egy havonta megjelenő folyóiratot? Kizárt dolog. Ez már fantasy. :)

RR

Nihil írta...

RR: "Rosszul hallottad."

Ezt speciel olyasvalakitől hallottam, aki azért benne van a fantasykiadásban. Szóval, a füleimmel nincs gond.

"Ki a fenének vannak itt tartalékai? :) A SF-fantasy szcéna hivatásos szereplői többnyire akut számlafrászban élnek, máról holnapra."

Üdv a klubban - vagy fordítva. Tartalék terén amúgy nem vagyonra gondoltam, hanem lelkesedésre, arra, hogy egy idő után a legelkötelezettebb emberke is hagyni fogja az egészet a francba, ha nem kap semmit vissza...

Nihil írta...

Még annyit hozzátennék a lelkesedéshez, hogy - ld. egyetemi példa - sokszor tapasztalom azt a mentalitást, hogy a fiatalok (és itt most legalább a 30 éven aluliakat értem, bár ilyen fronton az ezen felülieket is sokszor hajlamosak udvariasan és előzékenyen fiatalnak minősíteni) majd megélnek lelkesedésből. Ha meg nem, az ő bajuk (és ezt a jelenséget általánosan írtam le, a példa csak egy volt a sok közül).

Névtelen írta...

@Nihil: Akárki mondta neked, hogy a FR-regények minőségüktől függetlenül tuti befutók a hazai piacon, jócskán tódított. Salvatore könyvei fogynak, a többi nem. Sőt, nagyon nem. Amúgy azért csak ezt az egy megjegyzést fűztem a hsz-edhez, mert a többivel, amit írtál, teljesen egyetértek.

"Üdv a klubban - vagy fordítva."

Klub az üdvben? :D

RR

Nihil írta...

"Amúgy azért csak ezt az egy megjegyzést fűztem a hsz-edhez, mert a többivel, amit írtál, teljesen egyetértek."

Ó, értem! :) (elpirul)

Amúgy igazad van, lehet, hogy Salvatore-t értette ez alatt... ami természetesen nem ugyanaz, de ezt a hibát olykor én is hajlamos vagyok elkövetni. Lehet, hogy azért is, mert egyedül tőle olvastam FR regényeket, és Salvatore sikeresen meg is győzött, hogy az FR nem az én világom (aztán a Mágia visszhangjaival azt is, hogy lehet, hogy Salvatore sem az én... világom). Elaine Cunninghamtől például nem olvastam semmit, pedig lehet, hogy jobb Salvatore-nál. De ez már persze nagyon OFF! :D

"Klub az üdvben? :D"

Hát, úgy értettem, hogy lehet, hogy ezt nem Nekem kellene/kellett volna mondanom Neked - vagy bárkinek -, mert én csak mostanában kezdem ezeket a dolgokat élesben megtapasztalni, amiről fentebb muffogtam, míg Te meg a Többiek ennél hosszabb ideje. :)

Nimandi írta...

Zsolt, nem úgy gondoltam, hogy csak ők tartanák el a kiadót, hanem arra, hogy egy jó sf kiadó a világ terméséből válogatva a magyar szerzőknek is megfelelő teret adna. (Tehát jó sf kiadó lenne. ,)

Azért tettem fel ezt a kérdést, mert tényleg nem értem, miért nincs ennyi író. Mi ennek az oka? Remek mainstream regényíróink vannak, igen jó költők, soha nem éreztem, hogy irodalom terén a magyaroknak kevesebb jutott volna a jóból, sőt büszke vagyok, mennyire sok. És itt (meg más fórumon is) többen, akiknek adok a véleményére, azt mondják, hogy nem, nincsenek asztalfiókban sem jó regények, amelyek csak jobb időkre várnak. Miért?

Névtelen írta...

Most egy nem túl hízelgő helyzetkép következik, amelyhez nyomatékosan előrebocsátom: tisztelet a gyér számú kivételnek!!!

A Kuczka-korszak öröksége még mindig nyomasztó teherként nehezedik ránk. Vannak paternalista kiadóink, amelyek urambátyám alapon működnek és kegyként osztogatják a publikálást. (Jellemző habitus: nyaljuk be magunkat a magasirodalomba!) Van egy szklerotikus tüneteket mutató fandomunk, amely totálisan képtelen bármiféle minőségi szelekcióra. (Jellemző habitus: minden zseniális, ami SF-nek vallja magát!) Vannak kivénhedt ítészeink, akik a magyaron kívül más nyelven nem olvasnak és lila gőzük sincs a nemzetközi SF-ről, de azért osztják az észt keményen. (Jellemző habitus: mi vagyunk az árvalányhajas bokréta Isten kalapján!) Vannak befutott szerzőink, akik írni sosem tanultak meg, csak nyüzsögni, bár a SF atyamestereinek tekintik magukat. (Jellemző habitus: majd mi kineveljük a hazai SF új nemzedékét!) És van temérdek amatőr billentyűkoptatónk, aki lázasan önmegvalósít, ahelyett hogy olvasna és képezné magát. (Jellemző habitus: én vagyok a meg nem értett zseni, tessék engem komolyan venni!) Ez az egész nekem még a nyolcvanas évekből ismerős, csak a politikai és a piaci keretek változtak.

Most őszintén, Nimandi: mit vársz ettől a pannótól? Talán azt, hogy rajostul csábítsa és szállítsa a friss, energikus, újító kedvű tehetségeket?

RR

Névtelen írta...

A hazai SF pillanatnyilag egy állott vizű, poshadt pocsolya, amelyben itt-ott ehető morzsák úszkálnak, a mélyükön pár szem ínycsiklandó mazsolával. És hogy előhozakodjak a kedvenc vesszőparipámmal: ha erre a pocsolyára most hirtelen rányitják az e-könyvkiadás nevű víztározót, biztos érkezik még némi morzsa és mazsola, de olyan irdatlan mennyiségű trágyalé kíséretében, hogy a francnak se lesz kedve kotorászni benne utánuk. Disztópikus kép, ám sajnos meglehetősen valószínű

RR

onsai írta...

@RR:
"Ami engem illet, én még csak udvarias sem vagyok: nem a szerző lelkivilágának az ápolgatása a dolgom, hanem a szövegé."

Ja, félreértesz. A tapasztalatom, hogy nincs szerkesztés. Az írás bekerül, de hogy épp határeset, vagy jó, arról nincs visszajelzés.


@Nimandi
"tényleg nem értem, miért nincs ennyi író. Mi ennek az oka?"

Vagy csak elmegy máshová. :)

Névtelen írta...

@Onsai: "A tapasztalatom, hogy nincs szerkesztés. Az írás bekerül, de hogy épp határeset, vagy jó, arról nincs visszajelzés."

Tehát még szövegegyeztetés sincs a szerzővel? Véleményezés, kérdések, javítások, javaslatok? Ezek ugyanis nem az udvariasság, hanem a szakma kategóriájába tartoznak.

Nos, az általad jelzett módon produkált könyveket is biztos jegyzi valaki szerkesztőként. Ez azért jó, mert meg lehet nézni az impresszumban, és a továbbiakban nem vásárolni olyan könyveket, amiket az ő neve védjelez.

Az ilyen alak ugyanis nem szerkesztő, hanem üres lufi: egy szánalmas nímand.

RR

onsai írta...

Üdv idehaza, RR! :D

Mondjuk mindketten csak egy szegmenset látunk.

Megkérdezném az erre járó írókat és palántákat, hogy hány novellájuk jelent meg és ebből hányszor kaptak szerkesztői véleményt.
Nálam ez 13-ból 2 korrektúra, 2 félmondatos tanács.
Más? :)

Névtelen írta...

@Onsai: Idehaza vagyok én, csak fantasyben utazok, ahol az ilyesmi ha nem is teljesen példátlan, de kurvára nem komilfó. Én több hetes bokszmeccsekhez vagyok szokva, oda-vissza röpködő kéziratváltásokhoz, maratoni személyes eszmecserékhez és késhegyig menő vitákhoz egy-egy kötőjel vagy pontosvessző fölött. Ennek ugyanis ez a módja. És ha a SF-térfélen nem így csinálják, akkor a helyzet még annál is botrányosabb, mint hittem.

RR

Névtelen írta...

Ja, és hogy picikét konstruktív is legyek: a franc se tudja pontosan, hány novellám jelent meg eddig, de sok. Három ízben fordult elő, hogy a szerkesztő nem egyeztetett velem megjelenés előtt a végleges szövegről. Egyszer a határidő miatt, amiből én csúsztam ki majdnem, az az én saram volt, akkor nem is cirkuszoltam. A másik két esetben viszont olyan istentelen balhét csaptam, hogy zengett tőle a kiadó, és higgyétek el, belőlem elég szépen ki tud jönni a két elemi. Két különböző kiadóról van szó, a történet egyikben se ismétlődött meg többet.

RR

Névtelen írta...

Tripla poszt, miért is ne... :D

Arról meg, hogy szerkesztőként hogy nyomom, nyugodtan meg lehet kérdezni azokat, akik dolgoztak / dolgoznak velem. (Kráni krónika, Summarium, Vér városa, Bíborgyöngyök, MesterMűvek.) Pedig nem vagyok valami hűdenagyésremek szerkesztőzseni: csak azt és úgy csinálom, amit és ahogy kell. Mint például rajtam kívül Gáspár András, Nemes Pista, Szántai Zsolti, Béka, Hanna vagy Wyquin.

RR

onsai írta...

Örülök, hogy erős a szerkesztés. Viszont akkor azt nem értem, miért van ennyi rossz fantasy novella? :)

Névtelen írta...

Hát mert nincs elég jó fantasy-szerző. :)

RR

Névtelen írta...

OFF
Közben szóltak, hogy megnemértettírórinya feelinget keltek, ami ízléstelen, mert blabla.

Ez tévedés, tök meg vagyok értve. Soha nem kaptam lehúzó kritikát, a ZSP zsűri jó pontokat ad, az SFmag detto, a kiadók kifizetik az írásaimat, ha indulok pályázaton, helyezést érek el (kétszer jó magas díjat is); a novelláim megjelennek, írótársak becsülnek stb.

onsai

És így mondom azt: kis mocsarunkban olyan publikálni, mintha az ember széllel szemben pisilne.
Látom, mennyire vergődnek a többiek.

aranymosó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

RR, talán nem a tehetségek hiányoznak a F-ból sem.
Ott még nehezebb publikálni, mint sci-fiben, mivel nincs egy Avana-féle egyesület, mely nyílt pályázatot ír ki, és papírmegjelenést biztosít. A DV megtette anno, de azóta ki teszi?

Mágusra, Ammerre lehet írni, igen. Meg vannak a Ch-s antológiák a törzsgárdának, ahogy láttam, beajánlás alapján. Ha felbukkan a Haza Zsenije, küszködik egy darabig, majd elmegy a búsba. Jobb esetben a mocsáron kívülre, rosszabban leteszi a tollat.

Más:
kommenteltél a blogomon. Köszönöm a jószándékot és... a paternalisztikus stílt. :P

onsai

Hanna írta...

Jó későn bezuhanva a polémiába, szerkesztői oldalról: amit Jud is írt a bejegyzésében, az nagyon igaz: nincs elég stabilan és jó minőséget hozó szerző, akikre kiadót lehetne építeni. Én például most jutottam el odáig, hogy egyáltalán olvasható kéziratokat olvasok (korábban is voltak kivételek, szintén 1:50 élvezhetőségi arányban).

Amikor még volt Delta Műhely, vagy száz kéziraton rágtam keresztül magam (némelyiknek csak az első pár oldalán), mire azt a néhányat megtaláltam, amit aztán ki is adtunk. Nem túl nagy meglepetés, hogy a kiadható kéziratok gazdái felerészben már bizonyított és többször publikált szerzők voltak. Egyetlen egy olyan kézirat volt még ezeken kívül, amikkel dolgoztam volna, de ott a szerző nem akart semmit sem módosítani az írásán, és inkább elvitte más kiadóhoz. Azóta sem jelent meg.

A két novellapályázatnál szintén nem volt véletlen, hogy olyan lett a névsor, amilyen; Csigás Gábor blogján volt is erről egy vita, hogy miért nem írtunk ki külön amatőröknek és profiknak szóló pályázatot. A válasz: azért, mert akkor nem lett volna kötet.

Már nem emlékszem pontosan a számokra, de kb. 80 novella jött a 77-re, ebből 7 (!) volt egyáltalán közölhető, és még így is volt szerző, akivel 14 szerkesztési kört bokszoltunk végig. Az Eratónál kicsivel jobb volt az arány, de azért ott is kaszált a szerkesztői piros toll rendesen.

Szerkesztésre pedig mindig szükség van. Mindig. Akkor is, ha csak egy-két szón megy a vita vagy már olyan finomságokon csiszolgatunk a szerzővel, ami az olvasók 99%-ának fel se tűnne. De sajnos ott tartunk, hogy ígéretesnek" az a novella számít, aminek a szerkezetét átírva már "lehet belőle valami". Marhára nem ennek kéne a szintnek lennie.

Két kezemen meg tudom számolni, hány olyan író van, akinél már csak stilisztikai finomságokon kellett elcsevegnünk, mert amúgy kerek, élvezetes, egyedi és ötletes novellát adtak/adnak le. Közülük pedig csak egy-kettő van, aki viszonylag stabilan ír is, és nem épp az élete egyéb területeivel van elfoglalva.

(Mondjuk annyi jó van abban, ha az ember egy ideje már SF/F körökben dolgozik, hogy eleve tudja, kiket kell megkérdeznie, van-e kéziratuk elheverőben...)

Néha jönnek tehetségek váratlan helyekről is, és ez remek. De szökőévenként egyszer, vagy ha netán jönnek, már lecsapott rájuk valaki más, ugyanis más kiadó is reflektorral keresi a gyöngyszemeket.

Már ha van kiadó.

Szerkesztésről: Nekem eddig jók a tapasztalataim, külföldön egyrészt alap az egyeztetés, a nyomtatásban megjelent novelláim közül meg szinte mindegyik szerkesztési folyamatáról kaptam tájékoztatást, hármat kivéve, ebből kettő Fanfáros volt (miután én lettem a szerkesztője, változott a helyzet ott is), egy pedig Galaktikás. A regényeimnél meg magam kerestem és kértem fel a szerkesztőimet.

Egyébként meg fentebb minden elhangzott, elnézést az esetleges ismétlésekért; így jár, aki későn érkezik a buliba.

Névtelen írta...

"Közben szóltak, hogy megnemértettírórinya feelinget keltek, ami ízléstelen, mert blabla."

Bennem abszolút nem keltettél ilyen érzést; ha így lett volna, más hangnemben válaszolok.

"RR, talán nem a tehetségek hiányoznak a F-ból sem."

Dehogynem. Mondjuk ott van Hanna két regénye meg a Nagate; bár szó mi szó, ezek nem tegnap történtek, és az elkövetők sem kifejezetten azok a harmatos hátú, feltörekvő újoncok.

"Ott még nehezebb publikálni, mint sci-fiben, mivel nincs egy Avana-féle egyesület..."

Huhh, hát ennek én speciel múlhatatlan módon örülök.

"...mely nyílt pályázatot ír ki, és papírmegjelenést biztosít."

Ugye az alapvető különbség, hogy a hazai fantasynek nincs folyóirata. De az lfg.hu szokott pályázatokat kiírni, ha nem is papírmegjelenéssel.

"A DV megtette anno, de azóta ki teszi?"

A DV most is ír ki pályázatokat, csak M*-ra. Mivel a 77 meg az Erato akkorát bukott a piacon, hogy csak úgy döngött.

"Mágusra, Ammerre lehet írni, igen. Meg vannak a Ch-s antológiák a törzsgárdának, ahogy láttam, beajánlás alapján."

A törzsgárdák mindenütt a szétforgácsolódás állapotában vannak, és a jövő titka, hogy sikerül-e újjászervezni őket. Az ajtó nyitva van. Tény, hogy a hazai fantasyben ma a befuttatott brandeket lehet eladni, mást nem nagyon. A hipotetikus Haza Új Zsenijének tehát brand alól kell indulnia, és ha ehhez nem fűlik a foga, hát szopacs. Nem örülök neki, nem kajánkodok rajta, de sajnos ez a helyzet. A kiadóktól sem lehet elvárni, hogy lelkesen lapátolják ki a pénzüket az ablakon.

"Más: kommenteltél a blogomon. Köszönöm a jószándékot és... a paternalisztikus stílt. :P"

Tessék újraolvasni! Paternalizmus és epés irónia között van némi különbség. :D

RR

Névtelen írta...

"Egyetlen egy olyan kézirat volt még ezeken kívül, amikkel dolgoztam volna, de ott a szerző nem akart semmit sem módosítani az írásán, és inkább elvitte más kiadóhoz. Azóta sem jelent meg."

Kösz a példáért, Hanna. No kérem: ez a megnemértettírórinya és a szükségszerű következménye.

RR

Jud írta...

Látom, termeltetek rendesen. :D

Zsolt, a Kuczka-korszak kezdetű bekezdéssel szerintem mindent elmondtál. Valószínűleg a keringő morzsákról is, én azonban még mindig reménykedem. Nem hazabeszélésképp, de hosszútávon az SFmag megalakulása nagyon jót tehet a hazai fantasztikus irodalomnak. Vannak jelei az összefogásnak is, hogy végre szóba állnak egymással olyan emberek, akik eddig egy asztalhoz sem tudtak ülni. Ha kialakul valamilyen párbeszéd, akkor talán kölcsönösen megismerjük a másik álláspontját, és ez még akkor is jó, ha végül mégsem lépünk közös ösvényre, mert teljesen mást tartunk "üdvözítőnek".

A hazai SF-F szerkesztésről: többségében maguk a szerkesztők is írók/amatőrök, lelkesedésből csinálják, nem azért, mert megfizeti őket egy kiadó. Nekem is az a tapasztalatom, ami onsainak: a legtöbbször nem volt visszajelzés, vagy ha igen, az már a megjelenésről szólt, nem pedig szerkesztési körökről. Ha pedig volt szerkesztési kör, akkor az is inkább mondatszintű, stilisztikai dolgok, pontosítások voltak, cselekménybe, húzásba nem mentünk bele.

Hozzáteszem, mielőtt bárhová novellát küldtem volna, lefuttattam a szerkesztési köröket olyanok segítségével, akik szintén "pusztító típusú" amatőr írói műhelyek tagjai voltak, és akiknek a véleményében megbízom.

Ezek a szerkesztési körök valójában sokaknál megtörténnek, csak éppen kiadón kívül, mert már pl. tudjuk, hogy onnan úgysem fog senki reagálni, illetőleg egy ilyen, előszerkesztett novella már eleve nagyobb esélyekkel indul egy pályázaton is, mert... mert magyarul van megfogalmazva.

És azzal is egyetértek, hogy a kevés, közepesnél jobb kézirat miatt a szint annyira alacsony, hogy a kötet feltöltése érdekében még olyanokkal is szerkesztési kört kell futni, akiket normális esetben elutasítana a kiadó. A lehetőségeket tovább szűkíti, ha tematikus kiadvánnyal próbálkoznak.

Mindehhez jön hozzá a haver-sógor-komaság, hogy a normál úton a kiadóhoz beérkező, átlagon felüli kézirat elkallódik, miközben a bevált középszart nyomják, akivel már van személyes kontaktja a szerkesztőnek. Ez valahol "kényelmi" szempont is, mert nem kell a moslékban kotorászni az ismeretlen morzsák után. És le lehet pattintani azzal a szöveggel, hogy elsőkönyvest kiadni most bukás, nem tudjuk még elolvasni sem, amit küldtél. Aztán sorra megjelennek mégis elsőkönyvesek, az ember meg töri a fejét, hogy miért, ők nem produkálnak bukást? :D

Jud írta...

Zsolt: onsai az Avana Egyesület, mint pozitív tényező gondolatot (Jesszus, ez így egy mondatban :D) alighanem úgy értette, hogy ha nincs az Avana, nincs Zsoldos-díj. Egyaránt írok fantasy-t és sci-fit, de az utóbbi években originális fantasztikus novellát csak akkor lehetett valahová bepréselni, ha az sci-fi volt, vagy rá lehetett fogni, hogy inkább sci-fi, mint fantasy. Ugyanis egyes zsánerkiadók a mai napig úgy vannak vele, inkább bevállalnak két beküldött kézirat közül egy sci-fit, mint fantasy-t, mert előbbit lehet nevezni a Zsoldosra, ami kérés nélküli ingyenreklám. És ez nem vicc.
Utóbb pedig, ha a szerző esetleg nyer, erre lehet építeni a következő könyve megjelenésekor, vagy már a boltokban lévőre rakatni egy plecsnit, hogy Zsoldos-díjas regény. Zsoldos neve ugyanis a zsánertől elszakadt régi nagy SF olvasóknak is még jól cseng. Egy ideig nyilván volt egy olvasóréteg, akiket ezzel meg lehetett fogni.
Hogy ma van-e, nem tudom, mert az utóbbi években is díjaztak olyan műveket, amiket nem lett volna szabad, és amelyek legjobb tudomásom szerint ugyanolyan durva bukást produkáltak, mint a 77 vagy az Erato. Zs-díj ide vagy oda.
(Erre mondta Béka, hogy vannak írók, akiknek díjai vannak, és olyanok, akiknek meg olvasói. :D)

Ezzel szemben magyar fantasy díj nincs, hanem lesz, és ha az Avana ilyen hatással volt a hazai szűk zsánerkiadásra, elvileg a KIMTÉ-nek is minden lehetősége megvan rá. A kérdés az, hogy vajon nem késtek-e a hazai SF-F élet szereplői a KIMTE díjalapítással 6-8 évet?
Azt feltételezve, hogy a Zsoldos-díjnak immár semmi valódi hatása a könyveladásra, akkor min tud majd változtatni a sokkal kötöttebb, beszűkült fantasy kiadáson egy újonnan alapított díj? (Amire első évben, úgy fest, szinte csak kötött világra írt műveket fognak nevezni, ha fognak). De mint mondtam, én reménykedem. :)

Névtelen írta...

@Jud: "A hazai SF-F szerkesztésről: többségében maguk a szerkesztők is írók/amatőrök, lelkesedésből csinálják, nem azért, mert megfizeti őket egy kiadó."

No meg vannak olyan ún. profi szerkesztőink, akiket igenis megfizet a kiadó, de hogy miért, az rejtély. Nem akarom saját megfogalmazásban reciklálni Rorimack és Attila ezzel kapcsolatos kommentjeit Onsai blogjáról, a :sírva röhög: tökéletes összefoglaló. Lehet, hogy a hazai fantasy beszűkültebb terep, de ilyen szürreális jelenségeket legalább nem produkál.

Kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi értelme ilyen figurákkal leülni egy asztalhoz. Már a fun factort kivéve, amiben amúgy benne vagyok.

RR

onsai írta...

Az Avana még azért került szóba, mert az ACS (Arcképcsarnok) és az Új Galaxis megjelenéshez juttatott sokakat az elmúlt években. Pár jó írás is volt köztük.

Nimandi írta...

Hopp, sok hozzászólás született időközben, azért hoznám a kis gumilabdám, hogy dobjátok el, dobjátok megint el. ,)

Keresem a magyarázatot a tehetségek hiányára. Ilyesmi válaszokat kaptam (javarészt Zsolttól, de a többiek hozzászólásai egybecsengtek ezzel): paternalista kiadók, Kucka-kor hagyatéka, kritika nélkül rajongó fandom, elaggott ítészek + alázatra, tanulásra nem hajló kezdők.

Feltételezve, hogy minden rosszul működött jó ideig, most pl. ott az SFMag, publikációs felületet ad, sőt volt ugye Fantasztikus kéziratok éjszakája, tehát kinyílt egy ajtó, amin keresztül némi kivárás után lassan elkezdhetnének beoldalogni a kezdők. Ha eddig más ajtó nem volt nyitva, vagy nem nekik, nem úgy. És oldalognak? Vagy ennyi idő kevés? Mindenki regényt akar írni, nem novellát?

Névtelen írta...

Nos, amit én például jópofa gondolatkísérletnek tartok:

Érdemes lenne csinálni egy olyasféle zsürizett szavazást, mint ami most zajlik az SFportalon. Csak éppen a befutó novellákat nem angol nyelvű e-antológiában kéne publikálni, hanem magyarul, papíron. Mit tudom én, Mazsolák a morzsában címmel. :D

RR

Nihil írta...

Mondjuk hamár szóba kerültek a hazai brancsok, én néha érzek egyfajta stilisztikai belterjességet. Úgy értem, jó pár olyan MÁGUS művet olvastam, ahol a kráni elf fejvadász harcos abbitacél tőrén megcsillant a vörös hold fénye, miközben csuklyás fazonok látványosan konspiráltak, ahogy jó pár olyan Cherubion művet olvastam, ahol a mocskosszájú barbár gerincre vágta a kikapós szajhát, aprított bőszen, majd hányásig vedelt, és elterült okádékában...
Félreértés elkerülése végett, pl. a Cherubionnál is van olyan alkotó, aki képes szórakoztatót letenni az asztalra, és az ő műveit kedvelem, tehát ez nem a brancsok elleni támadás... viszont... viszont rengeteg írópalántán azt érzem, hogy csak Wayne Chapmanen és John Caldwellen olvastak, és azt tekintik mércének... amivel az a baj, hogy abban, amiben ezen úriemberek kiemelkedőek voltak, ezen írópalánták nem feltétlen azok, ugyanakkor abban, amiben ezek a feltörekvő ifjúk jók lehetnének, abban meglehet, hogy a példaképek nem azok... ergó egyrészt ezért kell minél több szerzőtől olvasni, mert minden írótól tanulhatunk valamit, másrészt viszont néha mintha elvárásnak is érezném az általam elrettentésként hozott példákat.

Nihil írta...

Oké, az én hibám, gyors gépelés: " hogy csak Wayne Chapmanen és John Caldwellen olvastak" -> "hogy csak Wayne Chapmant vagy John Caldwellt olvastak"

Nihil írta...

Plusz, és bocs a floodért: a politikai korrektség végett még kiegészíteném a hozzászólásomat azzal, hogy azért is kell minél több szerzőtől olvasni, mert mindegyik másban jó és másban nem.

Névtelen írta...

@Nihil: Részemről az alapvető egyetértés, egy pont kivételével:

"...másrészt viszont néha mintha elvárásnak is érezném az általam elrettentésként hozott példákat. "

Franc se várja el az ilyesmit, legkevésbé maguk az ősforrások. Maguk az új szerzők hiszik, hogy számukra ez kötelező gyakorlat (vagy hogy ettől lesz jó, amit írnak). Tévednek.

RR

Nihil írta...

"Tévednek."

Értem. Ezt jó tudni! :)

Raon írta...

Nihil:
> "...másrészt viszont néha mintha elvárásnak is érezném az általam elrettentésként hozott példákat. "

Ez már sokszor, sokhelyütt elhangzott, de a valóság szerintem minden fantasynál fantáziátlanabb. Azok a szerzők, akik ilyeneket csinálnak, sokszor tényleg meg vannak arról győződve, hogy WMC vagy JC a fantasy csúcsa... például azért, mert rajtuk és mondjuk Salvatorén kívül nem olvastak más fantasyt. Meg úgy általában más könyvet sem.

Én a mai napig megdöbbenek azon, hogy olyanoknak, akik fantasyt akarnak írni, néha milyen elképesztően szegényes az olvasottsági háttere. Hogy idegen nyelven nem követik az aktuális dolgokat, az egy dolog, de hogy pl. a magyar nyelven, korrekt fordításokban megjelent Martin, Hobb, Gemmel, Gaiman, Prachett könyvekkel sem találkoztak még, az néha több, mint vérlázító.

Ráadásul az epigonkodásban nem is az a legrosszabb, hogy valaki mondjuk chapmanesen próbál írni, hanem az, hogy ezt a lehető legrosszabb módon, egy tesco gazdaságos, hótlineáris tükrözéssel teszi.
András stílusának lényegét például nem a barokkos-veretes szövegdíszítés adja (ahogy azt az ifjú titánok közül sokan gondolják), hanem eleve a nézőpontja, szövegeinek gondolatmenete, a gondolatmenetek vezérlő elve archaikus gondolkodásmintát tükröz (aminek természetesen szintén van irodalmi előképe - a figyelmesebbek például Moldovánál keresgélhetnek). Chapman ettől Chapman, nem attól, hogy zöld szem helyett smaragdzöld tekintetet ír. Az efféle szóhasználat nála csak a hab a tortán, ami formát és keretet ad az archaikus gondolkodásmód megjelenésének. Ha már mindenképpen champani stílust akar erőltetni valaki, akkor érdemes a felszín helyett a lényeget látni.

Az ifjú titánok ehelyett persze kb. azt hiszik, hogy ha egy alany és állítmány közé bebasznak pár gránitszürkét meg szurokfeketét, akkor máris megoldották a feladatot, és kész a kúl fantasy. Merthát a Chapman is olyan, és neki bejött. Na az ilyeneknek aztán magyarázhatod, hogy a "sötét viharos éjszaka volt" kezdetű mondat miért nem a fantasy irodalom csúcsa.

Raon írta...

Nihil:
Elnézést, ez lemaradt:
> ergó egyrészt ezért kell minél több szerzőtől olvasni, mert minden írótól tanulhatunk valamit,

Ez kiváló hozzáállás - bár ez lenne az általános!
(és én is fantasy példákat írtam, de nyilván az lenne a legoptimálisabb, ha az ifjú titánok lehetőség szerint minél többet olvasnának NEM fantasy művekből is).

Nihil írta...

Raon: "nyilván az lenne a legoptimálisabb, ha az ifjú titánok lehetőség szerint minél többet olvasnának NEM fantasy művekből is."

Igen, ez igaz, erre külföldi írók is rendre felhívják a növendékek figyelmét, pl. volt egy interjú Tad Williamsszel - amit most persze juszt se találok a neten -, ahol pont azt fejti ki, hogy miért is nem szabad CSAK fantasy-t olvasni, kiváltképp, ha valaki írásra adja a fejét, hanem miért kell pl. Dickenst, et cetera. Minden esetre hatásokról itt is ír, és messze nem csak fantasy írók vannak benne: http://fantasyhotlist.blogspot.com/2005/03/tad-williams-interview.html

De ez persze teljesen általános. Rothfuss, Martin, Pratchett és a többiek is említenek szépirodalmi írókat, ha a példaképeikről/hatásokról kérdezik őket. És ez nem csak írói eszközök terén jöhet jól, hanem perspektíva-szélesítésre is alkalmas, ami például jó arra, hogy úgy láss bizonyos toposzokat, ahogy más eddig nem, és ennek megfelelően csavarhass rajtuk, illetve ne csak sötét elf harcosokról írj.

Attila írta...

Raon:

"Azok a szerzők, akik ilyeneket csinálnak, sokszor tényleg meg vannak arról győződve, hogy WMC vagy JC a fantasy csúcsa... például azért, mert rajtuk és mondjuk Salvatorén kívül nem olvastak más fantasyt. Meg úgy általában más könyvet sem."

Te most valami optimista forgatókönyvből dolgozol? Az új generáció már inkább a Nemes-epigonoktól tanul...